tag:blogger.com,1999:blog-11135567546216731602024-03-13T09:42:49.576+01:00KönyvismertetésekPro captu lectoris habent sua fata libelli.
(Terentianus Maurus)Unknownnoreply@blogger.comBlogger88125tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-16303971228283799432016-01-30T10:34:00.001+01:002016-01-30T10:35:51.641+01:00Kim Stanley Robinson Aurora<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">A.C. Clarke tiszteletére, mert idejében abba tudta hagyni.</i>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nagyon rég megfogadtam, hogy
rossz könyvről nem írok recenziót, és ezt a fogadalmat nem csupán azért szegem
meg, mert minden önmagamnak tett ígéretemet azonnal jól meg is szegem, hanem
mert ez a könyv sokszorosan úgy fölbaszott, hogy a mérget ki kell írni
magamból.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Nem szoktam
panaszkodni a rossz könyvekre elcsellózott pénz miatt – a tanulópénzt meg kell
fizetni, kész! –, de most megsiratom a könyv árát. Ezt a könyvet ugyanis kifejezetten
ajánlották, több, sci-fivel foglakozó blog lelkendezett róla, mint az év
könyvéről. Hát egy nagy lófaszt az év könyve ez! Az év lenyúlása annál inkább:
4000 forintokért már tényleg lehet igazi <i style="mso-bidi-font-style: normal;">könyvet</i>
venni. Ez a kötet nem éri meg a papírt meg a nyomdafestéket, meg azt a
minimális szellemi munkát, amit címlaptervező „grafikus” beleölt. Inkább
elittam volna az árát!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Nem szoktam
tartalmi hiányosságokat sem szóvá tenni, most mégis rákényszerülök, mert ez a
szöveg túlmutat a saját hibáin, időbeli kontextusba helyezve valami egészen
rémületes kép látszik kiválni az obskruntizmus és posztmodern locsogás ragacsos
ködéből. De erről majd a végén, érintőlegesen, mert ennek az aljas tendenciának
külön bejegyzést <s style="text-line-through: double;">szentelek</s> (Lófaszt
szentelek! A témához illően járok el: ) gyalázok.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Remélem
észreveszed, hogy húzom az időt, ne kelljen írni magáról a könyvről! Mert fáj a
visszaemlékezés! Brühühühü!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Valószínűleg
éppen ilyen nehezére esett Robinsonnak is papírra vetni ezt az ötszáz oldalt –
néha kifejezetten érezni az izzadságszagot, ráadásul az író valószínűleg szereti
az indiai konyhát, mert ez a büdösség kifejezetten arra a vidékre jellemző…
Pedig a szöveg helyenként nyilvánvalóan nagy könnyedséggel, a „másol” és
„beilleszt” parancsok sűrű használatával született. Egy Robinson kaliberű
íróról nehéz ugyanis elképzelni, hogy notóriusan megfeledkezik arról, hogy
nagyszerű gondolatait szóról szóra megosztotta a nyájas olvasóval már fél, egy,
két, három oldallal korábban, tehát a redundancia csak szándékos lehet. Az író
magáévá tette az „ismétlés a tudás anyukája” régi elvét, úgy gondolta, hogy ezt
a rendkívül didaktikus, szájbarágós szöveget – vagyis a benne nem is igen
rejtett nagyívű gondolatokat – gyakori ismétlésekkel kell az ostoba olvasók
fejébe verni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Még csak nem
is középiskolás fokon.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Hanem elemista
módon.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Ezt a
szándékot támogatja a szöveg erősen iskolai olvasókönyv ízű nyelvezete is.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Amikor
elolvastam az első sorokat, nem hittem a szememnek. Mi ez? A világ legpocsékabb
első mondatai verseny győztese? <b><span style="color: red;">*</span></b> És megvilágosodtam! Inkább a világ legjobb
iskolai olvasókönyv első mondatai! „<i>Freya és az apja vitorlázni mennek. Az új
lakásuk a Hosszú-tó nyugati végén lévő kikötőre néz. A kikötőben egy sor kis
hajó horgonyoz, amelyeket az emberek szabadon elvihetnek, és a szél majdnem
minden délután erősen fúj a tó felől.</i><b><span style="color: red;">**</span></b>”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Vö. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Gőgös Gúnár Gedeon</i>: „<i>az öreg, rövidlátó
hangya sírdogált…</i>”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Mi másnak
hihetnénk hát a szöveget? Máris felrémlenek előttünk az olvasókönyvi
illusztrációk is.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
A szándék
menthető lenne, azzal, hogy a fejezet hőse kisgyerek, így az ő világhoz való
viszonyát tükrözi szöveg is. Azonban ezt a mentséget annak rendje és módja
szerint farbakúrja a tény, hogy Freya, a hősnő nem kisgyerek. Kissé retardált,
a gondolkodása ötszáz év múlva is együgyű, primitív, kőkorszaki bennszülött
szintjén van, de nem olyan kisgyerek, aki első osztályos olvasókönyv szintjén
kommunikál.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
De hamar lesz
egyéb baj is a narrációval, Robinson ugyanis nézőpontot vált! Az eddigi
neduddki narrátort felváltja a hajó mesterséges intelligenciája, aki
természetesen kvantumszámítógép – ettől kezdve a kvantumbizonytalanság
állandósul a narrációban. A nézőpontváltás indokolt, hiszen a kezdeti már az
első sorában zsákutcának bizonyult: Freya nézőpontjából nem sikerült bemutatni
semmit: a mindentudó narrátor – az író, maga baszdmeg! – kisiskolás nyelven írt.
Ez nyilvánvalóan tarthatatlan, még olyan világesze-mindentjobbantudó szerző
számára is, mint amivé a Mars trilógia szerzője mostanra változott (lásd a
tartalmi részben!).</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
De persze nem
nyertünk semmit a nézőpontváltással. Az MI posztmodern nyavalygás helyett
kiváló, ironikus ellenpontozója lehetett volna az emberi nézőpontnak, de nem
lett: oldalak tucatjain át vagyunk tanúi az MI – az író, baszdmeg! – irodalmi nyüglődésnek,
aki azon lamentál, hogy az írás valójában reménytelen vállalkozás, mert az
emberi nyelv alkalmatlan <i style="mso-bidi-font-style: normal;">bármi</i>
elbeszélésére.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Hogy úgy van!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Beszélni<span style="color: red;"><b>***</b></span>
nehéz, ezt tudjuk Grétsy Lászlótól.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Írni meg kurva
nehéz, ez tudjuk mindannyian, akik írunk.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
De, Mr.
Robinson! Több ezer év irodalmi teljesítménye egyenlő lenne nullával…?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Nem inkább
arról van itt szó, hogy az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">író</i>
alkalmatlan ennek a történetnek az elmondására?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Mert amint az
sejthető, a második írói kudarc után és a történetvezetés miatt egészen
természetes okból is, az utolsó részben Robinson „visszaveszi” a narrációt az
MI-től. Itt végre már nincs olvasókönyv-szöveg, csak éppen a leírt tartalom és
az ábrázolt jellemek, illetve hiányuk teszik feleslegessé az egész
erőfeszítést. Az oldalakon át redundánsan zúdított, pofátlanul nyilvánvaló (értsd:
semmiféle írói eszközzel nem álcázott) EX CATHEDRA<span style="background: yellow; mso-highlight: yellow;"></span> írói kinyilatkozások pedig egyenesen
kínszenvedéssé teszik a könyv végét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Érintőlegesen
már utaltam a jellemek (valóságos szereplők) hiányára a regényből. Az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Aurorát</i> félbehagyott jellemek és/vagy díszletkarakterek
népesítik be. Létüket és minőségüket ugyannak az egyetlen célnak köszönhetik,
mint maga az Aurora expedíció: ürügyei és untermanjai legyenek az író fecsegő
és kinyilatkoztatásszerű anti-vízióinak, megfellebbezhetetlen véleményeinek és
ítéleteinek. Más szerepük és életük nincsen. Emiatt aztán ezek a jellemek nem
is változnak egy fikarcnyit sem. Többnyire olyanok, mint teremtőjük:
kritizálhatatlanok, önfejűek, makacsok és egoisták. A Ráció és a Humánum
önjelölt prófétáiként és/vagy megváltóként viselkednek, ha az író álláspontjait
kell képviselniük, az irracionalitás, kisszerűség, erőszak, bigottság és gonoszság
pedig az írói álláspont ellenzőinek marad. Meggyőzhetetlenül és
megváltoztathatatlanul.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Nem csoda,
hogy az ilyen „emberekkel” benépesített társadalom egy öröklötten paranoiás
szellemi fogyatékos „vízióit” követi birka módjára. Aki pedig nem, hát az
irracionális, bigott, erőszakos és gonosz. Freya csendes, monomániás, sunyi és lapító
erőszakossága persze teljesen rendben van az író szerint – hiszen az ő
megfellebbezhetetlen véleményét erőszakolja ki.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Nem csoda,
hogy sem az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Aurora</i> Freyát követő
fele, sem az író nem akar többé hallani, és nem is hall a másik félről. Az ő
sorsuk – a bátrabbaké, a vállalkozóbb szelleműeké! – aztán tényleg senki sem
érdekel…<b><span style="color: red;">****</span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Nem csoda,
hogy egy ilyen társadalom egyetlen cselekvőképes ember képes kiizzadni magából,
Freya anyját, Dévit (beszélő név, feleim!), aki tényleg istennő: minden tudományhoz
és technológiához – amelyek elsajátításához másoknak egy fél élet kell – jobban
ért, mint a terület szakértői. Nélküle az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Aurora</i>
nem jutott volna el a Tau Ceti-hez, mert szerinte és az író szerint az kolónia
űrhajót olyan szarul, átgondolatlanul építették meg, és telepítették be
elődeik, hogy az már bűn. Mert a világon azt csak Dévi – K.S. Robinson – tudja,
hogyan kell sokgenerációs kolónia űrhajót tervezni és építeni. Az író – és e
kötet rajongói – nyilvánvalóan átsiklottak azon a bájos ellentmondáson, hogy az
az információ, amit a tudomány mai állása szerint egy K.S. Robinson nevű
öregedő SF író össze tud guglizni, talán pár évszázaddal később ugyanúgy
rendelkezésre áll az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Aurora </i>tervezőinek.
Még akkor is – sőt annál inkább! –, ha a technológia és tudomány a regény
megírása (2015) után többé semmi újat nem mutat fel. (Ami nagyjából Robinson
alapfeltevése, lásd a tartalmi részben!)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Mielőtt a
tartalomra térnék, egy aprócska műfaji tisztázásra van szükség. Történetet,
mint olyat ne nagyon kérjünk számon ezen a köteten. Nem lenne fair. Ez a könyv
ugyanis csak annyiban szépirodalom, amennyiben Hegedűs Géza – akit igen
tisztelek, és hajlamos vagyok követni a pokolba is – az esszé műfaját is
idesorolta. Ez a szöveg a legjobb esetben is esszéregény, amelyben a
legizgalmasabb kalandon túl is vagyunk az első oldalakon, amennyiben egy
szellemi fogyatékos és együgyű apukája szarrá törnek egy közösségi vitorlást,
és ezért még el se pirulnak. Csak egy esszéregény adhatja elő ilyen
langymelegen az emberiség legnagyobb kalandjának részleges kudarcát, miközben
százak haláláról a kereskedelmi rádiók hírblokkjának szenvtelenségével,
közönyével és nemtörődömségével tudósít. Csak egy esszéregény írója feledkezhet
meg az emberiség legnagyobb kalandjának nem kudarcos résztvevőiről, nagyjából
az <i>Aurora</i> telepeseinek nagyobbik feléről – mivel ők az író véleményével
ellentétes álláspontot képviselnek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
És most valami
egészen más!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Tartalmi
bírálat, tehát spoiler veszély!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Forma és
tartalom talán sohasem volt nagyobb egységben sci-fi alkotásban, mint ebben a
szövegben.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Ez nem bók
akart lenni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
A csillagközi
utazásról <i style="mso-bidi-font-style: normal;">földhözragadtan</i> írni a
zsáner és a tematika elárulása. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Behódolás</i>
ugyan a kordivatnak, így összességében modern (éppen divatos) de ez a kordivat
most éppen a tudomány és technológia teljesítményének, potenciáljának
ócsárlását, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">sárba</i> tiprását jelenti.
Szó szerint <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Földhözragadtságot</i>.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
A reformkorban
„<i>jelszavaink valának: haza és haladás.</i>” Mai jelszavaink: Haza! és Maradás.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Erről szól ez
a könyv.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Erről szól ma
a zöldséggel és lilasággal átitatott közbeszéd.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
„Semmi
keresnivalónk az űrben/a csillagok között, amíg nem tesszük rendbe a
Földet/amit a Földön elrontottunk.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
„A technológia
csak bajt hoz ránk, nem megoldás a problémára, hanem maga a probléma.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
„Az
emberiségnek nem kétes (űr)kalandokra van szüksége, hanem józanságra és
önmérsékletre.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
„Nincs jogunk
tönkretenni más bolygókat, ha már a sajátunkkal így elbántunk.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
„Nem is éri
meg.”</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Robinson ezt a
csodálatosan optimista és felemelő mentális hátteret még megfejeli saját
nagyképűségében pácolt ember és tudomány/technológia bírálatával/gyűlöletével –
valójában az öregedő férfiak undorával és irigységével mindennel szemben, ami
produktív, eleven és kiemelkedne a Föld sarából.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Aurora</i> világa a mértéktelen hiábavalóság
világa.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
„Minek generációs
csillaghajót építeni, úgyis elbasszuk már a tervezéskor.” És így is lett, mert
éppolyan könnyű vagy nehéz olyan sztorit kitalálni, ahol el van baszva, mint
ahol nem. Az író hatalmában áll.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
„Ha mégis
megépítjük, úgyis elromlik vagy/és az utasok úgyis elbasszák.” És majdnem így
is lett, nem az írón múlott (különben nem tudta volna elővezetni a többi
„úgyis”-t), hogy nem ez következett be, bár két elindult hajóból az egyiknek
annyi!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
„Ha nem romlik
el, és a balfaszok is megússzák, úgyis elkorcsosulnak, mire célba érnek.” És
így lett, testi és szellemi korcsok érik el a Tau Ceti rendszert, akikre a
legnagyobb befolyást egy szellemi fogyatékos gyakorolja.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
„Ha valahogy
mégis megérkeznek, a célpont úgyis alkalmatlan a földi élet számára.” És igen!
Alkalmatlan…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Persze az
úgyis világát farbakúrja az író a jól elhelyezett önellentmondásokkal.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Aurora</i> a haldokló Föld utolsó és
egyetlen reményeként indul útnak. Ehhez képest a visszatérőket egy meglehetősen
idilli, bár kissé túlhevült bolygó és társadalom fogadja. A huszonnégy méterrel
megemelkedett tengerszintet tekintsük írói túlzásnak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Az állítólag
teljesen szarul, amatőr módon tervezett, épített és berendezett hajó fele (a
Tau Cetinél kettéválik a hajó és a legénység) tökéletesen alkalmas a hazaútra.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Lehetne még
sorolni, de minek?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Olvasd el, és
ítélj magad!<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
table.MsoTableGrid
{mso-style-name:"Rácsos táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-priority:59;
mso-style-unhide:no;
border:solid windowtext 1.0pt;
mso-border-alt:solid windowtext .5pt;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-border-insideh:.5pt solid windowtext;
mso-border-insidev:.5pt solid windowtext;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuW5V2NEvMmTxGKuET1IMojZOXFtv42yYWayiC91vRWDUPS5hsCdUHB7XeLhfeF9FpYuBb8h8HDhKs5X0oCINriRmcPG02rX4Rf3D9WjNQ1u5gV91Qh_2FSKsnYg0EpKcuhph-924oqXc/s1600/KSR_AURORA_Cover.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuW5V2NEvMmTxGKuET1IMojZOXFtv42yYWayiC91vRWDUPS5hsCdUHB7XeLhfeF9FpYuBb8h8HDhKs5X0oCINriRmcPG02rX4Rf3D9WjNQ1u5gV91Qh_2FSKsnYg0EpKcuhph-924oqXc/s320/KSR_AURORA_Cover.jpg" width="226" /></a><br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" class="MsoTableGrid" style="border-collapse: collapse; border: none; mso-border-insideh: none; mso-border-insidev: none; mso-padding-alt: 0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-yfti-tbllook: 1184;">
<tbody>
<tr style="mso-yfti-firstrow: yes; mso-yfti-irow: 0; mso-yfti-lastrow: yes;">
<td style="padding: 0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; width: 230.3pt;" valign="top" width="307"><div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<br /></div>
</td>
<td style="padding: 0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; width: 230.3pt;" valign="top" width="307"><div class="MsoNormal" style="text-indent: 0cm;">
<br /></div>
</td>
</tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
2015<br />
Agave kiadó<br />
500 oldal<br />
puhafedelű<br />
3980 Ft<br />
Farkas Veronika fordítása</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
<br />
<br />
<b><span style="color: red;">*</span></b> Meg kell jegyezni, angolul
jobban hangzik az egész. Ahogy az már lenni szokott, a fordító hölgy nem tudott
sokat kezdeni a technoblablával. Sok keserű kudarc után a kiadók végre megérthetnék:
a híg fos állagánál valamivel hardabb sci-fit ne adjanak női fordítónak, mert a
hölgyek összecsukható kiskése bizony beletörik a technoblablába.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><span style="color: red;">**</span></b> A harmadik mondat
mellékmondatai olyan bűbájos <i>non sequitur</i> viszonyban állnak egymással, hogy az
már művészet.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><span style="color: red;">***</span></b> „<i>Azért mert beszélsz, még nem
vagy okos</i>” Qui-Gon Jinn intése Jar Jar Binks-hez</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><span style="color: red;">****</span></b> Attól lehet tartani, hogy
lesz egy folytatás, amely velük foglakozik. Ez egyrészt esélyt adna az írónak,
hogy jóvátegye a bűnöket, amelyeket jelen szöveggel elkövetett, másrészt akarok
én még egy K.S. Robinson kudarcot olvasni?</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-49248801451646557082014-10-15T20:47:00.000+02:002014-10-16T18:50:54.788+02:00A.O.Esther: Összetört glóriák – Elveszett lelkek 1. kötet (Vendégoldal)<div style="text-align: justify;">
<span style="color: blue;"><b><i>A vendég: egyelőre ismeretlenségben marad, de aki ismeri a szerzőt, úgyis tudja, kié</i></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Courier New",Courier,monospace; font-size: small;"><b><i>Darálós előszó:</i></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Courier New",Courier,monospace; font-size: small;"><i>Valamikor évekkel ezelőtt tettem magamnak egy ígéretet, hogy rossz könyvről nem írok a Darálón. A rossz könyv nagyjából egyelő a nem irodalommal Barthes-i értelemben, mert nem újraolvasható. Egyszer is alig. Tudom, mert én is olvastam. Egyébként minden egyéb köret és híresztelés ellenére ez magánkiadás. Csak, hogy tudjuk, honnan induljunk.<br />Három okból publikálom </i><i>mégis </i>itt<i> </i><i> ezt a vendégoldalt:</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Courier New",Courier,monospace; font-size: small;"><i>1. Mert a kötet (regényfolyam!!!!) kiadója botrányt kavart, jogi eljárásokkal fenyegetőzőtt e máshol már megjelent kritika miatt és,</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Courier New",Courier,monospace; font-size: small;"><i>2. mert e kritika: KRITIKA. Bár a módszertana a kritikáról alkotott elképzelésemmel nem mindenben egyezik, mégis valódi kritika és alapos műelemzés. Ráadásul olyan alkotás, mely az elemzett művet, és nem az elemzés szerzőjét állítja középpontba, nem az íróval személyeskedik, negatív szándékok nélkül, sőt segítő szándékkal íródott.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Courier New",Courier,monospace; font-size: small;"><i>3. Amikor a kiadói érdek (mindegy, hogy pénz vagy szerelem vagy a kettő tetszőleges arányú elegye áll mögötte) képes gumicsizmával szarba tiporni az esztétikai érvelést, valami nagyon durva és veszélyes dolog kezdődik el, aminek idejekorán elejét kell venni. Legjobb erre az őszinteség.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Courier New",Courier,monospace; font-size: small;"><i>Ítélje meg mindenki, hogy mennyire "gyűlöletbeszéd" ez az írás! </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><i><span style="font-family: "Courier New",Courier,monospace;">A kiadó pedig pörölget a Google-lel!</span></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;"><i><span style="font-family: "Courier New",Courier,monospace;">Tehát:</span></i></span><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><i><span style="font-family: "Courier New",Courier,monospace;"> <span style="color: red;"><span style="font-size: x-large;"><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;">Ez itt a szöveg hűlt helye törlés után.</span></span></span></span></i></span></div>
<br />
<span style="font-size: small;"><i><span style="font-family: "Courier New",Courier,monospace;"><span style="font-family: "Courier New",Courier,monospace; font-size: small;"><b><i>Darálós utószó:</i></b></span> </span></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Courier New",Courier,monospace;"><i>Mindig van lejjebb. Az írónő egy gyalázatosan manipulatív levélben megkérte a szerzőt, hogy vegyük le az elemzést, a szerző pedig megkért enngem, hogy töröljem. Megtettem. Mostantól tehát, nem a kiadó fenyegetése, hanem a szerző kérése okán az elemzés nem lesz fent a Darálón, csak a hűlt helye. Az előszót és ezt az utószót viszont fenn hagyom. Sok tanulság van, vonjátok le magatok!</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-51984884737864910132014-03-14T23:50:00.004+01:002014-03-14T23:50:55.129+01:00Jasper Fforde – Egy regény rabjai<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Bár a borító egy hangyabokányit
barátságosabb a szemhez, mint az első köteté, ha nem tudnám, mit rejt a
fertelmes bőr, a kezembe nem venném ezt a könyvet sem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Olvasván sem ért meglepetés –
ugyanazt mondhatnám, minta <a href="http://bookcrasher.blogspot.hu/2014/02/jasper-fforde-jane-eyre-eset.html" rel="nofollow" target="_blank"><b>A Jane Eyre ügy-ről</b></a>, így – bár ismétlés a tudás
anyukája, az önismétlés viszont az érdeklődés gonosz mostohája – nem fecsegek
sokat.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: blue;">„Az egyik legszellemesebb alternatív
történelmi regényt kötötték ebbe a nevetséges bundába, ráadásul kiváló
stílusparódiája is a Doyle-tól Rankinig tartó brit krimiirodalomnak (és a Guy
Ritchie-utáni angol krimi-mozgóképnek), és maga az alternatív valóság is
összemosódik egyfajta mágikus megnyilvánulásokkal. Szóval: alternatív mágikus
realizmus, vagy mi a fene!?”</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ebben a kötetben az alternatív
történelmi vonulat – sajnos – árnyalatnyit kisebb koncentrációban van jelen.
Emiatt azonban a fantasztikum rajongóit bőven kárpótolhatja az olvasásmágia
szál megerősödése.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A könyv humora merészebb, a
fordítás még elengedettebb, szellemesebb lett: a könyvet nem biztonságos
nyilvános helyen, tömegközlekedés közben olvasni, mert aki magéban hangosan
röhög, azt azért még a mai el- és fölszabadult, okostelefonos világban is
hülyének nézik.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
További ömlengés helyett
elmesélem, hogyan jártam a könyvvel az adóhivatalba menet. Ez az adóhivatal az
isten háta mögött van, a Gvadányi utcában,
és oda troli visz ki. Odafelé simán is ment, olvastam a könyvet, néha hangosan
felröhögtem, leszálltam, ahol kell, intézkedtem, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">mintegy</i>, és dolgom végeztével már a megállóban olvasni kezdvén,
felszálltam az éppen érkező trolimra. Olvastam, olvastam, időnként felröhögtem, azután
egyszerre csak időhurokban éreztem magam. A troli abban a megállóban állt az út
túloldalán, ahová egy órával azelőtt megérkeztem. Hát persze, hogy hurok! Csak
nem idő, hanem az istenverte másik troli vonal hurka! Másodszorra már jobban
figyeltem, na!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
Hát így lehet elveszni egy jó
könyvben, ahogy a regény eredeti címe mondja.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ajánlom a könyvet mindazoknak,
aki könnyed, de szellemes, a műveltséget próbára tevő szórakozásra vágynak. Még
a borító is megbocsátható…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNLxXX5W5tXJoxk5WFw3Ej7Xn1kbdCB0ay3i_ljyiHo3VI5W1OGkH9F1jX7Z4gyDxjYf_UNzT5FpNxn6Dt56mcWlv4jAWYqRp0tzEIR05tFApHhyphenhyphen8ODBekYQypr_88qhcH-gSNssf4ID4/s1600/JF_Egy+reg%C3%A9ny.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNLxXX5W5tXJoxk5WFw3Ej7Xn1kbdCB0ay3i_ljyiHo3VI5W1OGkH9F1jX7Z4gyDxjYf_UNzT5FpNxn6Dt56mcWlv4jAWYqRp0tzEIR05tFApHhyphenhyphen8ODBekYQypr_88qhcH-gSNssf4ID4/s1600/JF_Egy+reg%C3%A9ny.jpg" height="400" width="257" /></a></div>
Cor Leonis kiadó<br />
2013.<br />
Papírfedél<br />
401 oldal<br />
Fordította Tóth Tamás Boldizsár</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-88061525628343271372014-03-14T23:41:00.000+01:002014-03-14T23:41:38.168+01:00Kemény István – Az ellenség művészete/Család, gyerekek, autó<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Azok a kritikai irányzatok,
melyek a kontextus nélküli műértelmezést erőltetik olyan írásokon, melyeket még
nem szűrt meg az idő – magyarán: kortárs szövegeken –, sportszerűtlenek a
szerzőkkel szemben. Más kérdés, hogy miért pont egy (bármilyen) kritikai
irányzat lenne sportszerű ebben az általános nagy művészeti sportszerűtlenségben.
Megint más kérdés, hogy miért kellene egyáltalán sportszerűnek lennie [<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">1</span></b>].
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Sportszerűtlen lennék, ha azt
mondanám: „Nini! Kemény István írt egy remek Eszerházy könyvet!” [<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">5</span></b>]. Sportszerűtlen
lennék, ha nem venném figyelembe a kötet első szövegének (kisregény?) születési
dátumát: 1989. Sportszerűen így azt mondom: „Kemény István 1989-ben írt egy
remek Esterházy könyvet.”.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Akkoriban ez nem volt annyira
feltűnő. Esterházy generációja éppen megújította a magyar szépprózát, csoda
lett volna, hogy egy kezdő íróra ne hasson a modern – éppen divatos! – stíl.
Lehetett tudni, bár a valószínűség még nem haladta meg a 75%-ot, hogy Esterházy
és az ő stílusa kanonizálódni fog – mert kanonizálják [<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">2</span></b>], és akik kanonizálnak, azért
kanonizálnak, mert megtehetik. A huszonéves Kemény, feltörekvő irodalmi karrier
előtt beleájult ebbe a stílusba és tematikába.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
És jól csinálta! Ez a Kemény-féle
Esterházy, ha a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Termelési regény</i>
szintjét nem is éri el, de ott van A <i>Bevezetés</i> színvonalán, és jócskán jobb,
mint bármi, amit Esterházy a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Harmonia
celestris/Javított kiadás</i> előtti évtizedben, vagy a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Harmonia</i> [<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">6</span></b>] után csinált.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kemény fantáziája általában gazdagabb,
prózája líraibb, a fikció dzsungelébe bátrabban merészkedik, önreflexiói kevésbé
tolakodóak. Bár az ízlésemhez képest túlságosan sokszor fordulnak elő a
fasiszta és náci szavak, <i>Az</i> <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ellenség
művészete</i> élvezetes és okos olvasmány.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mert Kemény okos szerző [<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">7</span></b>], sőt,
bölcs. Okosabb és bölcsebb, mint a „Mester” [<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">8</span></b>].</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ezért nem akarok sportszerűtlen
lenni Kemény Istvánnal, noha nem 1942-ben, csak 2014-ben ismertem meg [<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">3</span></b>] „írói
munkásságát” – <a href="http://vs.hu/szellemi-lelki-roncsteleppe-tettuk-az-orszagot-beszelgetes-kemeny-istvannal-0208" rel="nofollow" target="_blank"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;">természetesen nem „írói munkásságán keresztül”</b></a>. Ez meg egy okos interjú.<br />
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A kötet másik fele, valami laza
novellafűzér, mely Kemény felnőtté (apává) válását jeleníti meg, nem
egyértelműen jó, mint a kisregény. Ezek a novellák is „Esterházyasak”, de
többnyire egy dolog hiányzik belőlük: a téma. Be kell vallani, ha Esterházy
„elfingja magát, azt is berámáztatja” [<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">9</span></b>], mert berámáztathatja. Megteheti, mert ott van
mögötte az Esterházy család – az egész magyar történelem. Kemény István
felnőtté válása – köpj le, vágj pofon! – engem kevéssé érdekel. Természetesen a
novellák között is találni remek darabokat. Ezek többnyire azok, amelyekben az
önreflexió („Esterházyasság”) kevésbé érhető tetten – csaknem teljes fikciók. A
témaválasztásuk – udvari bolond, mint írói én – meglehetős közhelyes, de a
megvalósítás kiváló. Kár, hogy csak elhanyagolható számút találsz a kötetben
ebből a vonalból.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ha egyszer Kemény nem akarna
olyan görcsösen a kánon része lenni, és írna egy alternatív történelmi
regényfolyamot – istenhez közeli minőséggé válna. Én kivárom. Addig is, már
megvettem a frissebb prózakötetét, és ha a kötelesség-olvasásnak vége lesz,
nekiesek.<br />
<br />
A védőborítón kortárs magyar festő, Roskó Gábor, <i>Honvágy</i> című képe (1999). Nekem tetszik. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcpEsEs3eqqj-f5Jx6cASgHv8o0WMliwIsOwOJnp7d6h2uogMvZNQeJoBsLkXe6cmRe31H2SASgeLIU7ljjaGBNt4-PvHe00VVUwUjxJKB-ghhltqJ1YpwmAvNUQ9CM3vp5vIvCpK-pNQ/s1600/KI_Az+ellens%C3%A9g.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcpEsEs3eqqj-f5Jx6cASgHv8o0WMliwIsOwOJnp7d6h2uogMvZNQeJoBsLkXe6cmRe31H2SASgeLIU7ljjaGBNt4-PvHe00VVUwUjxJKB-ghhltqJ1YpwmAvNUQ9CM3vp5vIvCpK-pNQ/s1600/KI_Az+ellens%C3%A9g.jpg" height="400" width="262" /></a></div>
Magvető kiadó<br />
2011<br />
keményfedél<br />
230 oldal.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">Jegyzetek:</span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">1.</span></b> Kellene. Jelen kötet egyik
novellája éppen a sportszerűség egyik hasznáról szól. Hogy ugyanis a sikeres
(jó? [<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">2</span></b>])
művészeknek sportszerűnek kell lenni a közepes, vagy rosszabb, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">kezdő</i> művészekkel szemben, nem szabad
elvenni a kedvüket az alkotástól – mert a sértődött (fél)tehetség könnyen
zsebforradalmárrá gubózik, a zsebforradalmárok gubóiból pedig megfelelő
körülmények között diktátorok kelnek ki. Ez ugyan félig vicc, és undorítóan
nagyképű meg haszonelvű hozzáállás, de nehezen vitatható. Jó párszor leírtam
már, miért van szükség középszerre, nem akarom ismételni magam, ráadásul az én
álláspontom is undorítóan nagyképű meg haszonelvű. Viszont arról még nem írtam,
hogy miért szükséges a sportszerűség a befutottakkal szemben. Meg fogom tenni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">2.</span></b> A siker – mint bárhol
másutt – önmagát igazolja ebben a maga köré gabalyodott alsómerán (művészeti)
életben (vö. saját hátsó fertályát nyalogató macska) is, viszont nálunk a siker
és a minőség kissé lazább kapcsolatban áll egymással. Nálunk a sikerbe bele
lehet születni, a sikerbe bele talpnyalhatjuk magunkat, a siker megvehető vagy
eladható, megszerezhető megfelelő genitáliák ingerlésével (a kenés fontos!),
netán azzal, hogy az éppen engedélyezett/divatos tematikában alkotunk. Sokszor
a pőre szerencse is elegendő. A teljesítmény, a minőség, a tehetség egészen más
lapra tartozik.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">3.</span></b> A módszerváltozás [<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">4</span></b>] előtt
bőségesen olvastam (vö. falás) kortárs magyar prózát – izgalmas volt, érdekes,
sokszólamú. Aztán egyszer csak elveszítettem az érdeklődésemet. Egyszerre
ugyanazon a nagyon korlátozott számosságú hangon kezdett beszélni, modoros lett
és pozőr, ráadásul mindenki ugyanabba a néhány pózba, vagy az ellenkezőjébe
belemeredve, ugyanazt a tematikát rágták és rágták körbe, úgy bűzlött belőle a
pesszimizmus, a szemét, a hétköznapi gonoszság és az igénytelenség, a
mindennapi politika, a csupasz létérdek, erőlködő identitásfoglalás, hogy abba
is hagytam. Időnként egy-egy, úgy háromévente bőségesen elegendő –
mintavételnek, hogy változott-e valami. Eddig nagyon nem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">4.</span></b> Nem élhetünk jól hangzó
gengszterváltozás főnévvel, mivel a gengsztereink gatyaváltás után maradtak
azok, akik voltak, vagy fiaik, unokáik léptek helyükbe. A módszer viszont, a
kizsákmányolás módszere, valóban változott. Ez a mostani pőre, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">mintegy</i>, és nagyságrendekkel mohóbb,
mint az előtte volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">5.</span></b> <a href="http://hu.wikisource.org/wiki/Gy%C3%B3ni_G%C3%A9za:_Azon_az_%C3%A9jjel" rel="nofollow" target="_blank"><b>Gyóni Géza: Azon az éjjel in Karinthy Frigyes Így írtokti.</b></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">6.</span></b> Mert azért a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Harmónia/Javított</i> a csúcs.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">7.</span></b> Elérhető versei is inkább az
eszemre, mint a zsigereimre hatnak. Nem áll fel tőlük a szőr a hátamon, nem
emelnek föl vagy vágnak oda sarokba, mint, mint – maradjunk kortársba’
kartársak, bár aki meghalt, az kinek is a kortársa? – mondjuk, Petri György. Az
internet eresztékeiből is szivárgó<b> <a href="http://www.holmi.org/2011/02/kemeny-istvan-bucsulevel" rel="nofollow" target="_blank">Búcsúlevél</a></b> (<a href="http://www.youtube.com/watch?v=5EzlmgMpMRs" rel="nofollow" target="_blank"><b>vö. ami éppen divatos</b></a>) sem. Pláne
nem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">8.</span></b> A Mestert szeretjük a
műveltségéért, a stílusáért, sok mindenért, de már megbocsáss, a Mester
segghülye. Ezt kétszer bizonyította. Ad egy, saját, jól megérdemelt irodalmi
Nobel-díját kékszegélyű kistányéron nyújtotta át egy Kertésznek. Ad kettő, aki
az őszödi beszédet az őszinteség megnyilvánulásának tartja, az vagy
reménytelenül korrupt, vagy reménytelenül agyalágyult. Az első opciót elvetném, Vágó
úr!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">9.</span></b> Lásd például <i style="mso-bidi-font-style: normal;">in</i> Temesi Ferenc <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Kölcsön Idő</i>.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-638660907434811342014-02-17T23:15:00.001+01:002014-02-17T23:17:55.917+01:00Jasper Fforde – A Jane Eyre eset<div style="text-align: justify;">
A hazai könyvszakma nyomorúságos
állapotát minősíti ez a regény is. Bárminemű hírverés híján olyan észrevétlenül
tűnt volna el a címek tengerében, hogy a szemem elé sem kerül. De még ha oda is
kerülne, ezzel az erősen ifjúsági művekre hajazó borítógrafikával, pláne a
fertelmes tipográfiával [<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">1</span></b>], kezembe nem venném. Azonban a tavalyi Szefantoron
Józsi barátunk buzgón olvasta, és meglehetősen szűkszavú minősítése („Jó.”)
felkeltette az érdeklődésemet – pláne, mert akkortájt végezvén a <a href="http://bookcrasher.blogspot.hu/2013/12/miklya-anna-duhos-nemzedek-i.html" rel="nofollow" target="_blank"><b><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Dühös nemzedékkel</i></b></a>, kellett valamibe
kapaszkodni, hogy végleg el ne veszítsem az irodalomba vetett hitemet. Plusz
feleségem Eyre mániás. Szóval, hamarjában megvettem, és el is elolvastam.
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Igencsak kellemes meglepetés ért.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az egyik legszellemesebb
alternatív történelmi regényt kötötték ebbe a nevetséges bundába, ráadásul
kiváló stílusparódiája is a Doyle-tól Rankinig tartó brit [<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">2</span></b>] krimiirodalomnak (és a Guy
Ritchie-utáni angol krimi-mozgóképnek [<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">3</span></b>]), és maga az alternatív valóság is összemosódik
egyfajta mágikus megnyilvánulásokkal. Szóval: alternatív mágikus realizmus,
vagy mi a fene!?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az írónak származása okán [<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">3</span></b>]
valószínűleg a génjeiben van az angol nyelvű irodalom és ehhez még hozzá is
olvasott, így aztán allúziókból, utalásokból, irodalmi poénokból nincs is hiány
– éppen ezért nem lehet ez ifjúsági irodalom: a poénok felét nem érti még egy brit
kamaszgyerek sem, egyszerűen, mert ideje nem volt annyit olvasni, hogy
találkozzon velük. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mint alternatív történelemi
regénytéma, nem is annyira a máig tartó Krími háború és ennek következményei
(például Wales bolsevik államként kivált Nagy Britániából) a leginkább
megragadóak, hanem, hogy ebben az alternatív világban milyen nagy társadalmi
presztízse is van a művészeteknek, az irodalomnak. Természetesen a művészetnek
ebben a kellemes befogadói korszakában a szuperbűnözők is művészeti
szuperbűnöket igyekeznek elkövetni, így a titkosszolgálatban is alapítottak
ilyen témákra szakosodott ügyosztályokat.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A KSZ-27 (Irodalmi
Detektívcsoport) ügyosztályon dolgozik például a regény hősnője, Thursday Next.
A lány krími veterán, természetesen egy elcseszett háború veteránjaihoz illő
magánéleti problémákkal: a veteránélményhez pedig Fforde meglepően kevés, de
meglepően jól működő eszközzel valamiféle „vietnami háború brit módra”
<a href="http://www.thepoke.co.uk/wp-content/gallery/the-year-in-pictures_1/europe-as-seen-by-britain.jpg" rel="nofollow" target="_blank"><b>atmoszférát</b></a> teremtett meg. Az osztályon unatkozó Thursday-nek váratlanul egy
olyan szuperbűnözővel kell felvenni a küzdelmet, aki egyenesen az irodalmi
hősök életére tör…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A cselekményből többet fölfedni
bűn lenne, legyen elég annyi, hogy Thursday szerethető figura, akiért végig
lehet és érdemes izgulni, és természetesen a nagy regény szerelmesei is
egymásra találnak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ahogy meg van írva.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ajánlom a könyvet mindazoknak,
aki könnyed, de szellemes, a műveltséget próbára tevő szórakozásra vágynak. Még
a borító is megbocsátható…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5GJdTWR6UQzOYb88Kael4BEZRzNkfLUhzwTbvhQWXbV-tYFT6wBX3MSApZiYqAj5Ahmf6BJdQghoUpP9HUkjb7v2UF2t8xeLHmxmd78WPYWGfQ_HSPtD3aK_pOBfu8d8_xcHG9hy7WPQ/s1600/EYRE.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5GJdTWR6UQzOYb88Kael4BEZRzNkfLUhzwTbvhQWXbV-tYFT6wBX3MSApZiYqAj5Ahmf6BJdQghoUpP9HUkjb7v2UF2t8xeLHmxmd78WPYWGfQ_HSPtD3aK_pOBfu8d8_xcHG9hy7WPQ/s1600/EYRE.jpg" height="320" width="208" /></a></div>
<a href="http://corleonis.hu/" rel="nofollow" target="_blank"><b>CorLeonis kiadó</b></a>, 2013.<br />
Papírfedelű<br />
373 oldal.<br />
Fordította Tóth Tamás Boldizsár</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">Jegyzetek:</span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">1.</span></b> A hazai kiadó mentségére
legyen mondva, ez az izé a könyv eredeti bőre.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGqlRQPlba22gDlDDldqzIKHv13yrnlLdJBemgg7mHGBvKkwUeBqDFqsF_6WyGHbeF2CdcbU_v3vx9UdDgx7otqraYaUeQipCY57yXVuHzoesLWtKPhQhmnZmWAnTOAXmMRXgPWYLuZM0/s1600/EYRE_en.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGqlRQPlba22gDlDDldqzIKHv13yrnlLdJBemgg7mHGBvKkwUeBqDFqsF_6WyGHbeF2CdcbU_v3vx9UdDgx7otqraYaUeQipCY57yXVuHzoesLWtKPhQhmnZmWAnTOAXmMRXgPWYLuZM0/s1600/EYRE_en.jpg" height="320" width="209" /></a></div>
Ha megkeresed szegény Fforde többi köteteét, megdöbbenéssel szembesülhetsz, hogy az egész sorozat ilyen. Broáf! Az Úristen bocsássa meg azoknak a (öncenzúra)oknak és/vagy (öncenzúra)áknak, akik erről így döntöttek!<br />
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">2.</span></b> Nem megyek most abba bele, hogy
ki a brit, a skót, az angol, a velszi vagy az ír. Cöncögjön ezzel, akiben
fölösleges hormonok buzognak! Mind angolul beszélnek, fanyar humoruk és jó
sörük van – ennyi elég.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">3.</span></b> Valaki szereti Jasper Ffrode-t. <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Jasper_Fforde" rel="nofollow" target="_blank"><b>Van magyar Wiki szócikke!</b></a><i><b><br /></b></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: red;">4.</span></b> Úgy képzelhető el, mintha az
Egyesült Államok rövidebb-hosszabb tűzszünetekkel még mindig a Santa Ana-i
Mexikóval háborúzna Texasban.</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-20853579821832739612014-01-27T23:49:00.000+01:002014-01-27T23:50:45.912+01:00Mary Doria Russel – Verebecske<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><span style="font-size: large;"><i>Deus vult</i></span></b><br />
<br />
Simán elsiklottam volna a kötet
fölött, úgy, hogy kezembe se veszem a boltban. A borító ügyes<span style="color: red;"><b>* </b></span>ugyan, de a
kiadó gyanús, az író keresztneve pedig női szerzőt sejtet, az ilyesmit meg, ha
ismeretlen író, kerülöm. Nagy ívben. Magasról.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Már csak ilyen előítéletes
hímsoviniszta disznó és a kortárs angolszász sci-fiben tök tájékozatlan, beszűkült
bunkó vagyok, na. Egyikkel se bántasz meg, ha a pofámba mondod…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
De Isten úgy akarta, hogy valaki
betegyen róla egy recenziót a Heti Válasz havi könyvajánlójába, ahol hét év óta,
mióta a lapot olvasom, sci-fi még elő nem fordult (vö. bottal hozzá nem piszka).
És ettől kezdve egymásra találásunk sorsszerű volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Deus vult.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kincset találtam, valami
olyasmit, amit az ember újraolvas, szóval <i style="mso-bidi-font-style: normal;">jó</i>
irodalmat – és jó sci-fit. Talán az utóbbi évek legjobb – legfontosabb – magyarul
megjelent sci-fijét. Szándékosan fogalmazok így, mert a regény már legalább tíz
éve íródott. Emiatt lassan alternatív történelemmé alakul, de ez nem válik
hátrányára, igaz előnyére sem (lásd később).</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem fogom spoilerezni ezt a
könyvet sem, de szokásomtól eltérően némi tematikai bemutatástól most nem lehet
eltekinteni, egyszerűen azért, mert vallástalan létemre – vagy talán éppen
azért – a vallási tárgyú sci-fi mindig is izgatott olvasóként – és persze
íróként is<span style="color: red;"><b>**</b></span>. Emlékszem, levegő után kapkodtam, amikor először kézbe kaptam
Clarke novelláját a betlehemi csillagról…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ennek a könyvnek a témája Isten.
Vagyis a hívő katolikusok és a hívő ateisták viszonya Istenhez, a teremtéshez. Vagyis
mégiscsak Isten. A Teremtő, a Mindenható, a Jóságos, a Közömbös.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A témát Doria Russel jezsuita
tudósok és egy idegen bolygó lakóinak kapcsolatfelvételén keresztül mutatja be.
A regény főhőse, Emilio Sandoz atya nem tagadott párhuzamban a tragikus sorsú
jezsuita misszionáriussal, Isaac Jogues missziójával, idegenek közé utazik az Alfa Centauri csillagkép
rádiójelei által felfedezett bolygójára. A biológiai, evolúciós és
kulturális-civilizációs különbségeket, melyek idegen fajok között tátongnak,
talán áthidalhatja hitével, talán maguktól eltűnnek az intelligencia evolúció
csiszolta, közömbös közösségében. Talán nem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
De érdemes megpróbálnia. Újra,
meg újra. Mert Isten akarja.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Deus vult.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Erről szól a regény. Ha
elolvasod, megtudod, hogyan történik.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
De miért olvasnád el egyáltalán?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Csak azért, mert a tematikától
eltekintve is jó könyv, izgalmas könyv, okos könyv, szép könyv. Anélkül nehezen
letehető, hogy holywoodi akciójelenetekkel tömték volna tele. Az intellektuális
kaland sodor magával, mely a történet kínálta szerkezet miatt a titkokat
fokozatosan feltárulóvá teszi. Nem mesterséges nyújtásról, mellébeszélésről van
szó, <i>á la</i> sorozatok, hanem az idegen bolygón és a Földön történtek fokozatos
kibontásáról, a történet, és a főhős természetes fejlődése szerint. Nem túlságosan
sok felesleges betű van a könyvben.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A szöveg hagyományos eszközökkel
dolgozik, a múlt időben mesélő, külső narrátor nem mindentudó, vele együtt
ismerjük meg Emilio Sandoz sorsát, bár egyszer-kétszer beleesik abba a hibába,
hogy szenzációhajhász, figyelemfelkeltő „jóslatokat” tesz. Elnézhető a szövegnek ez a néhány
mondatnyi szereptévesztés. Doria Russel még ott sem él az egyes szám első
személy talmi előnyeivel, ahol a helyzet felkínálja, sőt szint erőszakosan
tukmálja a lehetőséget. Megerősítő kísérlet híján nem tudható, jobb lett volna-e
a szöveg, ha Sandoz atya személyes beszámolóját olvassuk. Lehet, hogy még
esősebbé tette volna, lehet, hogy leszűkítette volna kibontási lehetőségeket,
lehet, hogy valami gagyi sikerül. Lehet ezen töprengeni, de minek. Ez van.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Deus vult.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A jellemek többségét a súlyának
megfelelően bontja ki az író, a jellemábrázolásra az minden bevett fogást
felhasznál. A súlyozás miatt néhány szereplő sematikusnak tűnhet, de ez nem
zavaró – életünk mellékszereplői, kellő mélység híján, mind sematikusak. Ahogy
a valóságban történik, a szereplők csak akkor változnak, ha elegendő erejű
behatás éri őket, máskülönben maradnak azok, akiknek megismertük őket. Így
főként a három főszereplő jelleme/világnézete formálódik a regény idejében:
Sandoz atya, eljut Istentől Istenig, a liberális ateista Anna (az expedíció
orvosa), a semmitől jut el Istenig, legalábbis tagadásig, nem elvetésélig és Sofia Mendez (MI szakértő)
önmaga és élete elfogadásáig jut el, bár saját árnyékát legkevésbé ő lépi,
lépheti át. Tulajdonképpen Mendez korlátai határozzák meg végérvényesen a
jezsuita expedíció sorsát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A világok ábrázolása vegyes képet
mutat. Az idegen bolygó, különösen az idegenek leírása kiváló – szinte
egyedülállóan<span style="color: red;"><b>***</b></span> az. A rakhat-lakók
biológiája, evolúciója, pszichológiája és civilizációja (hellyel közzel még a
nyelvtanuk is) eleven, hihető – eredeti és meglepő! – és úgy ismerhetjük meg
őket, hogy a leírás sohasem válik nehézkessé, diadaktikussá. A gondok éppen a
Földön vannak. Nem az ábrázolás minősége bajos. Azt se kell gondolni, hogy
valamiképpen a jezsuita rend, a jezsuiták élete sikerült hiteltelenre. A baj a
jövőképben van. Hajmeresztő, hogy a sci-fi írók fantáziája, logikája,
éleslátása milyen mértékben mond csődöt, ha a közeljövő kerül terítékre<span style="color: red;"><b>****</b></span>. Ha biztosan akarod tudni, milyen nem lesz a közeljövő, olvass sci-fit! A
probléma természetesen kezelhető: fogjuk fel ezt is alternatív Földnek!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Súlyos tematikai probléma,
legalábbis számomra, hogy időnként „viccesen” előtolakodnak a szerző politikai
nézetei. Ezt nem lett volna szabad. Szerencsére nem sokszor fordul elő ilyesmi.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nyelvi bravúrok nem találhatók a
szövegben, a stílus nem túlságosan eredeti, bár Doria Russel saját hangja
időnként megnyilvánul, leginkább a szöveg szerkezetében, váltásaiban. Az
idegenek szavai, nevei jól eltaláltak, hangulatosak (lásd később). Bosszantó, jellemzően
angolszász fogás, hogy az elsőször használt idegen szót dőlt betűvel szedik.
Elhiszem, hogy a gyakorlatilag képírást használó angolban a figyelmetlen olvasó
esetleg nem veszi észre az idegenséget, de a magyar kiadásban ezt mellőzni
lehetett volna.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szántai Zsolt fordítása (bár az
eredetit nem ismerem) kellemes, gördülékeny, éppen annyira stílusos, mint az
eredeti lehet. Nem rovom fel hibának, bár személyesen bosszant, hogy becsúszott
néhány beazonosít és hasonló hibás igekötős tinikifejezés, és az angol
fordításoknál elmaradhatatlan, felesleges határozatlan névelő. Dicséteres, hogy
az idegen neveket magyar helyesírással közölték, ugyanakkor
fordítói/szerkesztői következetlenség, hogy nem valamennyi idegen szó kapott
magyar alakot.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
De hát: Deus vult.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Azt nem tudom, hogy Ő mit akar
még, én mindenesetre azt, hogy ennek a könyvnek a folytatása is megjelenjen
magyarul.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miért?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mert Isten a miértekben van. Ezt
tanultam ebből a könyvből. Meg sok egyebet, de azt olvasd ki belőle magad.
Nagyon ajánlom!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhrJQyIsw1RjH5kCj2hulF6kd30csv7NxomlvT2Rl9FB_hpuVUtJbLcsbAhssHZ0ZGMjI4gODDf7v_t9562yQgqomT-VDbLbrVb4QRmPfxvxVt-YkuZxvmfhTyz43yKCbWAhDRSw5oif8/s1600/verebecske.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhrJQyIsw1RjH5kCj2hulF6kd30csv7NxomlvT2Rl9FB_hpuVUtJbLcsbAhssHZ0ZGMjI4gODDf7v_t9562yQgqomT-VDbLbrVb4QRmPfxvxVt-YkuZxvmfhTyz43yKCbWAhDRSw5oif8/s1600/verebecske.jpg" height="320" width="226" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
IPC Könyvek Kft.<br />
<br />
2013.<br />
<br />
Puhafedelű<br />
<br />
542 oldal.<br />
<br />
Szántai Zsolt
fordítása.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
<br />
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: red;"><b>*</b></span> Az ügyes címtipót leszámítva a
borító nem teszik. Egyensúlytalan. Harsány. Mi ez a piros keret?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: red;"><b>**</b></span> Csak még nem vagyok elég jó
hozzá.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: red;"><b>***</b></span> Még: <b><a href="http://bookcrasher.blogspot.hu/2007/03/isaac-asimov-az-istenek-is.html" rel="nofollow" target="_blank">Asimov, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Az Istenek is...</i></a></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: red;"><b>****</b></span> Nem kellene messzebb menni a <i>Neutron akció</i> parabolantennáitól. E regény megírásáakor, 1992 és 96 között, ha Kína és Korea jövőbeli szerepe nem is volt tisztán látható, az már nyilvánvalónak látszott, hogy a CP Japánra vonatkozó túlzó jóslatainak immár semmi alapja. Clarke viszont tisztán látta, hogy a jövő Kínáé. Funny.</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-85456843621094406932013-12-29T00:43:00.002+01:002014-01-26T01:58:08.400+01:00Michael Chabon – Jiddis rendőrök szövetsége<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:TargetScreenSize>800x600</o:TargetScreenSize>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman","serif";}
</style>
<![endif]-->Ebből az
ismertetésből valószínűleg jobbára az derül ki majd, miért tartok jónak egy
könyvet. Innen könnyű kitalálni, hogy ezt jónak tartom.
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Áttetsző
vagyok, mint az üveg.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Ez az
ismertető, majd egy éve, kissé más formában elhangzott az Írószövetségben.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Hányan
olvasták a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Jiddis rendőrök szövetségé</i>-t,
akik akkor jelen voltak a teremben?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-size: x-large;">…</span>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Na, erre
gondolok.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Emiatt
szükséges egy kis bemutatás.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Michael
Chabon (ejtsd: Sejbon) 1963-ban született, Pittsburgban nőtt fel, elvált anyja
jiddis kultúrájú zsidó környezetében és az amerikai popkultúra bűvöletében. Nem
csoda, hogy zsánerirodalmat, fiktív világokban játszódó fura krimiket kezdett
írni, végül három vagy négy év munkával megalkotta, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Jiddis rendőrök szövetségé</i>-t, melyet 2007-ben adták ki.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
A regény
2007-ben Nebula-, 2008-ban Locus-díjat kapott. Ugyancsak 2008-ban Hugo-díjat nyert,
olyan mezőny előtt, mint a Scalzi, Stross, Sawyer és McDonald. A szöveget
lefordították tucatnyi nyelvre. Lengyel, német, francia és angol nyelven máris
több kiadást élt meg.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Jellemzően a
kiadói fülszöveg szerint a regény annyiféle zsánerbe sorolható <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: blue;">(„Krimi, sci-fi, sakkregény, alternatív történelmi
fantazmagória, politikai szatíra, szerelmes regény, zsidó sorsregény, nabokovi
ihletésű játék a nyelvvel”</span></i></b>), hogy szerintük valójában
besorolhatatlan.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Mindig
problémás a kiadó számára, ha sznob közönségének olyan szöveget akar eladni,
amelynek kritikai és piaci fogadtatása sikeres – és sci-fi.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
A derekas
felsorolásban kiválóan el lehet rejteni, amit a két kapott exkluzívan sci-fi
díj mutat: ez a szöveg vérbeli sci-fi – amennyiben az alternatív Földeken
játszódó történeteket sci-finek nevezzük.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
De miért ne
neveznénk annak? Sok klasszikus sci-fi író olyan meggondolatlan volt, hogy a
története időtávlatát a mi időkeretünkbe helyezte, így aztán meglehetősen sok
sci-fi alternatív történelemmé vált, anélkül, hogy írójának ilyen szándéka lett
volna.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Chabon viszont
nem bízta a véletlenre: egyértelműen alternatív valóságot akart és kreált. Itt
Welles rádiójátékot csinált a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Sötétség
mélyén</i>-ből, nem filmet, Marilyn Monroe-t Marilyn Monroe Kennedy-nek hívják,
Einstein pedig svájci születésű. Ja, Ketchikan azért ugyanaz a Ketchikan nevű
helység, mint valójában.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: blue;">„Chabon világában (ahol Hitler előbb legyőzte Sztálint, s
aztán Berlinre hullott az első atombomba) Amerika a második világháború alatt
elfogad egy törvényt, amelynek értelmében a menekülő zsidók letelepedhetnek
Alaszkában, s így a holokausztban „csak” kétmillió zsidó pusztul el… A
Palesztinában létrejövő zsidó államot az arab túlerő elpusztítja, s így a
zsidóság nagy része Alaszkában köt ki, egy Sitka nevű városban és környékén,
amely hatvan évre autonómiát kap.</span></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: blue;">Itt, Sitkában játszódik a történet, akkor, amikor megint
„fura idők járnak” – az autonómia hat évtizede után a jövő újból bizonytalan: a
zsidók elveszítik már-már megszeretett új hazájukat. Landsman nyomozó és félig
zsidó, félig alaszkai őslakos társa ekkor kezd el nyomozni egy rejtélyes
gyilkosság ügyében, amiből a legelején csak annyi világos: az áldozat egy
narkós fiú, és a szobában, ahol megölték, van egy sakktábla, rajta bizarr
állással, amely talán valamiféle kulcsa lehet a megoldásnak.”</span></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Spoilerből
ennyi elég is…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Valójában
persze az alternatív valóság nem volt elég Chabon-nak. A szöveg tartalmaz
fantasztikus-misztikus elemeket is: ott él Sitkában, és teszi kis csodáit a
nemzedék potenciális Messiása, a Caddik Ha-Dor, sőt valójában körülötte forog a
történet.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Ellentétben
azzal, amit egykor a Zsoldos Zsűri egyik tisztelt extagja hozott fel indoklásul
egy novella ellenében (nem az én novellám), igenis <i style="mso-bidi-font-style: normal;">érdekes</i>, hogy felépül-e és miként a Templom Jeruzsálemban.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Ha a kiadó
felsorolását nem zsánerbe sorolásnak tekintjük, hanem egyszerűen a szöveg
rétegeit ismerjük fel benne, helyére kerülnek a dolgok: ennek a regénynek
ennyiféle rétege van, és valójában az olvasótól függ, hogy melyiket érzékeli
erőteljesebben.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Az én
szívemhez leginkább a szerelmi szál áll közel, a bennem jó mélyen rejtőző <i style="mso-bidi-font-style: normal;">értelmes </i>olvasót pedig a nabokoviság
fogja meg. Az egész nemzetközi méretűvé duzzadó bűntény, Messiás-biznisz,
gyilkosságok, gyilkossági kísérletek és kimenetelük kevésbé izgattak, mint,
hogy a főhős újra egymásra talál-e régi szerelmével. A finom eszközökkel vázolt
alternatív valóság csiszoltságánál nagyobb örömet okozott a nabokovi
párhuzamok, utalások felfedezése.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
Hát ilyesmi
az, amit jó könyvnek nevezek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
És nem utolsó sorban, nagyon nagy köszönet a fordítónak, M. Nagy Miklósnak. Persze nem véletlen. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVel5SfaHTVwzb1dLYqBtG8TaocvEsHkPyaNyCD_qxL7wewRvGdC6xIYP1fe5keK7LiKAcDyRePyae6IOX7NBJvFZ8ZQog60aWD5SSD9qmCYNMygM3zo6JpamtXEF8NZg0r_Ehcy-GXU4/s1600/chabon_bor%C3%ADt%C3%B3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVel5SfaHTVwzb1dLYqBtG8TaocvEsHkPyaNyCD_qxL7wewRvGdC6xIYP1fe5keK7LiKAcDyRePyae6IOX7NBJvFZ8ZQog60aWD5SSD9qmCYNMygM3zo6JpamtXEF8NZg0r_Ehcy-GXU4/s320/chabon_bor%C3%ADt%C3%B3.jpg" height="320" width="209" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cartaphilus Kiadó</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
2012.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Puhafedelű</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
432 oldal.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Fordította: M. Nagy Miklós</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-62791106779604030452013-12-12T20:41:00.000+01:002013-12-12T20:45:50.697+01:00Bartók Imre – A patkány éve (Vendégoldal)<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormalCxSpFirst" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><b><span style="color: blue;"><i>A vendég: Vásárhelyi Lajos</i></span></b></span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Aláereszkedés</span></b></span>
<br />
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A könyv (mint
tárgy) nagyon szép. Klasszikus keményfedél, szép színes védőborító, képpel és
jól tipografált „fülszöveggel”. Kellemes fogású lapok, és nagyon komoly, a szem
számára kimondottan tetszetős belső tipográfia. És régi kedvencem is megvan: a
„beszerelt” könyvjelző. Ez a könyv bárkinek a könyvespolcán jól mutatna. Már
arra kell gondolnom, hogy e tekintélyes kiadvány esetleg a hagyományos formájú
könyvek rekviemje, és az e-könyv apokaliptikus előszele. Mert vannak olyan
legendák, melyek szerint a nagyon beteg ember a halála előtt még egyszer igen
jól érzi magát, mintha újra bele költözne az élet. Csak sajnos egyedül ő nem
tudja, hogy ez átmeneti állapot. Bár ne lenne igazam, és még élne a beteg, a nyomtatott
könyv tovább, esetleg a másik lehetőség, az e-könyv mellett!</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Innentől
hosszú leszek – mondta a kígyó, amikor bement a kötélgyárba –, mert a könyv is
hosszú: 573 oldal. </span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
könyv (mint tartalom) sok izgalmas kérdést vet fel.</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Néha
olyan érzésem volt, hogy az írót, amikor még tanult, valaki vagy valakik nagyon
sanyargathatták, és most rossz emlékeit az olvasóin tölti ki. Pedig nagyon
dicséretes írói szándék, hogy műveli vagy művelni próbálja olvasóját. Igen sok
idegen kifejezést, és idézetet használ a szövegben. Az olvasó ezek segítségével
megtanulhatja használni a számítógépét és az internetet. Persze az is komoly
segítség lenne, ha az író egyszerűen jegyzeteket alkalmazna. Mert mindkét módszerrel
megakasztja az olvasás folyamatát és a szöveg értelmezését. Bár lehet,
mostanság ez a trendi. Gondolkodjon és cselekedjen az olvasó, ha már megvette
azt a könyvet!</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Arra
már nem is merek gondolni, hogy egy bölcsész/filozófus esetleg magyar
kifejezéseket is használhatna, vagy talán (ékes) magyar nyelvű idézeteket. Mert
az olyan snassz lenne, még azt hinnénk, nem tanult semmit az egyetemen. Pedig
bizonyosan tanult. Sokat.</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mintha
az olvasója – én – soha nem tudna eljutni azokra a magaslatokra, ahonnan ő
kinyilatkozik. Persze, ennyi bölcsész/filozófus töredéket olvasva, az is lehet,
csak nekem van kisebbségi komplexusom. Érzem, ahogy összehajolnak a fejem
fölött az okosok, és engem kihagynak valamiből…</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Az
írónak természetesen igaza van. Ha már veszem a fáradságot, és olvasok,
olvassak utána azoknak az elhintett töredékeknek is, amelyek a szövegben
előfordulnak. Hiszen meg is tanított arra, hogyan csináljam.</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Most
pedig jó tudóshoz méltóan – ha már ilyen elit társaságba keveredtem –, hadd elemezzem
végig a könyvet!</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Szereplők:</span></i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Van
a tipikus rendőrnyomozó, zilált szokásokkal és magánélettel.</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Van
csábos hölgy, aki kezeli a konyhát és az egyik betévedt srácot.</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Kommandósok
(manapság elmaradhatatlanok), népség, katonaság.</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Sok
oldalon keresztül, igencsak kimérten, visszafogottan adagolja az író a
tudnivalókat a szereplőkről is. Persze igaza van, nem kell mindjárt mindenbe
fejest ugrani. Majdnem a könyv végéig azt sem tudjuk, hogy ki kicsoda, mert
szinte csak becenevükön említi a megjelenő figurákat: Karl, Martin és Ludwig.
Hogy ők kicsodák, azt a vájtagyú filozófushallgatók tudják csak, méghozzá az
elpötyögtetett anekdota-töredékekből. De azért nem kell arra gondolni, hogy az
író bővérűen mesél! Nem, csak megemlít, mondjuk egy létrát, vagy egyéb
lételméleti izét. Hiszen igaza van, ő az elitnek ír, az pedig tudja, most miről
is beszél éppen. A többi meg nem számit. </span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Vannak
egyébként nagyon fontos szereplők, akik, vagy amik a könyv végéig meg sem
jelennek, pedig az ő kezükben futnak össze a szálak. Az író róluk teljesen
megfeledkezett, vagy csak sűríteni akarta a homályt.</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Időközben
megtudtam, az író azért nagyolja el ennyire a szereplőket, mert trilógiává
akarja bővíteni a könyvet! Ez nagyon érdekes lesz, mert így is irtózatosan sok
az üresjárat, hát még három kötetben. Azt is meg merném jövendölni, hogy aki
ezen a könyvön átrágja magát, „óvakszik” még két ilyet vagy hasonlót a kezébe
venni. Volt már ilyen befulladt történet az SF irodalom piacán. De erről majd a
végén!</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Környezet:</span></i></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
könyv New Yorkban játszódik, a „világok keresztútján”, de a városról semmit nem
tudunk meg. Amit az író megjelenít, azt bármelyik térképen meg lehet nézni. Bár
ha a mostani 3D-s térképeket vette volna elő, ennél azért többet láttathatott
volna. Az is lehet, hogy visszafogta magát, mert számára a történet és a
gondolatok fontosabbak voltak, mint holmi házak meg utcák.</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Aztán
van az a ház, ahol a szereplőink éldegélnek. Ez az épület nagy meglepetésekkel
szolgál az egyszerű olvasó számára. Mert ha az író úgy dönt, határtalanul
bővíthető. Persze csak lefelé, mert azt nem látja az ellenség. Amikor elkezdünk
benne kalandozni, akkora lehet, mint a négyes metró kompletten. Hiszen fontos,
hogy a szeplők legalább térben szabadok legyenek. </span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Vannak
ezenkívül különleges gyilkossági helyszínek is. Lepukkadt kiskocsmák (csak a
hangulat miatt), elhagyott metróalagutak, ultramodern „lombikos-szülőszobákkal”
(most tessék borzongani!). Tehát teljesen köznapi megszokott kellékek, a
nagyjából megszokott történetekhez… </span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Történet:</span></i></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Amikor
olvasás közben a könyv végére lapozok, hogy mennyi van még, az már régen rossz nekem,
de az író és története számára is. Mert nem történik semmi, csak a szereplők
tengnek, lengnek. Ápolgatják szorongásra tartogatott plüssmacijukat, fiúk után
futkosnak, veszekszenek érthetetlen dolgokon. Vagy csak simán önkielégítést
végeznek a társalgóban. Éljen a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">magvas</i>
filozófia!</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Olvasás
közben arra gondoltam, hogy ezt az író azért csinálja, mert valamiről el akarja
terelni az olvasó figyelmét, de sajnos nem. Az ő figyelme kalandozott el, és
nyújtotta a szöveget feleslegesen</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Itt
is áll a klasszikus igazság: a kevesebb több lett volna. Sok volt az ismétlés
és a tesze-tosza csámborgás. Lehet, hogy a valóságban így történnek a dolgok,
de a regények az élet sűrített és szerkesztett megjelenései. Szerintem ezt
valahol tanítják is. A valóságban a szereplő bemehet egy házba, ahol nem
történik vele semmi, de a regényben ennek a semminek is súlya kell, hogy
legyen. Vagy nem megy be, mert nincs ott dolga. Csehov drámáiban vannak
látszólag üresjáratok, de sokért nem adtam volna, ha itt lett volna pár ilyen
megoldás! Sokszor volt olyan érzésem, hogy az író vagy unja az egészet, vagy a
honorárium mértékére figyel, és azt mondták neki, az az oldalszám függvénye.
Mert más értelmét nem láttam az 573 oldalnak. Ha valaki egy történetet
feleslegesen hosszan mesél el, az egyéb szörnyűségekre is képes!</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Tehát
a nagy biológiai és egyéb evolúciós világ-megváltás elmarad, de legalábbis „nem
volt rendesen előadva”. Forrongnak a kocsonyák és a trutymók a New York-i
utcákon, de semmi több. Ja, a város lakói ezt nehezen viselik. Persze, ez
filozófia nélkül is így volna. De filozófiával biztosan fűszeresebb.</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Azt
gondoltam, ha valaki logikával kel és fekszik, akkor majd gördülékeny és
követhető szöveget hoz létre. De ehelyett csak sok üresjárat és porhintés, meg
lila közhelyek. Pedig volt egy egészen jó történet, csak minden „művészkedés”
nélkül meg kellett volna írni.</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
lila köd sok mindent eltakar az olvasó elől, talán attól nem láttam a nekem
tálalt lényeget. Vagy az is a Próféta elmaradt dörgedelmeiben lett volna? </span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mondanivaló:</span></i></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hát
ez végig tisztázatlan marad.</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Valami
nagy világ-átalakításról lenne benne szó, de aztán ez sajnos elmarad, mert az
író ráun, és elkalandozik erre-arra, rengeteg üresjárattal.,</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Kalandozás
közben viszont rengeteg ötletre bukkanhatott.</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Úgy
van ez, hogy az olvasó úgysem tud elolvasni minden könyvet, megnézni minden
filmet. Így, ha egy szerző elég ügyes, a máshonnan összelopkodott ötleteket
eredetiként tudja eladni. Célszerű nívós helyekről lopni, főleg ha a lopott
holmival tud is mit kezdeni valaki.</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Sok
szerző visszaél ezzel. Van, aki sikeresen, van aki nem.</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Itt
most nem sikerült. Mert a legnagyobb ötletnek, ennek az evolúciós
összeolvasztásnak/megváltásnak ábrázolása elmaradt. Lehet, hogy csak nekünk nem
mutatta meg az író, mert úgysem értenénk meg ennyire magvas
gondolatokat/ötleteket, vagy nem jöttek el a sejtetett idegenek, hogy megvalósítsák
az író helyett. Sajnos még a Próféta végső átkai is kimaradtak, pedig nagyon
készültem rájuk. Hiszen ő is készült, több száz évig, egy banki trezorban (és
ez nem vicc, az író komolyan gondolta).</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Poszt
apokalipszis – poszthumán. Mert az most olyan divatos. Itt pontosan csak azért
szerepelnek, mert divatosak. Leginkább a gyilkosságok és egy-két városkép poszt
apokaliptikus, poszthumánok, meg a behuzalozott és minden módon feljavított
szereplőkkel belakva.</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mint
rendes olvasó, mindig magamban keresem a hibát, az írót meg sem gyanúsítanám
azzal, hogy valamit rosszul csinált! De semmi gondolat vagy filozófia, mert az
biztosan ártalmas volna. Az író, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ha már
filozófus,</i> ezt biztosan tudja, az olvasó helyett is. És elérte célját! Isten
látja lelkemet (pedig azt mondják a kritikusnak olyan nincsen), én nagyon
figyeltem, de nem találkoztam egy gondolattal se. Lehet, észrevétlenül
elmentünk egymás mellett. Voltak morzsák, töredékek, olyan Coelho-instant módján
– bár azok jobbak, mert jókat lehet rajtuk röhögni. Vagy a három filozófus
által nézett <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tom és Jerrybe</i> voltak
beágyazva, azért nem vettem észre?</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Írói
eszközök:</span></i></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Horrorral
kezdtünk, folytattunk, és befejeztünk, de mindez öncélura sikeredett. Pedig a
kezdésnél az a lassan kibelezett feleség, jól indult. Sajna később a horror
csak tölteléknek kellett, meg azért, hogy a nyomozó tudjon mi után kajtatni. A
vége felé pedig egyszerűen unalmas lett. Eladható/eladott árucikk. Olyan, mint
a felesleges pornográfia. Persze lehet, hogy a gondolatot helyettesítette.
Kibelezett, esetleg megnyúzott gondolat, itt-ott betömködve fűvel, fával,
mohával (honnan is ismerős ez nekem?)… Csak azért használni valamit, hogy
hatást érjünk el, minden gondolat nélkül, ez nem más, mint értelmiségi giccs!</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Líra
is volt, de akaratlan. Amikor elolvasta az ember a mondatot, szinte benne akadt
a szuszoghatnék. Majd megrázta a fejét, és újra elolvasta a szöveget, hogy
tényleg az van oda írva? Ha valakinek hangosan felolvasta, az illető sem hitte
el, hogy tényleg van ilyen mondat, és azt mondta, ennek semmi értelme. Lehet,
hogy ezek a mondatok rejtett üzeneteket tartalmaztak, csak én ostobán elmentem
mellettük?</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Parkinson törvénye</span></i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">:
Nagyszabású pénzügyek fejezet, a Jelentéktelenség Törvénye "A napirend
bármelyik pontjának szentelt idő fordított arányban áll a szóban forgó összeggel."
Tudom, rá már senki nem emlékszik, és a névről a legtöbbeknek a betegség jut
eszébe, de <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ez</i> a Parkinson (Cyril
Northcote) hivatalról és annak mozgásairól írt nagyon hasznos és kacagtató
könyvet. Idézett mondását úgy igazítanám az alkalomhoz: „Minél nagyobb a szerző
látszólagos vagy vélt presztízse, annál könnyebben fog falsot az irodalommal
megfertőzött szerkesztő, különösen a science-fiction-nal kapcsolatban”.</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hogy
miről is beszélek? Szerzőket és kiadókat nem nevezek meg, csak számokat és
időpontokat adok meg. Valamikor 2008 táján egy neves és komoly kiadó vette a
fáradságot – és talán arra gondolt, haladni kellene a korral –, meghirdetett
egy science-fiction pályázatot. A bírálók között volt: irodalomtörténész, író,
költő, műfordító és a kiadó munkatársa. Ugyan a pályázat a
tudományos-fantasztikummal foglalkozott, de annyira nem ereszkedtek le, hogy
egy „szakembert” is meghívjanak. A pályázatra 75 szerző 91 regénye érkezett be.
És sikerült a lecsó mellé csapni egy irdatlan nagyot! Nem tudom mennyi és
milyen könyv maradt a nyakukon, de szétnézvén a neten láttam a maradékot 450 Ft-ért
is árusítani. Annak idején nagy szenvedések között elolvastam az első díjas
regényt, amivel azóta sem találkoztam a boltokban. Olvasás közben volt egy
olyan érzésem, hogy a zsűrit a nevek és a szépen kivitelezett illusztrációk
tévesztették meg. Nem létezik, hogy a könyvbe beleolvastak. Szerintem, ha egy
rendes irodalomtörténész elolvasta volna, azonnal világgá szalad.</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Itt
is valami olyasmi történt: „Ha filozófus, biztosan tud regényt írni, és akinek
ennyi iskolája van, az csak jót hozhat létre”. De sajna, az irodalom nem így
működik. Rimbaud sem tanulta a költészetet. Tehát vagy a múzsa csókol, vagy az
iparosság, de ha csak a tanult kultúra, az az olvasó számára leggyakrabban
elborzasztó eredménnyel jár. És az üres fal akkor sem lesz képpé, ha triptichonná
meszeljük…</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mert,
a „meg nem gondolt gondolat” a mű végéig az maradt.</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Libri Kiadó, Budapest,
Keményfedelű, 573 oldal.</span></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-21645981745857445412013-12-11T01:02:00.001+01:002013-12-12T20:49:04.467+01:00Miklya Anna - Dühös nemzedék I. <!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:TargetScreenSize>800x600</o:TargetScreenSize>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<h3>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman","serif";}
</style>
<![endif]--><i><b> <span style="font-size: large;">Kétségtelenül kétség nélkül</span></b></i></h3>
<i><b><br /></b></i>
<i><b>Kétségtelenül</b></i> dicsérendő, ritka
és nemes szándék, hogy egy kritikailag elismert és népszerű író „harmadik
szépirodalmi regénye befejezése után elhatározta, hogy próbára teszi magát a könnyedebb
hangvételű műfajokban (<i>sic!</i>) is”.<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i>
kevesen vállalkoznak erre Magyarországon, még a nagyvilágban is alig, pedig ott
a magyarra jellemző éles határvonal zsánerirodalom és jelző nélküli irodalom
között nem létezik.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<b><i>Kétségtelenül</i></b> afféle alászállás ez a tett a sajnos valóban létező jelző nélküli irodalmi
magaslatokról a sajnos valóban létező zsánerirodalmakhoz, melyek között sajnos
kétségtelenül létezik bizonyos minőségi különbség – a jelzős irodalom rovására
[<b><span style="color: red;">1</span></b>].</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i> megtermékenyítően
és felemelően hatna: új kifejezésmódok, új eszköztár, új közönség és vele új
igények jelennének meg, a tematikus sutaságok csökkennének, végeredményben
eltűnne az választóvonal jelzősség és jelző nélküliség között, még akkor is, ha
a szerzőnek ez nem szándéka. Tej és méz.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i>
még a jelzőtlen irodalom is
profitálhat bizonyos mértékben efféle kísérletekből a legkedvezőbb kimenetel megvalósulásakor [<b><span style="color: red;">2</span></b>].</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i>
ehhez szinte extrém vakmerőség szükségeltetik manapság a kiadó részéről, így mindenképpen
méltatnivaló szándék és, ha ténylegesen kísérlet történik, csodálnivaló tett. Hazánkban
ilyen nagy, sikeres és vállalkozó szellemű kiadó, amely szinte vakon megbízik
az író szándékában, munkájában és teret enged a kísérletnek, csaknem olyan
gyakorisággal fordul elő, mint az Észak Korea-i unikornis.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i>
ahhoz, hogy ilyen kísérlet pozitív végkifejlettel záruljon, kemény
követelményeknek kell megfelelnie annak, aki erre a szerepre vállalkozik.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i>
mesternek [<span style="color: red;"><b>3</b></span>] kell lennie, a kritika kedvencének, okvetlenül sikeresnek, stabil
olvasótáborral, amely vakon megbízik még írói kísérleteiben is.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i>
ismernie kell annak a zsánernak alapműveit, melybe alászállni szándékozik, és
nem csupán az alapműveket, mert a zsánerirodalom csapdáit éppenséggel nem a
csúcsteljesítmények rejtik.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i> fokozott
jelentősége van az előbbi feltételnek, ha a „kipróbálásra” választott zsáner a
tudományos fantasztikum, mert ebben a mi tematikánkban – sajnos – a tematikai
eredetiség (az ún. ötlet) fontosabb követelmény, mint az írói teljesítmény [<span style="color: red;"><b>4</b></span>].</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i>
csak a sikerrel igazolható minden efféle ambíció, szándék és kísérlet.
Természetesen nem a közönségsikerre gondolok [<span style="color: red;"><b>5</b></span>].</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i>
alig várom már, hogy végre sikerrel megvalósítsa valaki ezt a kísérletet, aztán
az ő hátán felevickéljen <i style="mso-bidi-font-style: normal;">mintegy </i>az
egész tudományos fantasztikum és vele persze én is, ha nem is a Parnasszosz
ormaira, de legalább valami olyan magasságra, ami a jelző nélküli irodalom
kritikusainak látóterébe esik, mert mostanra az is aranykornak tűnik, amikor a science
fiction-t piszoárnak tekintették [<b><span style="color: red;">6</span></b>].</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i>
sikertelen kísérlettel állunk szemben, ha Miklya Anna próbálkozását tekintjük.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i> a
feltételrendszer valamelyik eleme hibázik, de melyik? Csak emlékeztetőül, az
ilyes kalandra vállalkozó író legyen</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -.55pt;">
<span style="mso-list: Ignore;">1.<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span>mester,</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -.55pt;">
<span style="mso-list: Ignore;">2.<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span>a kritika kedvence,</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -.55pt;">
<span style="mso-list: Ignore;">3.<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span>sikeres,</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -.55pt;">
<span style="mso-list: Ignore;">4.<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span>a tudományos fantasztikus irodalom jó ismerője,</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -.55pt;">
<span style="mso-list: Ignore;">5.<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span>nagy, sikeres és vállalkozó szellemű kiadó által
támogatott.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül
</b></i>könnyebb és célravezetőbb előbb azt megválaszolni, hogy az íróra vonatkozó
fenti követelmények közül mi teljesült, mert a kudarc valódi nagysága leginkább
az elpuskázott lehetőségek fényében mérhető fel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i>
máris kipipálhatjuk az ötös pontot: a Libri nagy, sikeres és vállalkozó
szellemű kiadóként is funkcionál, olyannyira, hogy ezt a „próbára teszi magát a
könnyedebb hangvételű műfajokban (<i>sic!</i>) is” dolgot más, jelzőtlen irodalomban
ismert szerzőkkel is megkísérli megvalósítani a tudományos fantasztikus
jelzővel ellátott sorozatában. Egyelőre nem egyértelműen kirobbanó sikerrel [<span style="color: red;"><b>7</b></span>].</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i>
a kettes pont is abszolválva: Miklya Anna a kritika kedvencének mondható.
Legalábbis ezt megelőző három „szépirodalmi regénye” szép számú kritikát
besöpört megfelelő helyekről [<span style="color: red;"><b>8</b></span>], és noha egyetlen kritika sem egyértelműen
pozitív – sőt! (lásd később) –, mindegyik az unalomig arra konkludál, hogy ha
adott mű még nem is tökéletes, mégis mekkora irodalmi ígéret a szerző.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i>
nem tehetünk okvetlenül egyenlőségjelet a kritikai siker és az olvasói siker
közé, az író három „szépirodalmi regényének” példányszámai és eladási adati sem
ismertek, de Miklya Anna kétségtelenül érzett maga mögött bizonyos
olvasótábort, akikről feltételezi (a kiadó is), hogy hűségesen követik a jelzős
irodalomba is, így a hármas pontot is teljesítettnek vehetjük.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i>
a négyes számú feltétel
az egyik, ahol a jeles szándék ezúttal először dugába dőlt, amikor végre a szöveg konkrétumai alapján ítélhetünk, bár a benyomásom a
szerző SF tájékozottságáról ellentmondásos. Egyrészt huszonnégyéves korára egyszerűen senki sem
rendelkezhet kimerítő SF ismeretekkel – hacsak egész addigi olvasó-életében
kizárólag ezt falta, ami egy magát szívós és kitartó munkával (lásd később) a
jelző nélküli irodalom szövetébe beásó személynél ugyancsak valószínűtlen.
Másrészt viszont a kész szöveg, mint tudományos fantasztikus alkotás egészen lenyűgöző
és szinte egyedülálló [<span style="color: red;"><b>9</b></span>] módon nélkülöz bármiféle eredetiséget. Az első
oldalak után végig két gondolat kísértett: <b><i style="mso-bidi-font-style: normal;">i.)</i></b>
Miért is olvasom én ezt? <b><i style="mso-bidi-font-style: normal;">ii.)</i></b> Miért
kellett megírni még egyszer egy csomó könyvet – egyben és rosszabbul? Az első kérdésre
létezik biztos válasz: mert megígértem. A második kérdésnek csak tudni vélem miértjét:
egy interjúban a szerző maga vallja be, hogy keresgél a divattémák között,
izgatja a korszellem. „Szépirodalmi regényeinek” recenzióit és részleteit olvasva:
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">indeed</i><b><span style="color: red;">*</span></b>. Szóval, még az is lehetséges,
hogy nem ismerte az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">1984</i>-et, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Kis testvér</i>t, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Majomháza</i>t, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Dettó</i>t,
etc., csak éppen összegyúrta és újraírta őket egy lagymatag és egészen
irreleváns katymasszá. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy sci-fi
motívumkincsét kizárólag filmekből merítette – sajnos egyre gyakrabban
előfordul manapság. A zsánerismeret másik – írói szempontból még fontosabb –
aspektusa, különösen az ilyen leszállós-próbálkozós kalandnál, hogy az
olvasottak miképpen kristályosodnak ki, mint a zsáner írás közben kötelezően
alkalmazandó jellemzői, írástechnikai-tematikai fogásai, ha a zsáner írásmód is
egyben, kifejezéstára. Ha ez a kikristályosodás elmarad, a kísérlet sikertelen,
az egész nagyszabású félreértés, a szöveg értéktelen mind a jelzőtlen, mind a
jelzős irodalom szempontjai szerint. Mint sci-fi azért értéktelen, mert az
alapkövetelmény, a fantasztikus helyzetet racionalizáló tudományos,
technológiai hitelesség nem teljesül, a jelzőtlen irodalom pedig még annyit sem
tud kezdeni egy félresikerült sci-fivel, mint egy sikerülttel [<b><span style="color: red;">10</span></b>]. Egyébként sincsen
szánalmasabb a vacak lektűrnél, vagyis van: a vacak jelzőtlen irodalmi alkotás
[<span style="color: red;"><b>11</b></span>].</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i>
még csak kísérlet sem történt Miklya Anna részéről a tematika írói
kristályosítására. A tudományos fantasztikum nála csak díszlet, méghozzá
meglehetősen olcsó [<b><span style="color: red;">12</span></b>] és second hand. A technológia fejlődése vagy egy
helyben topog (A Mars benépesítése idején Facebook? A marshajókon a legnagyobb
probléma a gravitáció hiánya?), vagy a valóságtól teljesen elrugaszkodott, a
természettudományos ismeretek teljes hiányáról árulkodik (Négy napig tartó
Marsutazás. Hibernáció. Az egész lakosság szexuális vágyát kiütő szer.). És
természetesen a logika a női írókra – tisztelet a kivételnek! – általánosan
jellemző bakugrásairól se feledkezzünk meg! [<b><span style="color: red;">13</span></b>] Az egyébként kissé felületesen
ábrázolt (ez talán a trilógia ígért folytatásaira maradna?) társadalom annyi
önellentmondástól terhelt, hogy nehéz elképzelni egy hónapnál hosszabb ideig
tartó működését. Fájdalmas egy fantasztikus tematikába írt műről azt mondani,
hogy a szerzőjének nincsen fantáziája, de sajnos ez van. Miklya Anna nemcsak a
technológiai fejlődést nem tudja elképzelni, de a kötelező és átvett
technológia kliséket lehámozva minden egyéb is földhözragadtan ezredfordulós
ebben a szövegben. Hogy ez így van nyelvi síkon is, az már a következő pont
köre, lásd ott.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i>
alapjaiban nemes kísérletről lévén szó, hadd legyek nagyvonalú: a
nem-sci-fiséget menthetné, ha máskülönben egy nemes veretű, érzékeny, felemelő és
megújító szöveggel áll elénk az író. Azonban ebben a konkrét esetben éppen,
hogy nem erről van szó.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i>
az első pont, a mesterség hiánya kérhető leginkább számon ezen a regényen. A
gyakorlat (három év alatt (2010-2012) három „szépirodalmi” kisregény és a számtalan
cikk meg esszé) azt mutatja, hogy Miklya Anna könnyen, gyorsan és sok
szempontból jól ír. Ez azonban elmondható Fejős Éváról is [<span style="color: red;"><b>14</b></span>]. Szemezgetve Miklya
prózai életművéből, nem látok különbséget a két írónő munkái között: mindketten
(számomra tökéletesen érdektelen és felesleges) női lektűrt írnak, csak az Fejős
körül széles körű celeb-hírverés, az Miklya körül belterjes bölcsész-reklám fortyog. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nota bene</i>, közös a célközönség – nő
olvasók –, a tematika – női tragyődiák – és a nézőpont – meg valljuk csak be
szépen: az eszköztár is. Kétségtelenül bájos és ártatlan fiatal leány korukban
különböző szerkesztőségekben meresztették a meresztenivalót (ábrándos,
csészealjnyi kék szemüket, te perverz állat!) és szocializálódtak szépen.
Miklya az ún. szépirodalom szubkultúrájában (<i style="mso-bidi-font-style: normal;">ÉS</i>, irodalmi portálok), Fejős a TV és a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nők Lapja</i> világában, mindketten saját, zárt univerzumuk belső mozgás
(és farkas) törvényeihez alkalmazkodva. A fő különbség, hogy az előbbi
szubkultúra fejétől a farkáig és farkától a fejéig hazug, belterjes, míg az
utóbbi, üzleti vállalkozás lévén, csak a fogyasztói felé hazudik (ezt ma
marketingnek nevezik, de hasznos, így kegyes hazugság révén hamarosan a Vatikán
és moszkvai pátriárka is áldását adja rá. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ego
te absolvo…</i>). Miklya Annát saját kritikája évek óta hitegeti, hogy mekkora
irodalmi ígéret is ő, Éva pedig zsebrevágja a honort meg a royalty-t, és anélkül,
hogy az irodalmi Nobelről ábrándozna, nekiül, és buzgón írja a következő művét
[<span style="color: red;"><b>14</b></span>].</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i>
irodalmi és egyéb ígérettel tele van a padlás, és az író – ember lévén [<span style="color: red;"><b>15</b></span>] –
szereti elhinni ezeket az ígérteket. E túlméretezett recenzió tárgyának kísérletező
kedvű írója, három „szépirodalmi regénnyel”, változatos irodalmi felületeken
publikált írásaival és verseivel háta mögött egy interjúban máris kellő
szerénységgel klasszikus szerzőnek vallja magát. De így van-e valójában?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i>
nincs így. Amit prózában a tudományos fantasztikum előtt művelt, az valójában
kritikailag túlértékelt női lektűr. Ami pedig ezt a konkrét sci-fi kísérletet
illeti, nemcsak tudományos fantasztikumként, de női lektűrként is gyönge
teljesítmény – mert bizony, ha félredobjuk az értéktelen sci-fi díszleteket, a
maradék egy harmatos kamaszlány regény, csak éppen nem pöttyös.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i>
alapvető jellem- és világábrázolási gondokkal találkozhatunk lapról lapra. Az
egyetlen értékelhető teljesítmény a véletlen műve: azzal, hogy a népességgel
libidócsökkentő szereket szedet a gonosz kormányzat, így a nemek közötti
különbségek valamiképpen megszűntek, kényelmesen eltűnik az az írói hiányosság,
hogy Miklya képtelen ábrázolni a kamaszFIÚt. A szövegben világosan tetten
érhető az idióta és destruktív genderizmus, ami nagyon divatos manapság, tehát
szerzőnk <i style="mso-bidi-font-style: normal;">éles szemének mohó pillantását,
melyet gondosan korunk lüktető pulzusán tart</i><b><span style="color: red;">**</span></b>, nem kerülhette el. Hogy a
nőalakokkal is baj van – sablonanya, sablonlány, ó, Istenem! –, az persze
túlmutat ezen.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségteenül</b></i>,
olyan kritikai előélet után, amit a szerző tudhat a háta mögött, illene egy
ilyen ambíciójú kísérleti szövegnek, ha tematikában, jellem- és
világábrázolásban kudarcot is vallott, legalább nyelvi szinten brillírozni,
vagy legalább önmagán túllépni. Sajnos ez sem sikerült. A negyedik regényt is
ugyanabban az unalmas, indokolatlan, a kezdőkre annyira jellemző E1 narrációban
sikerült megírni, mintha önmagán kívül az író nem lenne képes megszólani.
Nyelvi szintek, rétegek gyakorlatilag nincsenek, mindenki ugyanúgy, és mindenki
ugyanazt az ezredfordulós nyelvet [<span style="color: red;"><b>16</b></span>] beszéli, amit a tévékben hallani. Az
évtizedek óta a Marsra rekesztett kolónia olyan lehetőséget kínálna a nyelvi divergencia ábrázolására, amit kár volt kihagyni. De kimaradt, és mindegy,
hogy figyelmetlenség, a kamasz célközönségnek szóló könnyítés/megfelelés, vagy az
inadekvát író eszköztár miatt. A nyelvi különállás, a tiniszleng a
kamaszvilágra annyira jellemző és a kamaszlélekre annyira jellemzően
változékony és illékony [<b><span style="color: red;">17</span></b>], hogy az egyik legkitűnőbb irodalmi eszköz a
világábrázolásra. Jellemzően persze az is elmaradt, hogy az író találó
tiniszlenget fejlesszen ki a könyv világa számára. Az nem ér, különösen E1-ben,
hogy a távoli jövő fiatal hősei a mi ezredfordulós hablatyunkon szólaljanak
meg.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i>
nem mindenki Burgess, hogy egész nyelvet teremtsen a világa számára, vagy
Orwell, hogy találó, új szavakkal jellemezze világa hazugságait, de, hogy nem
született még egy nyamvadt technoblabla sem („Facebook”, ó, Édes Istenem!),
mint a technoblablák esküdt ellensége, külön kikérem magamnak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<i><b>Kétségtelenül</b></i>
senkinek sem ajánlhatom e kísérleti művet <i><b>kétség-telenül</b></i>.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Libri Kiadó 2013. Puhafedelű, 342 oldal.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><span style="color: red;">*</span></b> Elnézést, ezt az angol szót
utálom a legjobban, így nem tudom, megállni, hogy ne használjam. Az
immunológiában ezt deszenzitivizálásnak mondják.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: red;"><b>**</b></span> Szándékos képzavar.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><span style="color: red;">Jegyzetek:</span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
[<b><span style="color: red;">1</span></b>] Mit kezdjek ezzekkel? "<b>...<a href="http://www.muut.hu/?p=2479" rel="nofollow" target="_blank">első ránézésre olyasféle szövegnek mutatja ugyanis magát, amilyenről a magyar irodalom szokásrendje szerint efféle folyóiratokban nem is szokás írni</a>...</b>" és "<b><a href="http://www.muut.hu/?p=2479" rel="nofollow" target="_blank">...</a></b><span data-ft="{"tn":"K"}" data-reactid=".r[37fil].[1][3][1]{comment499889766774930_2783571}.[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3]"><span data-reactid=".r[37fil].[1][3][1]{comment499889766774930_2783571}.[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0]"><span data-reactid=".r[37fil].[1][3][1]{comment499889766774930_2783571}.[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][3].[0].[0]"><b><a href="http://www.muut.hu/?p=2479" rel="nofollow" target="_blank">nem feltétlenül azt a szubkultúrát célozza meg, amely történeti okokból a magyar irodalom nevet őrzi...</a></b>"</span></span></span> Ezek fájtak,
tisztelt „kritikus”, vagy inkább csak.<i>kritikás </i>(Nincs is egyebe, csak kritikája van), úr! Tudom, ezt akartad. Már csak ilyen vagy. <i>Ahhoz</i> a <i>szub</i>kutúrához tartozol. Én viszont nem ismerem el a jelzős és jelzőtlen irodalom megkülönböztetését!
<b><a href="http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Hegedus_Geza_A_szepirodalom_mufajai&id=98170&type=22" rel="nofollow" target="_blank">Hegedűs Gézával vallom, hogy az irodalom szándékával leírt szöveg: irodalom.</a>
</b>Sőt esetleg még akkor is irodalom lehet valami, ha nem szánták annak. Még Fejős
Éva irományai is ebbe a kategóriába tartoznak. A minőség persze más lapra
tartozik: van kiváló irodalom, van jó irodalom, van közepes irodalom, és van
szar irodalom – talán még azon is túl: mire az én életkoromat (f)eléli az ember, megtanulja,
hogy mindig van lejjebb. Sajnálatos, és széles körben terjesztett tény, hogy a
legutolsó minőségi kategóriából a jelzős irodalom tetemes mennyiséget produkál.
Visszagondolva a jegyzetben szereplő idézetre, a hivatásos irodalom szemében
kizárólag csak ürüléket termel, ha esetleg nem így lenne, az az mű számukra
automatikusan jelzőtlen irodalommá válik [<b><span style="color: red;">2</span></b>]. Ez persze nem jelenti azt, hogy a
jelzőtlen irodalom ne produkálna ugyannyi vagy címek száma szerint még több olvashatatlan
szart – csak nem verik nagydobra. Mondjuk az ötven-kétszáz példányos kiadványok léte
és nemléte között a különbség elenyésző, tehát eltagadhatóságuk egészen könnyű.
A „kritika” viszonya a zsánerhez azon is tetten érhető, hogy a [<b><span style="color: red;">8</span></b>] alatt
található kritikák forrásaiban egy nyikk sincs Miklya Anna ezen könyvéről. Nem szégyellitek magatokat, kritikás úr? Egy kicsit se?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
[<b><span style="color: red;">2</span></b>] Palaniuk, Pelevin, Szorokin,
hogy csak a névsor végével példálózzak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
[<b><span style="color: red;">3</span></b>] A mester készség szintjén <i>bírja</i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"> </i>a szakma fogásait, szilárd, egyéni és azonosítható stiláris eszköztárral, nyelvi
háttérrel<i style="mso-bidi-font-style: normal;"></i>, élettapasztalattal vagy legalábbis azzal egyenértékű empátiával,
egyéni látásmóddal, tematikával és önbizalommal <i style="mso-bidi-font-style: normal;"></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;">rendelkezik</i>.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
[<b><span style="color: red;">4</span></b>] Vesd össze<a href="http://bookcrasher.blogspot.hu/2013/12/china-mieville-railsea.html" rel="nofollow" target="_blank"> <b>China Miéville: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Railsea</i></b></a><b>.</b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
[<b><span style="color: red;">5</span></b>] Hogy női irodalom tárgykörben
maradjunk, tekintsd Fejős Éva volumenében máris jelentős [<b><span style="color: red;">14</span></b>] életművét. Egek
Ura! Most néztem meg, hogy az írónő csak két évvel fiatalabb nálam! Nem
Évikézhetem többé! How sad!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
[<b><span style="color: red;">6</span></b>] <a href="http://literaryjunk.blogspot.hu/2010/04/kurt-vonnegut-science-fictionrol.html" rel="nofollow" target="_blank"> <b>Kurt Vonnegut a sci-firől</b>.</a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
[<b><span style="color: red;">7</span></b>] <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A patkány éve</i>. <b><a href="http://criticanova.wordpress.com/2013/07/27/bartok-imre-a-patkany-eve-libri-budapest-2013/" rel="nofollow" target="_blank">Kritikák</a></b>. A 3. kritika linkje nem hibás, két recenzált könyv közül a mondott kötet a második.
Alulról az első, ha így egyértelműbb. <b><a href="http://bookcrasher.blogspot.hu/2013/12/bartok-imre-patkany-eve.html" rel="nofollow" target="_blank">És itt van Vásárhelyi Lajos recenziója</a></b>. Úgy adódott, hogy éppen a Könyvdaráló ad neki helyet. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
[<b><span style="color: red;">8</span></b>] <b><a href="http://kulter.hu/2012/11/a-szurke-huszonhat-arnyalata/">A szürke huszonhat árnyalata « KULTer.hu</a> </b><br />
<b><a href="http://www.litera.hu/hirek/a_harmadik_ev-72055">A harmadik év - Litera | Az irodalmi portál</a> </b><br />
<b><a href="http://nol.hu/lap/konyvszemle/20120908-ahogy_esik_">Népszabadság - Ahogy esik…</a> </b><br />
<b><a href="http://www.kortarsonline.hu/2012/09/atazott-oldalak/11578">Átázott oldalak | Kortárs Online</a> </b><br />
<b><a href="http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1559/vihar-sarokban">Vihar a sarokban | Irodalmi Jelen Online</a> </b><br />
<b><a href="http://kuk.btk.ppke.hu/hu/content/csod%C3%A1k-napf%C3%A9ny">Csodák, napfény | KuK - Kultúra és Kritika</a> </b><br />
<b><a href="http://kulter.hu/2010/08/%E2%80%9Eez-az-allando-oldas-kotes-ez-az-ostoba-jatek%E2%80%9D/">„Ez az állandó oldás-kötés, ez az ostoba játék” « KULTer.hu</a> </b><br />
<b><a href="http://www.litera.hu/hirek/zurzavar-es-korabanat">Zűrzavar és korabánat - Litera | Az irodalmi portál</a> </b><br />
<b><a href="http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1509/tanar-prosti-avagy-mi-hivatas-miklya-anna-hivatasos-cimu-regenyerol">Tanár és prosti, avagy mi a hivatás? – Miklya Anna A hivatásos című regényéről | Irodalmi Jelen Online</a> </b><br />
<b><a href="http://prae.hu/prae/articles.php?aid=4156&cat=3">PRAE.HU - Alibi Woman</a> </b><br />
<b><a href="http://magyarnarancs.hu/konyv/miklya-anna-a-hivatasos-77617">Magyar Narancs - Könyv - Miklya Anna: A hivatásos</a> </b><br />
<b><a href="http://www.kultura.hu/test-testulet-miklya">Kultúra.hu | Test és testület – MIKLYA ANNA: A HIVATÁSOS</a> </b><br />
<b><a href="http://www.kortarsonline.hu/2011/09/miklya-anna-a-hivatasos/270">A hivatásos | Kortárs Online</a> </b><br />
<b><a href="http://nol.hu/lap/konyvszemle/20110730-nem_hivatasos">Népszabadság - Nem hivatásos</a> </b><br />
<b><a href="http://www.barkaonline.hu/kritika/3425-ugyanazt-a-fagyot">Ugyanazt a fagyot</a> </b><br />
<b><a href="http://kulter.hu/2012/03/foglalkozasa-kurva/">Foglalkozása: kurva « KULTer.hu</a></b>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
[<b><span style="color: red;">9</span></b>] Vesd össze: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Shayren</i>.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
[<b><span style="color: red;">10</span></b>] A széles körben méltatott <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Stalker</i> irodalmi alapanyagai éppen olyan
értékesek, mint maga film (ha nem értékesebbek), az irodalomkritika mégsem igen
kezd velük semmit.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
[<b><span style="color: red;">11</span></b>] Mivel a szórakoztatáson és
pénzkeresésen túlmutató ígéret áll mögötte.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
[<b><span style="color: red;">12</span></b>] Vesd össze „Szok, olcó, jó”.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
[<b><span style="color: red;">13</span></b>] Mivel nem szeretem, ha a
recenziót összekeverik a rezümével, ezt a fajta „logikát” inkább az író egyik
versén mutatom meg. <b><a href="http://www.holmi.org/2013/04/miklya-anna-betakaritas-az-almaskertben" rel="nofollow" target="_blank">Itt olvashatod</a></b>. A címe kicsit lütyő: a "Betakarítás az almáskertben" az ugyebár, magyarul almaszedés. Hozzá kicsit kopogós, kicsit
didaktikus, kicsit zavaros, de általában rendben levő a zengemény. Azonban, amikor a költőt
elragadja a lírai <b><a href="http://terraeditorials.blogspot.hu/2010/09/lenduletben.html" rel="nofollow" target="_blank">baszdüh</a></b>, az almáskert közepén hirtelen
szőlőszüreti hangulatba és kelléktárba csöppenünk. Kúrja már meg a bakegér! Ki
a fasz szed almát metszőollóval? A költő vidéki lány, kétségtelenül látott már
almát almafán, és azt is tudnia kell, hogy megy az almaszedés. (Természetsen, a cím ügyetlenségét is figyelembe véve, ez a bájosan naiv "mindigösszekeveremesdi" szándékos is lehet, a vidéki lányság elfedése. De ez csak az én ogre olvasatom, na!) <a href="http://mno.hu/tudomany/itt-egy-komoly-kulonbseg-a-noi-es-a-ferfi-agy-kozott-1198575" rel="nofollow" target="_blank"> <b>És persze, hogy a női logika létét tudományosan is igazoljam, nézd meg ezt</b></a><b>. </b>Végre!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
[<b><span style="color: red;">14</span></b>] Veled ellentétben én
elolvastam Fejős Éva legalább <b>egy</b> regényét. Éva hat év alatt 13 (tizenhárom!)
kötetet jelentetett meg, mindannyiunk számára, akik ezt a recenziót
kerülgetjük, álomszerű példányszámban.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
[<span style="color: red;"><b>15</b></span>] A székely mondás – miszerint
„A sör nem ital, az asszony nem ember, a medve nem játék” – középső eleme, ha
kikerül a „férfi elnevezése=ember” értelmezésből, viccnek jó, de nagyon káros.
Persze amiképpen meglehetősen sok férfi sem ember, csak „embör”, kellő számú
asszony sem tarthat igényt az ember megnevezésre, ők is csak "<b><a href="http://kunszt.postr.hu/casey-jenkins-a-vaginajabol-kot?sec-p" rel="nofollow" target="_blank">embörök</a></b>".</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
[<b><span style="color: red;">16</span></b>] Ne higgye senki, hogy
átléptünk a huszonegyedik századba! 2013-ban is az ezred- és századforduló
küszöbén toporgunk, és hacsak valami megbocsáthatatlan nem történik, még
2020-ban is ugyanott fogunk toporogni.</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-71729101106865732072013-12-10T20:45:00.003+01:002013-12-18T00:24:51.033+01:00China Miéville - Railsea<div style="text-align: justify;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:TargetScreenSize>800x600</o:TargetScreenSize>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--></div>
<div style="text-align: justify;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman","serif";}
</style>
<![endif]-->
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="http://bookcrasher.blogspot.hu/2010/09/china-mieville-city-city.html" rel="nofollow" target="_blank"><b>Nem hiszem, hogy negatív elfogultsággal vádolhatna bárkiMiéville irányában</b></a>, sőt, inkább az ellenkezője igaz, de most azt kell leírnom:
nem!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem. Elég volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elegem van abból, hogy kiváló, barokk fantáziájú írók
ötletrohamait <i style="mso-bidi-font-style: normal;">regényként</i> tálalják
elém. Elég volt az „ötlet” köré tákolt, szánalmas történetecskék hőseposzi
tálalásából.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elég volt a bombasztikus kezdésekből kinövő csenevész
szövegekből.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elég volt a belterjes poénokból, az összekacsintásokból, az
öncélú textuális magamutogatásból és hivalkodásból.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elég volt a posztmodern lopkodásból – az nem tisztelgés
valami nagyobb előtt, ha lenyúljuk a történetet (a nyílt lenyúlás is lenyúlás!),
saját képünkre alakítjuk, és rosszul megemésztve visszaböfögjük. Ez nem
tisztelgés, ez gyalázás. Különösen akkor, ha az eredeti történetet –
szándékosan, vagy szándéktalanul – önmaga paródiájává változik közben, ha
kisszerű, röhejes keretben születik újjá. Egyszer meg lehet csinálni ezt még az
Odüsszeiával [<b><span style="color: red;">1</span></b>] is, de sokadszorra már sem nem eredeti, sem nem szórakoztató.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mi is történt itt?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az író gondolt egy nagyot (merészet?), fogta Herman Melville
(meg China Miéville, höhöhö) <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Moby Dick</i>-jét,
megnyúzta, kifordította (tenger helyett síntenger, cet helyett gigantikus
vakond!!!!), timsóban kicserzette, hogy jól összemenjen (történet redukció),
flittereket (ötletek) vart rá, befestette vörösre a szegélyét (a síntenger
kialakulása a kapitalista verseny <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ad absurdum</i>
eredménye), és az egészet a saját vállára (new weird) kanyarította.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ettől aztán ahol a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Moby
Dick</i> epikus volt, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Railsea</i>
(szándéktalanul) komikus lett; ahol a Melville a természet hatalmas, titokzatos
nagyszerűségét ábrázolta, Miéville egy terepasztal [<b><span style="color: red;">2</span></b>] talmi és kisszerű
élettelenségét hozza elő; amikor a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Moby
Dick</i> története szélesen hömpölygött, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Realsea</i>
sztorija hektikusan össze-vissza ugrál, ahol Melville hőst állított ki, oda
Miéville valami kiszerű, szánalmas, bolond vagy aljas alakot; ahogy a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Moby Dick</i> a narrátorán keresztül
egyetlen hősre fókuszált, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Railsea</i>
esetében egy idő után nemigen dönthető el van-e egyáltalán hőse a történetnek.
Ahogy Melville a szerény, mégis hetyke első mondattól kezdve („Nevezzenek
Ismaelnek!”) fokozatosan építi fel a cselekményt a nagyívű végkifejlet felé,
Miéville az első pillanatban tetőtől talpig vérrel borított szereplőjével csak
a terepasztal szélére jut el.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mire volt ez jó?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ujjgyakorlat? Divatos kamaszköny kötelező kamaszhérosszal?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Jelzése, hogy sikeres szerző mindent megtehet? Hányhatja a
fittyet mindenre?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Marxista parabola vájtfülűeknek?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A new weird önmaga paródiájába fordulása?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nincs kedvem megfejteni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem ajánlom senkinek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><span style="color: red;">Jegyzetek:</span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
[<b><span style="color: red;">1</span></b>] James Joyce: <i>Ulysses</i>. Tegyétek a kezeteket kicsiny
szívetekre! Hányan olvastátok? Hányan lapoztatok át oldal tucatokat. Kit
érdekelt igazán őszintén Leopold Bloom egy napja? Az irodalmi obskruntizmus
első nagy diadala.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
[<b><span style="color: red;">2</span></b>] Röhögj, ki, de egy idő után (meglehetősen hamar) olyan
érzésem támadt olvasás közben, hogy az egész regénytér egy monomániás őrült
magára hagyott szabadtéri, óriás terepasztala, amit talajlakó állatok dúlnak. A
szereplők pedig valamiféle mikrorobotok. Amikor vége lett, nem voltam meggyőzve
az ellenkezőjéről…</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-46633350965819087142012-10-11T23:13:00.003+02:002013-12-18T00:24:23.033+01:00I.M. Brod – Tüske a köröm alatt<div style="text-align: justify;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:TargetScreenSize>800x600</o:TargetScreenSize>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--></div>
<div style="text-align: center;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman","serif";}
</style>
<![endif]-->
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Szokás szerint tekintsük előbb elfogultságainkat!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Nem vagyok nagy kedvelője a MU-nak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Nem vagyok nagy kedvelője a hardboiled krimiknek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Nem vagyok kedvelője általában az E1-ben elmesélt
sztoriknak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Az írót, Brodot viszont kedvelem – világ ogréi egyesüljetek!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">A <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tüske a köröm alatt</i>
mindezek együtt. Including ogre. Rossz indulás. Meg nem vettem volna!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">MU-t csak ingyen!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">A könyvhöz úgy jutottam, hogy lenyúltam a Szefantor
könyvbörzéjén.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Kíváncsi voltam Brod-ra. [<span style="color: red;"><b>1</b></span>]</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Minden előítélet ellenére több lett, mint kellemes csalódás.
Jól szórakoztam rajta.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Ha nem is szeretem ezt az írásmódot, Lehane-t például
sohasem hagyom ki – könyv mindenevőknek néha kell ilyesmi is a kiegyensúlyozott
emésztéshez… Ezzel a kötettel pedig vérbeli hardboiled krimit nyúltam le,
amelyre éppen annyi hangfogót szereltek, hogy fiatal olvasók is zavar nélkül
élvezhessék. Vagyis a világ brutális, de azért a sarkok le vannak kerekítve, A <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tüske</i> világa nem Lehane reménytelen,
kiégett Bostonja, amihez a filmesek például csak oldalazva, hunyorítva és színszűrővel
mernek közelíteni, inkább a hardboiled hőskorának szelíden ocsmány, de még
reményt adó atmoszférája. Igen, remény létezik még az Új Világrendben is! A
bűnösök megbűnhődnek, a hős legalább életben marad, a szövegben akadnak nem
egészen romlott szereplők…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Mint minden írásmód, mely elérte már a csúcsát, a hardboiled
krimi is az élvezhetőség (vagyis bejáratott és elvárt figurák, szüzsék, motívumok,
klisék, sőt nyelvezet egyensúlyi elegye) keskeny pallóján táncol a gépies
tartalomipari termék (az előzőek egyensúlytalanság) és az önparódia (az előzőek
eltúlozva) mohón szuttyogó mocsarai között. Brod szerencsére mindvégig a pallón
maradt, annak ellenére, hogy az írásmód sci-fivel bolondított változata esetében
a palló valójában beretvaél, a mocsár szárazanyag tartalma pedig éppen csak a
kellő ragacsossághoz elegendő.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">A regény mindazt profin nyújtja, amit ilyen szövegtől elvár
[<b><span style="color: red;">2</span></b>] az írásmód rajongója. És valami többet is.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Nem a MU-ra gondolok, az úgyszólván leheletnyi máz csupán. A
történet a jövő, az Új Világrend elképzelt kellékei nélkül is megáll annyira,
amennyire egy hardboiled krimitörténetnek meg kell állnia, ráadásul hiányzik
belőle a MU kamaszos, világokat romba döntő nemtörődömsége és nyeglesége is.
Alig hal meg civil a történetben!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Nem a MU a többlet, hanem az ogreség. Brod csipkelődő,
keserű bölcsesége, nem tolakodó filozófiája és a rengeteg hol ügyesen, hol
kevésbé ügyesen elrejtett allúzió.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Természetesen vannak hibák is. Paradox módon éppen ott, ahol
egyébként a szöveg a leginkább rendben van: nyelvi szinten.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Brod jól kezeli az E1-et, amennyire az író-olvasó
közmegegyezés keretein belül egyáltalán kezelni lehet [<span style="color: red;"><b>3</b></span>], nagy sokára, 197.
oldalon még elegáns, kétszavas indokát is megadja az elbeszélésmódnak. A
leírások lehetnének ugyan kevésbé szájbarágósak (néha mintha nem a kortársainak
mesélne Quinlan), de nem slankítják otrombává a szöveget.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Ami bánt, az a huszadik századi MAGYAR (mű)szleng (pl.
„biggán”) huszonakárhányadik századi LA szlengé átszellemülése. Hogyan? Maga a
cím és rapszódikusan visszatérő forrása – tüske a köröm alatt – is ide
tartozik: kevéssé valószínű, hogy a huszonakárhányadik századi LA
megalopoliszban bárki is tudja, mi az a tüske. Úgy hiszem, Brod képes lett
volna autentikus huszonakárhányadik századi szlenget alkotni, ha a szerkesztő
kéri rá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">A védőborítót jobb lenne tán elfeledni, nem csupán a
szörnyűséges tárgykultúra (építészet plusz repülő autó), hanem leginkább
Quinlan csárdás kis kalapja miatt: a szövegből egyértelmű, hogy hősünk nem hord
kalapot…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Egyszóval csak ajánlani tudom a könyvet mind a hardboiled
krimizsáner, mind a MU rajongóinak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Graal Könyvek Kiadó, 2006. Keményfedelű, 262 oldal</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Jegyzetek:</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">[<span style="color: red;"><b>1</b></span>] A kíváncsiság megölte a macskát. Azért voltam kíváncsi
Brodra, mert egyszer, régen szépen a szemembe mondta, hogy beleolvasott a
Diagnózisba, és szar. (Vedd észre a különbséget: beleolvasott, nem elolvasta!)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">[<b><span style="color: red;">2</span></b>] Bár újra léteznének elvárások nélküli olvasók!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">[<b><span style="color: red;">3</span></b>] Ezt a közmegegyezést a valóság épeszűbb ábrázolási
módjai nevében most is elutasítom.</span></div>
Unknownnoreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-2630816497618746512012-10-02T22:16:00.001+02:002014-03-15T12:56:44.971+01:00Esterházy Péter – Esti, Temesi Ferenc – Bartók<div style="text-align: justify;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:TargetScreenSize>800x600</o:TargetScreenSize>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--></div>
<div style="text-align: center;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman","serif";}
</style>
<![endif]--><span style="font-size: large;"><i><span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Avagy, mi lesz a poszt után?</span></i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: Verdana,sans-serif;">(Ez után egy másik, de nem egészen erre gondoltam…)</span><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"> </span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Az a bajos az idővel, hogy telik a rohadék, így aztán a
„poszt” prepozíció egyszerre csak okafogyottá válik, és még jól járunk, ha
észrevétlen átvált valaminek a „pre”-jévé. Ha azonban ezt nem teszi, elébb
önmaga emlékművévé, aztán nagyon gyorsan önmaga paródiájává válik. Ez legalább
olyan nehéz ügy, mint, hogy meddig lehet permanens egy forradalom. [<span style="color: red;"><b>1</b></span>] A dolog
tehetetlenségénél fogva (kordivat, de főként a „régi” még élő – ikonizált,
kanonizált, elizélt – képviselőinek személyes érdekekből fakadó (vö. a
háborúhoz <i style="mso-bidi-font-style: normal;">okvetlenül </i>szükséges dolgok
hármasa <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ili</i> díszsírhely a
Farkasrétiben vagy a Kerepesiben) ellenállása) az ún. művészetre természetesen
más szabályok, más időkeretek érvényesek, de azt azért elmondhatjuk, hogy adott
művészeti forradalom vagy eléri fél emberöltő alatt, hogy az establisment
részévé váljon, vagy elhal.</span>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">A posztmodern – legalábbis az irodalomban – sajnos nem halt
el. [<b><span style="color: red;">2</span></b>] Sőt!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Ha az irodalmi kánonokat veszed, bizony a posztmodern teljes
győzelmet aratott. Hemingway ma nem kapna díjat vagy ösztöndíjat, de paradox
módon Esterházy kedvence (enyém is), Ottlik sem. Hogy a győzelem ára micsoda
volt, azt viszont – hogy egyúttal véget vessek a hosszadalmas bevezetőnek –
elolvasva a címben előszólított két kötetet, bárki könnyen [<b><span style="color: red;">3</span></b>] megállapíthatja.
A következőben ilyen megállapításokat teszek magam is, szigorúan saját,<b> <a href="http://balfrasz.blogspot.hu/2007/08/az-elfogulatlansgrul.html">elfogult</a> </b>nézőpontomból.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Nálam okosabbak mondják, hogy a magyar irodalmi posztmodern
Esterházy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Termelési regényével</i>
kezdődött, higgyük el – regény teszi az írót. A <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Fancsikó…</i> meg a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Pápai
vizeken…</i> akárhogy is vesszük, csak afféle elbeszélyek. Nekem mindenképpen a
pispeklilával kezdődött a posztmodern, oszt nagyon szerettem – ennyi. Kész.
Tudtam ám, hogy <b><a href="http://balfrasz.blogspot.hu/2012/09/a-bolcselet-nyomorusaga-3.html">posztmodern</a></b>, mi? 1979-ben mi? Iszen Amerikában is alig hét éve
„találták ki” irodalmi értelemben… Mennyé mán! Mink, ottan falun ilyet a
szájunkra se vettünk vóna akoriba’. Undorító…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Mindazonáltal nem volt semmi köze az én akkori
életérzésemhez. Annál inkább a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Por</i>nak,
Temesitül! Az is megfogott, másképpen persze, hiszen másképpen is volt
posztmodern. Majd’ tíz évvel később gyütt ki, de ügön-ügön sokáig íródott. Ha
Temesi nem Temesi, tán eccere jelennek meg.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Dejszen ezek még egy ideig barátok es vótak! Nem is lehetett
másképpen, újították a magyar irodalmi nyelvet rendesen, meg akkor még velük
vót a mi [<b><span style="color: red;">4</span></b>] Lengyel Péterünk is, ugyan egy tízessel idősebben, de ilyenkor ez
nem számít. De a barátság művészembörök között addig tart, amíg a siker vagy
sikertelenség egyformán oszlik. Utak elválnak, lám Esterházy ’96-ban
Kossuth-díjat kap, Lengyel 2010-ben [<b><span style="color: red;">5</span></b>], Temesi lófaszt azé’ nem, de Kossuthot
se. (<span style="color: red;"><b>Update: De, <a href="http://szegedonline.net/temesi-ferenc-kossuth-dijat-tamas-gabor-szechenyi-dijat-kapott" rel="nofollow" target="_blank">2014. március 15</a>-én. Gratulálok!</b></span>)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Az a kurva idő meg csak telik, az életművek ágaznak,
gyarapodnak, esetleg kánonizálódnak, Esterházy hosszú vajúdás után megismétli a
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Termelési regény</i>, majd a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Bevezetés…</i> bravúrját, és a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Harmónia Caelestis – Javított kiadás </i>párossal
az ezredfordulóra megírja a huszadik század második felének, a bolsevizmusnak
legszebb és legfontosabb történelmi regényét – még ha nem is ezt akarta.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Temesi nem tudja megismételni a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Por</i>t. Nem is lehet: a forma egyedisége kizárja még a kísérletét is
ilyesminek. Persze Temesi nem lenne Temesi, ha nem kísérelné meg: újságregényt
ír 2005-2006-ban, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Kölcsön Idő</i> címmel.
Újabb kiváló lehetőség a posztmodern kollázsra [<span style="color: red;"><b>6</b></span>] – jó, jó, de hol van a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Por</i>tól (vö. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Por</i>tól lettünk).</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Most kezd talán fölhorgadni benned a kérdés: Mi a fasz van?
Ez a marha két regénycímet ad meg, oszt’ inkább az életművekrül fecseg...!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Hát ez van.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Nem szívesen írnék a két utolsó regényről. Nincs szívem
hozzá. Ha jómagam ki is nőttem a posztmodernt, meg jól meg is undorodám tülle
(grrr!), azért a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Termelési regény</i> meg
a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Por</i> a fiatalságom, és újra meg
újraolvasva [<b><span style="color: red;">7</span></b>] őket ugyanazt a hatást teszik rám. És fogják.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">De ha már elkezdtem, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">megígértem</i>
[<b><span style="color: red;">8</span></b>], valamit mégis kell. Szóval…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Baj van. Szerzőink belemerevedtek (beleöregedtek, átkozott
évek!) saját pózaikba, kifejezésmódjaikba és bajaikba.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Esti</i>ből a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Termelési regény</i> köszön vissza (olykor
mondatok, mintha!), annak bátor, pengeéles, humorral oldó társadalomkritikája
nélkül. Pedig errül a (öncenzúra) itt körülöttünk legalább annyi dühvel,
humorral, kritikával lehetne/kellene szólni, mint arról a másikról. Meg nem is
provokatív pispeklila mán a kötet, hanem elegáns mélyvörös. A nyelv sem bravúr
már, hanem rutin.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Temesi pedig a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Por</i>t
írta újra szegény Bartók ürügyén – hiába. Amit akkor elmulasztott, most nem
pótolhatja. Ráadásul az a szerzői exhibicionizmus, ami a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Por</i>t annyira vonzóvá tette, nevezetesen a már-már beteges,
exhibicionista őszinteség és fiatal, pökhendi zseni életigenlése még saját
halála után is, az inkább taszít – hiába, hogy az őszinteség megmaradt, és akadt
megint saját majdnem-halál is. Egy bizonyos életkor után az ilyesmi a legjobb
esetben is szánalmat kelt csupán… Ami a helyén volt a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Por</i>ban, annak semmi köze <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Bartók</i>hoz.
Továbbá, ez meg aztán fáj is nagyon, a nyelv helyenként egyszerűen
felülvizsgálatra szorulna. Nem volt ráérő szerkesztő az Alexandrában?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Esterházy javára írhatnám, hogy legalább nem a mélységes
sértődöttség süt ki a soraiból – de neki könnyű: nincs miért sértettnek lenni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Annál inkább van oka sértődésre Temesinek – csak éppen nem
túlságosan gusztusos ennek folyamatosan hangot adni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Igazából azt szeretném, ha – bármennyi munka is van e két
regényben – szép csendben elfelejtenénk őket, és két kedvenc élő magyar íróm
végre megint írna valami önmagához méltót. Esetleg ki is békülhetnének…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Ahogy Arany meg tudta tenni a maga öregkorában…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><span style="color: red;"><span style="font-family: Verdana,sans-serif;">Jegyzetek:</span></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">[<span style="color: red;"><b>1</b></span>] Egy nap kevés, de két hét múltán már bajok vannak: a forradalom
céljait jól érezhetően nem mindenki akarja saját céljainak tekinteni, sőt,
tulajdonképpen ezek a nem akarók, másképpen gondolkodók vannak többen. Ilyenkor
lövetni kell. (fegyver)Szóból ért az ember.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">[<span style="color: red;"><b>2</b></span>] Látszólag. Ha a világ legjobban eladott köteteit nézi az
ember, azt találja, hogy szolid kétmilliárd kötettel igencsak konzervatív
szerzők vezetnek, egy bizonyos Shakespearemeg egy bizonyos Christie. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Horribile dictu</i>, az első nyolcvanban
nemigen találsz posztmodern szerzőt – modernt is alig.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">[<b><span style="color: red;">3</span></b>] Nehezen. Egyrészt kell olvasni, másrészt el kell
olvasni. És manapság az elolvasáshoz nem csupán a betűk elolvasni tudása szükséges,
hanem hogy meg tudd olvasni a pénzedet, olyan értelemben, hogy legyen mit
megolvasni. Ezek a könyvek pofátlanul, irritálóan drágák. Csak gondolj bele:
mindkét kötet kiadójának tulajdonosa egyben nagykereskedelmi könyvterjesztő is,
mégis, úgy tesznek, mintha saját kiadójuktól is beszednék azt a
hatvanszázaléknyi árrést. Tudod mán kitől szedik be?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">[<span style="color: red;"><b>4</b></span>] Merthogy az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ogg
második bolygója</i> szerzője ő.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">[<b><span style="color: red;">5</span></b>] Ekképpen ő az egyetlen Kossuth-díjas sci-fi szerző.
Tudta eztet valaki?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">[<b><span style="color: red;">6</span></b>] Ennyit a posztságról: a kollázs avantgárd kitalálmány,
nálunk a semmihez sem értő Kassák vitte tökélyre… (vö. Lajos of all trade,
master of none)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">[<b><span style="color: red;">7</span></b>] A valódi irodalom ismertetőjele Barthes szerint. És <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ebben</i> tökéletesen igaza is van.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;">[<b><span style="color: red;">8</span></b>] Nyulas, kisrókás, anyarókás vicc megvan?</span></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-86631897946137522532012-02-27T20:45:00.009+01:002013-12-11T15:41:28.937+01:00Andreas Eschbach – Hajszőnyegszövők<div align="justify">
<br />
Ez az elemzés a Magyar Írószövetség SF Irodalmi Szakosztályának Tortúra sorozata nyitó estjére készült. Ezeken az esteken egy-egy ismert művet vonunk kínpadra. Eschbach regényére Szélesi Sándor javaslatára került sor, aki a művet temérdek írói hibája miatt afféle állatorvosi lóként kifejezetten alkalmasnak tartotta ilyen elemzésre – hibákból illik és lehet tanulni. A véletlen úgy hozta, hogy hárman (Sárdi Margit, Szélesi és én), háromféle nézőpontból (Az álközépkor működésképtelensége, az elmulasztott irodalmi lehetőségek és a szöveg elhelyezése az Irodalmi Térben) hasonló negatív végkövetkeztetésekre jutottunk. Elemzésekkel természetesen lehet vitázni, ebben a vitában azonban a magam részéről a <i>tetszik-nem tetszik</i> „érvrendszert” nem fogadom el – tulajdonképpen válaszra sem méltatom. Éppen azért választottam az <a href="http://terraeditorials.blogspot.com/2011/12/irodalmi-ter-novellaertekeles.html" style="font-weight: bold;" target="_blank">Irodalmi Tér</a> megközelítést, mert unom a hadakozást érzetekkel és szubjektív véleményekkel.<br />
<br />
Ha a módszer ellen bármilyen kifogásod van, akkor itt hagyd abba az olvasást, mert az esetleges egészségkárosodásért felelősséget nem vállalok.<br />
<br />
Az elemzés az első kísérlet arra, hogy az Irodalmi Tér elvét regényre alkalmazzam, így a sutaságokért elnézést kérek.<br />
<br />
Mivel az IT koncepció eredetileg novellapályázatok anyagának értékelésre született, regények esetén azzal a megszorítással alkalmazható, hogy a szövegnek többnyire olyan fejezetekből kellene állnia, melyek akár önálló novellaként is olvashatóak lennének. A <i>Hajszőnyegszövők</i> teljesíti ezt a megszorítást.<br />
<br />
A fejezetek így egyesével is elhelyezhetők az irodalmi térben, az írástechnikai lokalizálást, vagyis a Stílus-Gondolatiság síkon fekvő vektor ábrázolását azokkal a szempontokkal kiegészítve, hogy miként teljesít adott szövegrész a regény egésze szempontjából.<br />
<br />
Sajnos a blogger teves motorja aljasul bünteti a táblázatot, de remélem a szétesőnek tűnő oldalkép/reménytelen scrollozás nem veszi el a kedvedet!</div>
<br />
A regény a maga teljességében az IT-be helyezve így jellemezhető:<br />
<br />
<table bgcolor="black" border="0" cellpadding="4" cellspacing="4" style="width: 227px;"> <tbody>
<tr bgcolor="white"> <td bgcolor="black" colspan="2" rowspan="2" valign="top" width="132"><br />
<br />
<br /></td> <td align="center" colspan="3" nowrap="nowrap" width="63"><br />
<span style="color: black;">Sík</span><br />
<br /></td> <td align="center" nowrap="nowrap" rowspan="2" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br />
<span style="color: black;">(eredővektor </span><br />
<br />
<span style="color: black;">hossz/2)</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr bgcolor="white"> <td nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;"><b>S</b>tílus<b>-</b></span><b></b><br />
<br />
<span style="color: black;"><b>G</b>ondolatiság</span><br />
<br /></td> <td nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;"><b>S</b>tílus<b>-</b></span><b></b><br />
<br />
<span style="color: black;"><b>E</b>redetiség</span><br />
<br /></td> <td nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;"><b>G</b>ondolatiság<b>-</b></span><b></b><br />
<br />
<span style="color: black;"><b>E</b>redetiség</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr bgcolor="white"> <td rowspan="3" width="66"><br />
<span style="color: black;">Tengely koordináták</span><br />
<br /></td> <td nowrap="nowrap" valign="bottom" width="66"><br />
<span style="color: black;"><b>S</b>tílus</span><br />
<br /></td> <td align="center" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">6</span><br />
<br /></td> <td align="center" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">6</span><br />
<br /></td> <td align="center" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">9,27</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr bgcolor="white"> <td nowrap="nowrap" valign="bottom" width="66"><br />
<span style="color: black;"><b>G</b>ondolatiság</span><br />
<br /></td> <td align="center" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">3</span><br />
<br /></td> <td align="center" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr bgcolor="white"> <td nowrap="nowrap" valign="bottom" width="66"><br />
<span style="color: black;"><b>E</b>redetiség</span><br />
<br /></td> <td align="center" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td align="center" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> </tr>
</tbody></table>
<br />
Az Irodalmi Tér közepe, azaz a minden síkban ötös-ötös koordinátákkal megadható vektor (nem lebecsülendő teljesítmény ez sem: minden tekintetben közepesnek lenni) pontszámban (az eredővektor hossznak fele) 8,66-ot ad. Eszerint a <i>Hajszőnyegszövők</i> a közepesnél kissé élvezhetőbb, bár kevéssé eredeti stílusban íródott, írástechnikai megvalósítása inkább átgondolatlannak nevezhető, mondanivalója (gondolatisága) súlyos, bár nem túlságosan eredeti.<br />
<br />
Röviden úgy is mondhatnám, fejnehéz a szöveg. Ha majd a részelteket nézzük, látni fogjuk, ezt még árnyalni lehet és kell: a mondanivaló, az üzenet ugyan értékes és mély, de a megvalósításban, a részletekben, a világ és szereplők megalkotásában az író súlyos ostobaságokat követ el.<br />
<br />
A novellaciklus forma 272 oldalnyi terjedelemben megfelelően kitölthető: nagyjából másfél tucat átlagos hosszúságú (15 oldal) novellára lehet számítani – ennyi fejezetet találunk, természetesen nem hajszálpontosan 15-15 oldalnyi terjedelemben.<br />
<br />
Amikor novellaciklust regénnyé szerkesztünk nagyon oda kell figyelni a szövegrészek egyensúlyára, és a szerkesztés általános elveire. Például, ha bizonyos szövegrészeket összekötő szövegnek szánunk, vagyis nem kívánalom, hogy a regényen kívül is értelmezhetők legyenek, nagyon kell ügyelni, hogy ne hassanak idegen testként, beerőszakolt magyarázatként. Kiváló példa a helyes megvalósításra Bradbury <i>Marsbéli krónikákja</i>.<br />
<br />
A novelláknak illik valamiféle cselekményívre felfűződniük; nem követelmény ugyan, hogy minden novellának azonos szereplőgárdája legyen, illik azonban közöttük személyi átvezetéseket hagyni. Ezt kiválón valósítja meg Asimov az <i>Alapítvány trilógiában</i>, de a Sztrugackij fivérek <i>Stalkere</i> is ugyanezt tudja.<br />
<br />
Óhatatlan, hogy a fejezetekként használt novellák és összekötő szövegek színvonala egyenetlen, a szerkesztésnél tehát illik figyelembe venni az antológiáknál bevált fogásokat.<br />
<br />
Az első és utolsó fejezetet leszámítva a fejezetek átlagos hossza 15 oldal, mely kitűnő novellaterjedelem – el is mondható általában, hogy a regény átlagos hosszúságú fejezetei önálló novellaként, a hajszőnyeg világon kívül is megállnának.<br />
<br />
Nyilvánvaló, hogy az első, mindössze hatoldalas novella terjedelmileg és tartalmilag is inkább prológusnak felel meg. A szerző viszont láthatóan szerelmes ebbe az első fejezetbe/novellába, a regény erre a poénra épül, a szövegrész önálló címét adta az egész kötetnek, így minden ordító prológus-jellege ellenére a fejezet megtartotta eredeti novella-címét. Pedig epilóg prológ nélkül – otrombaság.<br />
<br />
Általában, szinte ökölszabályként elmondható erről a regényszerkezetről, hogy a tíz oldalnál rövidebb szövegek önálló novellaként nem értelmezhetők, viszont összekötő tartalomként is igen gyengék, többnyire feleslegesek, a regény egésze szempontjából nem visznek előre. Mintha velük a szerző valamilyen nemszeretem kötelességet tudott volna le.<br />
<br />
Íme a fejezetek értékelései!<br />
<br />
<b><i>1. A hajszőnyegszövők</i></b><b><i> </i></b><br />
<br />
<table bgcolor="black" border="0" cellpadding="4" cellspacing="4" style="width: 226px;"> <tbody>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Fejezet</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Novella</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">8</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">8</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">13,01</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">8</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">8</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">13,01</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">8</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">8</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">9</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">9</span><br />
<br /></td> </tr>
</tbody></table>
<br />
<b><i> </i></b>6 oldal<br />
<br />
<b><i> </i></b><b>Könyvfejezet:</b><br />
<br />
<b>Hajszőnyegszövők nyitófejezete: 13,01</b><br />
<br />
<b>Bármilyen más regény nyitófejezete: 11,56</b><br />
<br />
A táblázatból látszik, hogy jó, bár nem igazán eredeti stílusban megírt, gondolatilag erős és eredeti szöveg.<br />
<br />
<br />
Mint a <i>Hajszőnyegszövők</i> című regénynek az első fejezete, igen erős indítás. A szöveg gondolatisága igen mély, eredetisége nagyon jó. A gyengesége a stílus enyhe nehézkessége, közhelyessége, lényeges stiláris hiba az archaizálás az utolsó bekezdésben, az egész összefüggésében ez így stílustörés, mert ilyen mértékű archaizálás többé nem fordul elő a szövegben.<br />
<br />
Mint általában egy más könyv első fejezete, gyengébb, mert az első fejezet végén kiveszi (megöli) a potenciális főszereplőt, a lázadót a történetből. (Vö. Luke Skywalkert ledurrantják a buckalakók, amikor R2-t keresi, Paul Atreidest megeszi a homokféreg a szökés jelenet végén…)<br />
<br />
Ablon áldozata teljesen hiábavaló, nem mártír, csak balfék, mert halála nem válik (válhat) valamiféle ellenállás jelképévé<br />
<br />
<b>Önálló novella: 13,01</b><br />
<br />
Önálló novellaként nagyon erős.<br />
<br />
A stílusra ugyanaz mondható, mint a regény első fejezetére, viszont ebben a nézőpontban a stílustörés nagyon is helyénvaló, a meseszerű szöveget a Biblia szintjére emeli, vallásos szöveggé, a mítosz megalapozójává teszi. Nem számít, hogy Ablont lehenteli az apja, ő itt áldozat, jelkép, nincs rá szükség a továbbiakban, mert <i>elvileg</i> nincsen tovább.<br />
<br />
<b><i>2. A hajszőnyegkereskedők</i></b><b><i> </i></b><br />
<br />
<table bgcolor="black" border="0" cellpadding="4" cellspacing="4" style="width: 115px;"> <tbody>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Fejezet</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">6</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">6</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">8,77</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">3</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> </tr>
</tbody></table>
<br />
<b><i> </i></b>13 oldal<br />
<br />
<b>Könyvfejezet: 8,77</b><br />
<br />
A táblázat szerint az írói tudatosságban akadnak hiányosságok – írástechnikailag és koncepciójában átgondolatlan szöveg.<br />
<br />
Átlagosan megírt fejezet, még közhelyesebb, mint az első, az egyetlen élő részlet a leányvásár leírása.<br />
<br />
Különösebb szerepe nincs, mint, hogy összekötő szöveg legyen (teljen a papír), ugyanis a potenciális újabb főszereplőt, Ablon szerelmét, akitől várható lenne, hogy kereskedő apja elleni bátor lázadás után tovább viszi a lázadást, a fejezet végén az író talonba teszi. Pedig Dirilja magja lehetne egy nagy lázadásnak, visszaadva Ablonnak a mártír szerepet, vagy levezethetne egy lokális lázadást Ostován házában.<br />
<br />
Az író a kereskedő bevonulásakor merényletet követ el saját regénye ellen: annyira sematikus, klisés a jelenet, hogy önmaga paródiájába fordul.<br />
<br />
Az író nem képes stílusban maradni, hol tárgyilagos, hol meseszerű. Ez utóbbi egyre jobban visszaszorul, később alig jelenik meg.<br />
<br />
<b>Önálló novella: –</b><br />
<br />
Nem értelmezhető.<br />
<br />
<b><i>3. A hajszőnyeprédikátor</i></b><b><i> </i></b><br />
<table border="0" cellpadding="4" cellspacing="4" style="width: 226px;"> <tbody>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Fejezet</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Novella</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">9,29</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">9,71</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">2</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">4</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> </tr>
</tbody></table>
<br />
<b><i> </i></b>18 oldal<br />
<br />
<b><i> </i></b><b>Könyvfejezet: 9,29</b><br />
<br />
A táblázat alapján ugyanaz mondható el, mint az előző fejezetről, bár a stílus kissé élvezhetőbb.<br />
<br />
A könyv fejezeteként átlagos helykitöltő, a világbemutatás átgondolatlan része, mert nem tudhatunk meg lényeges dolgot a hajszőnyegszövő világokról, csak újabb kis színes részletet. Ráadásul az újabb potenciális lázadó hőst megint csak lehenteli az író a végére, áldozata ugyanúgy hiábavaló és kiszerű marad, mint Abloné. A fejezetcím (magyarul) szenzációhajhász, erőltetett (mindenhová be kell suvasztani, hogy hajszőnyeg?) és ostoba, a „hajszőnyegprédikátor” szó egyszerűen értelmetlen (Prédikáló hajszőnyeg? Hajszőnyegekről prédikáló valaki? A hajszőnyegek ellen prédikáló valaki. Vö. „Gobelint sző, de hajszőnyeget prédikál.”)<br />
<br />
A stílus elevenebb, mint az előző fejezeté, bár a nyelvi közhelyesség megmaradt. A szereplők is életszerűbbek, mint az előző fejezetben, a motivációik világosabbak.<br />
<br />
Lassan megmutatkozik miben erős Eschbach: a negatív emberi viszonyok ábrázolásában.<br />
<br />
Hiteltelen, hogy a végig lázadó tanár éppen a halála pillanatában tér meg. Így még a mártíromsága is elvész, ő is csak balfék marad, akit könnyedén megölet a többi ostobával egy kisstílű gazember.<br />
<br />
<b>Önálló novella: 9,71</b><br />
<br />
Önálló novellaként megáll, az átlagosnál kicsivel jobb, a vallási fanatizmus, és a mögé rejtőző gyilkos indulatú aljasság bármi más is lehetne. Novellaként leginkább a terjedelme problematikus, kissé túlsúlyos.<br />
<br />
<b><i>4. Az elveszett hajszőnyeg</i> </b><br />
<table border="0" cellpadding="4" cellspacing="4" style="width: 226px;"><tbody>
<tr><td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><b><span style="color: black;">Fejezet</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Novella</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">8</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">8</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">11,18</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">8</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">8</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">11,18</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> </tr>
</tbody></table>
<br />
14 oldal<br />
<br />
<b>Könyvfejezet: 11,18</b><br />
<br />
A táblázat szerint ez a szöveg kifejezetten jó stílusban íródott, a mesterségét értő, és fogásait alkalmazni tudó, de nem brillirozó szerző által. A gyengeség inkább a stiláris és tartalmi eredetiségben van.<br />
<br />
Az átlagnál sokkal jobban megírt, feszesebb, elevenebb stílusú szöveg, tartalmi és terjedelmi egyensúlyban. A szövegrész hozzátesz a történet egészéhez, és a bevezetett új szereplő sem csak úgy, átmenetileg, kis színesként került bele, mivel sorsa bizonytalan marad, nem egyértelmű a „kiírása” a szövegből.<br />
<br />
A vezető karakter, ha negatív figura is, de legalább él. Nagyon is ismerős emberi gyengeségei vezetik.<br />
<br />
Ismét csak negatív emberi tulajdonságok felerősített ábrázolásán kapjuk az írót.<b></b><br />
<br />
<b>Önálló novella: 11,18</b><br />
<br />
Önálló novellaként is megáll, ugyanolyan értékben, mert a hajszőnyegszövést bármely nagy és értelmetlenbe hajló munkával helyettesíthetjük.<br />
<br />
<b><i>5. A vándorkereskedőnő</i></b><br />
<table border="0" cellpadding="4" cellspacing="4" style="width: 115px;"> <tbody>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Fejezet</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">6</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">6</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">8,06</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">1</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">3</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> </tr>
</tbody></table>
<br />
9 oldal.<br />
<br />
<b>Könyvfejezet: 8,06</b><br />
<br />
A táblázat szerint közepesnél kissé jobb stílusban, de írástechnikailag tökéletesen megokolatlanul szerkesztett szöveg. Gondolati tartalma az átlagosnál gyengébb – semmitmondó, azt is rosszul tudja.<br />
<br />
Kifejezetten gyenge töltelékszöveg. Nem tudunk meg a világról többet vagy mást, újra csak a felszín árnyalódik egy újabb szürkével. Megtörténik az idegen bevezetésének első kísérlete, de róla aztán nem jutunk semmiféle lényeges információhoz. Az idegen potenciálisan akár főszereplővé is előléphetne, de ehhez ez a felvezetés túlságosan semmitmondó.<br />
<br />
A stílus ennek megfelelően kevésbé eleven, különösen a dialógusokban hajmeresztően merev és mesterkélt, a vándorkereskedőnő abszolút egyszerhasználatos, súlytalan és hiteltelen papírkarakter. A szexualitása még egy német szerzőtől is hajmeresztő.<br />
<br />
<b>Önálló novella: –</b><br />
<br />
Nem értelmezhető.<br />
<br />
6. <b><i>A messziről jött ember</i></b><br />
<br />
<table border="0" cellpadding="4" cellspacing="4" style="width: 115px;"> <tbody>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Fejezet</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">6,56</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">3</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">3</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">3</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">3</span><br />
<br /></td> </tr>
</tbody></table>
<br />
17 oldal<br />
<br />
<b>Könyvfejezet: 6,56</b><br />
<br />
A táblázat mutatja, hogy a szöveg minden értékelési síkon gyöngén teljesít. Stílusa gyenge közepes, az eredetiség minden szikrája nélkül, írástechnikailag átgondolatlan, az egész gondolatilag felszínes és klisés.<br />
<br />
Az egyik leggyengébb fejezet. Az író sem a karakterekkel, sem a technologizált társadalomhoz illő stílusváltással nem tud mit kezdeni. A technológiai leírások anakronisztikusak mind magát a technológiát nézve, mind a mai sci-fi állását – ilyesmit magára valamit is adó kezdő sem ír már le. Amikor valódi sci-fit kellene írni – azaz a technológiáról – Eschbach súlyos bajba kerül, elővillan felszínes és klisés gondolkodása.<br />
<br />
Tartalmilag az átgondolatlanságból fakadó hiteltelenség a jellemző: két ennyire alkalmatlan embert egyedül felderítésbe küldeni csak egy teljesen alkalmatlan parancsnok tudna – de erről nincsen szó. Emiatt már a felütés abszolút mesterkéltté válik.<br />
<br />
<b>Önálló novella: –</b><br />
<br />
Nem értelmezhető.<br />
<br />
<b><i>7. Az adószedő</i></b><br />
<br />
<table border="0" cellpadding="4" cellspacing="4" style="width: 226px;"> <tbody>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Fejezet</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Novella</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">11,09</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">11,09</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> </tr>
</tbody></table>
<br />
14 oldal.<br />
<br />
<b>Könyvfejezet: 11,09</b><br />
<br />
A táblázat alapján a szövegrész mindhárom IT síkon a közepesnél jobban teljesít. Jól szerkesztett, írástechnikailag is rendben lévő szöveg, erős gondolati töltettel. A probléma újra csak az eredetiséggel van.<br />
<br />
Jól megírt fejezet. Annak ellenére, hogy a hajszőnyeg rejtélyhez, a világ megértéséhez semmivel sem visz közelebb, legalább az idegen sorsáról megtudunk valamit. Az adószedő karakterének erőteljes ábrázolása viszont a szöveget is feléleszti.<br />
<br />
Megint csak emberi negatívumok kihegyezése látszik lényegesnek az író számára.<br />
<br />
Az olvasóban itt még él a remény, hogy lesz hőse a könyvnek: a lázadó idegen.<br />
<br />
<b>Önálló novella: 11,09</b><br />
<br />
Önálló novellaként is szerepelhetne, az adószedő karakter más felütéssel tetszőleges bürokratizált környezetben működik.<br />
<br />
<b><i>8. A hajszőnyegek elrablói</i></b><br />
<br />
<br />
<table bgcolor="black" border="0" cellpadding="4" cellspacing="4" style="width: 115px;"> <tbody>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Fejezet</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">6</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">6</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">7,35</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">1</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">4</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">2</span><br />
<br /></td> </tr>
</tbody></table>
<br />
15 oldal.<br />
<br />
<b>Könyvfejezet: 7,35</b><br />
<br />
A táblázatban látható, hogy a szövegrész két értékelési síkon is igen gyöngén teljesít. Bár a sítlus a közepesnél jobb, a szerkesztés átgondolatlan, az írástechnika gyönge. Az eredetiség erősen megkérdőjelezhető, a gondolati sík öt pontja valami nagy oktalanságot jelez.<br />
<br />
Megint olyan töltelékszöveg, amellyel az író sem tudott mit kezdeni, a klisés helyzeteket és szereplőket közhelyes stílusban ábrázolja. A regény szempontjából az egyetlen többlet információ, hogy az űrhajós él.<br />
<br />
Gondolati balfogás, hogy a kereskedő amint ráébred, hogy az addigi élete értelmetlen hazugság volt, az élete helyett mégis inkább a rohadt szőnyegeket védi.<br />
<br />
Bár még lebeg az idegen kiszabadításának lehetősége a rablók által, de az olvasóban erősödik a sejtelem, hogy az űrhajós további sorsa ettől kezdve lényegtelenné vált az író számára, újabb potenciális hőstől szabadult meg.<br />
<br />
<b>Önálló novella: –</b><br />
<br />
Nem értelmezhető.<br />
<br />
<b><i>9. Fuvolaujj</i></b><br />
<br />
<table border="0" cellpadding="4" cellspacing="4" style="width: 226px;"> <tbody>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Fejezet</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Novella</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">9,97</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">10,74</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">3</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">6</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">6</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">6</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">6</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">6</span><br />
<br /></td> </tr>
</tbody></table>
<br />
14 oldal.<br />
<br />
<b>Könyvfejezet: 9,97</b><br />
<br />
A táblázat jól mutatja a különbséget, ha a szöveget a regény fejezeteként vagy önálló novellaként értelmezzük. Bár a stílus és a gondolatiság ugyanaz, a regényíró írástechnikai gyengesége a novellistáéval szemben kiugró.<br />
<br />
A hajszőnyegszövő birodalom megismerése szempontjából újabb felesleges fejezet, nem tudunk meg semmi újabbat, legfeljebb a társadalom működésképtelenségének megmutatásához újabb erőteljes adalék – mely nem lehetett írói cél, ha egyszer 80 000 és 250 000 éve stabil rendszerről írt. A szöveg egésze, mint regény itt már közelít a saját feleslegességének bizonyításához.<br />
<br />
Feltűnt egy újabb potenciális hős, a fuvolás fiú. Szökése után itt még nem tudjuk él-e vele az író, de sejtjük, hogy nem fog. Innentől kezdve nagyjából bizonyos, hogy a teljes szöveg az emberi kiszerűség himnusza lesz.<br />
<br />
<b>Önálló novella: 10,74</b><br />
<br />
Mivel az elvakult, zsarnoki külső hatalom akármi más is lehetne a társadalmi hajszőnyeg-rögeszmén kívül, önálló novellának is értelmezhető – sőt novellaként sokkal jobb, mint a regény részének.<br />
<br />
A tehetségeket, erőforrásokat pazarló totalitárius-bürokratikus rendszer ábrázolása mellett a művészi jellem, önzés és csőlátás kiváló bemutatása is.<br />
<br />
<b><i>10. A császári emlékek őrzője</i></b><br />
<br />
<table border="0" cellpadding="4" cellspacing="4" style="width: 226px;"> <tbody>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Fejezet</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Novella</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">10,36</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">10,36</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">8</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">8</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">3</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">3</span><br />
<br /></td> </tr>
</tbody></table>
<br />
14 oldal.<br />
<br />
<b>Könyvfejezet: 10,36</b><br />
<br />
A táblázat szerint sem a stílussal, sem a gondolatisággal nincs baj, átlagosnál jobb teljesítményt látunk. Az írástechnikai hiányosságok elsősorban a dialógusok merevségében, a jellemek kialakításában és ábrázolásában jelentkeznek, bár azt hiszem, ez utóbbi inkább a gondolati sekélyesség/írói tapasztalatlanság eredménye. Ami egyértelműen hiányzik, az a stiláris és tartalmi eredetiség<br />
<br />
A regény átlagánál jobb fejezet, bár idegesítően sematikus szereplőkkel. A forradalmárok papírfigurák, az Archívum őre hiteltelen és hihetetlen, bár az eddigieknél élőbb. Az első emberi karakter, akinek köze is van a történethez. És a fejezet előre is viszi a történetet. Megerősíti az információt, hogy a hajszőnyegszövés a császárság területén ismeretlen. A rejtély megoldásához nem visz közelebb semmivel sem, viszont a titkolózó óvodás színvonalán jelzi, hogy van megoldás, és ő (az archívumőr, vagyis az író) tudja – az olvasó viszont főjön csak tovább a saját levében, egy betűnyi információt sem kap, hogy maga kerüljön közelebb a megfejtéshez.<br />
<br />
A szituáció abszurd: a halhatatlanság technológiája képtelen működőképes nyilvántartási rendszert kifejleszteni 250 000 év alatt.<br />
<br />
A terjedelem mindenképpen túlzó, a dialógusok fásak, mesterkéltek, hiteltelenek.<br />
<br />
<b>Önálló novella: 10,36</b><br />
<br />
Önálló novellaként is értelmezhető az alapséma, a rendszerváltó ifjak és a régi rend maradványának konfliktusának leírása a Hajszőnyeg univerzumon kívül is értékes, bár a megvalósítás minden eredetiséget nélkülöz.<b><i></i></b><br />
<br />
<b><i> 11. Jubad</i></b><br />
<br />
<table border="0" cellpadding="4" cellspacing="4" style="width: 115px;"> <tbody>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Fejezet</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">9,03</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">3</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">4</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">4</span><br />
<br /></td> </tr>
</tbody></table>
<br />
6 oldal.<br />
<br />
<b>Könyvfejezet: 9,03</b><br />
<br />
A koordináták jó, bár közhelyes stílust, gyenge írástechnikát, és mély, ámbár nem túlságosan eredeti átgondolatlanságot mutatnak.<br />
<br />
Ez a fejezet is szinte felesleges, egyetlen célja lehet, a következő felvezetése.<br />
<br />
A szöveg az író által felvillantott rejtély – a hajszőnyegszövés értelme – megoldáshoz nem visz közelebb egy fikarcnyit sem.<br />
<br />
Az újabb, ügyetlen, óvodás stílusú célozgatás, ezúttal arra, hogy Jubad nem egészen az, akinek tartják, kezd idegesítő lenni. A hős betegségének valós (elfogadható és indokolt) magyarázata és funkciója nincs.<br />
<br />
A jellemábrázolásnál nem maga az ábrázolás bajos, hanem az ábrázolt jellem kiválasztása. A fejezet olvasása idején az olvasó még nem tudhatja, hogy Jubad tökéletes szürkeségének (írói) célja és értelme van. Az olvasás jelen szakaszában a befogadó csak kételkedik, hogy ilyesféle antihős minként válhatott a forradalom legendás, ikonikus alakjává.<br />
<br />
<b>Önálló novella: –</b><br />
<br />
Nem értelmezhető.<br />
<br />
<b><i>12. A császár és a lázadó</i></b><br />
<br />
<table border="0" cellpadding="4" cellspacing="4" style="width: 115px;"> <tbody>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Fejezet</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">6</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">6</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" valign="middle" width="61"><br />
<span style="color: black;">7,81</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">2</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">4</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">3</span><br />
<br /></td> </tr>
</tbody></table>
<br />
19 oldal<br />
<br />
<b>Könyvfejezet: 7,81</b><br />
<br />
Bár a táblázat szerint a stílus közepesnél jobb, az írástechnikai hiányosságok, és a elfogadhatatlan-ellentmondásos koncepció taszítóvá teszi a szöveget.<br />
<br />
A szöveg nehézkes, dialógusai rettenetesen mesterkéltek és didaktikusak.<br />
<br />
Magyarázatot kapunk Jubad szürkeségére, bár talán boldogabbak lennénk e magyarázat nélkül.<br />
<br />
A halhatatlan, szinte isteni hatalmú császár jelleme nagyjából megfelel egy elkényeztetett óvodásfiú jellemének, aki a hangyaboly abajgatásával szórakoztatja magát. Csak míg a kisfiúk általában egy-két év után megunják ezt a játékot, a császárnak erre 250 000 év kellett…<br />
<br />
Eszmeileg ez a fejezet a könyv mélypontja: nyilvánvalóvá válik, hogy Eschbach univerzumának emberisége – halhatatlan, szinte isteni hatalmú császárostul – kisszerűségben alulmúlhatatlan.<br />
<br />
Lehet vitázni vagy egyetérteni az író emberiségről alkotott véleményével, az az írói módszer viszont, mely a szerző prekoncepciójának demonstrálására egy mesterséges világot épít föl, mindenképpen csalás. Ezt a csalást általában elnézzük az írónak – ha a mesterséges világot hitelesnek érezzük. Eschbach világa azonban <i>nyilvánvalóan</i> működésképtelen.<br />
<br />
<b>Önálló novella: –</b><br />
<br />
Nem értelmezhető.<br />
<br />
<b><i> 13. Keserű viszontlátás</i></b><br />
<br />
<table border="0" cellpadding="4" cellspacing="4" style="width: 226px;"> <tbody>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Fejezet</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Novella</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">5,94</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">5,74</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">2</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">3</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">1</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">3</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">3</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">1</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">3</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">1</span><br />
<br /></td> </tr>
</tbody></table>
<br />
19 oldal.<br />
<br />
<b>Könyvfejezet: 5,94</b><br />
<br />
A táblázat koordinátái alapján igen gyenge szöveg. Stilárisan közepes, de írástechnikailag és stiláris-gondolati eredetiségét tekintve a szinte értékelhetetlen kategóriába esik. A kötet többi fejezetével ellentétben tartalmilag is jóval átlag alatti.<br />
<br />
Minden tekintetben a kötet mélypontja ez szövegrész: fejezetként és önálló novellaként is.<br />
<br />
Hogy fejezetként egy picivel magasabbra értékeltem, mint novellaként, csupán annak köszönhető, hogy legalább nem regény ellen dolgozik, mint néhány korábbi rész.<br />
<br />
A szerző végre olyan pozícióba manőverezte magát, hogy az olvasónak támpontot adhatna a hajszőnyeg rejtély önálló megoldásához, de ez a lehetőség ismét kimaradt.<br />
<br />
Helyette a történetbe újabb szereplőket emel, akikről a korábbi tapasztalatok alapján már nem várunk semmi különösebb izgalmat, emberi nagyságot, azt, hogy legalább egyikük vezető karakterré nő majd – és nem is csalódunk, az író is rövid úton megszabadul tőle. A novella benépesítői zökkenő nélkül becsatlakoznak Eschbah morális szubhumán menazsériájába. Az unalmasságánál is jobban bosszant ez a sugalmazott emberkép, és elgondolkodik az ember: vajon mi érte ezt a szerzőt, hogy ilyen reménytelenül elítélő az emberről alkotott véleménye. És vajon, magát az emberiséghez tartozónak vallja-e vagy egy felsőbbrendű faj tagjának? Volt már ilyen.<br />
<br />
A felsőbbrendűségről csak annyit, hogy az általam értékelt hat, független, magyar kezdők számára kiírt novellapályázatban összesen (ez 200 fölötti írást jelent) nem találkoztam ennyi önmagában is gyenge, hozzá gyengén megvalósított/kompilált sci-fi klisével, elfásodott dialógussal, mint ebben a szövegrészben.<br />
<br />
<b>Önálló novella: 5,74</b><br />
<br />
Mint önálló novella, ez az írás az értékelhetetlenség határán egyensúlyoz: ennyire elcsépelt szöveggel a huszonegyedik században már szinte a filmeken felnőtt, gyér olvasmányélmény-háttérre építkező kamasz szerzők esetében sem sokszor találkozunk. Különösen bosszantó az a megmagyarázhatatlan/indokolatlan, indokolhatatlan technológiai szakadék (fekete lyuk, mint szállítóeszköz használata – ócska, szinte huszadik századi űrtechnológia), mely egyazon birodalmon, sőt űreszközön belül kiválóan demonstráltatik ebben a novellában.<br />
<br />
<b><i>14. A Könnyek Palotája</i></b><br />
<br />
<table border="0" cellpadding="4" cellspacing="4" style="width: 226px;"> <tbody>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Fejezet</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Novella</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">6</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">6</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">8,37</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">6</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">6</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">9,01</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">3</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">3</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">4</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> </tr>
</tbody></table>
<br />
5 oldal.<br />
<br />
<b>Könyvfejezet: 8,37</b><br />
<br />
A tábla mutatja, hogy szövegrész a regény szempontjából kevésbé értékes, mint önálló novellaként, de mindkét esetben az átlagosnál alig élvezhetőbb stílusról kell beszélni. Az írástechnikai sivárságon és közhelyességen túl leginkább az vethető a fejezet szemére, hogy benne ismét technológiai ellentmondásokat vázolt föl az író.<br />
<br />
Ez az a fejezet, ahol Eschbach úgy gondolta, valamiféle támpontot ad az olvasónak a hajszőnyeg rejtély felfejtésére. Ez sajnos nem úgy oldotta meg, ahogyan a kötet eddigi logikája megkövetelte volna, nevezetesen, hogy a császárságot megszüntető forradalmárok kíváncsiságuktól hajtva eljussanak a Könnyek Palotájába, és az ő tapasztalataikon keresztül ismerjük meg. Eschbach a könnyebb és otrombább utat választotta. Beiktatott a regénybe, egy tökéletesen leíró fejezetet. Így aztán, kiiktatva az emberi kíváncsiságot, tovább rejtélyeskedhetett, tovább fenntarthatta a mesterségesen szított kíváncsiságot – nem árulta el, kit néz a halhatatlanná tett áldozat, ki a legyőzője. A nagyszabású bosszúaktus hátterében nagyszabású, emberfeletti okot sejtet az író – az olvasó ezentúl már erre az okra is kíváncsi. Azt viszont annyi csalódás után csak remélni lehet, hogy a választ meg is kapjuk, és a kisszerűségnek ebben az univerzumában máltó lesz várakozásunkhoz.<br />
<br />
A leírás ráadásul annyira ügyetlen, hogy valójában nem tudjuk, hol vagyunk. Csak azért sejtjük, hogy a hajszőnyeg rejtély megoldása közelében, mert a szöveg éppen ebben a regényben van.<br />
<br />
<b>Önálló novella: 9,01</b><br />
<br />
Éppen a fentiek miatt áll meg önálló novellaként is ez az egyébként arra alkalmatlannak tűnő írás. Puszta leírásként is bemutatja ugyanis az elvakult, megbocsátásra képtelen, túlzásában abszurd bosszú végeredményét. A leírás ugyan sokszor ügyetlen és szinte minden mondatában hatásvadász, de a lehetséges tétek sejtetése továbbgördíti a bombasztikus fogalmazásba belefáradó olvasást.<br />
<br />
<b><i>15. Ha majd újra látjuk a csillagokat</i></b><br />
<br />
<table border="0" cellpadding="4" cellspacing="4" style="width: 115px;"> <tbody>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Fejezet</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">6</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">6</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">8,28</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">4</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">3</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> </tr>
</tbody></table>
<br />
10 oldal.<br />
<br />
<b>Könyvfejezet: 9,18</b><br />
<br />
Az IT koordináták megint csak azt mutatják, hogy a gondolati tartalom alul maradt a hatásvadász trükkökkel szemben, a stílus és a tartalom inkább klisés.<br />
<br />
A szövegrész éppen annyira visz közel bennünket a megoldáshoz, amennyire az előző fejezet. Azt megtudjuk, hogy a Könnyek Palotájának bolygóján vagyunk, és sejtjük, hogy a primitív bennszülöttek valamiképpen ugyannak a bosszúnak az áldozatai, mint a trónhoz szögezett valaki, de a megoldáshoz egy hajszálnyival sem jutottunk közelebb. Számtalanszor láttuk már a technológia és a primitív társadalom összeütközését, számtalanszor sokkal kevesebb klisével és hatásvadászattal. Úgy értékelem, az író ekkora már rájött, hogy csak a kretén rejtélyeskedéssel (a sci-fi örök rákfenéjének tűnik a krimiszüzsé oktalan követése, akár bűntény, bűnüldözés és nyomozás nélkül is), és a szívbemarkoló bennszülött romantikával képes eljuttatni az olvasót a végkifejletig. Az egyenesen otrombaság az olvasóval szemben, hogy a történetív goromba megszakításával függőben marad, hogy a csillagok a valóságban is visszatértek, vagy a harcos halálközeli víziójában látja őket. Bár meglehet, írói baki csupán, a belső és külső leírás ügyetlen összemosása.<br />
<br />
A téteket a modern sci-fiben divatos nagyságrendekbe emeli (a csillagok kioltása, a bolygó legyalulása etc.), de az eddigiek alapján félő, hogy a vajúdó hegyek még egeret sem szülnek.<br />
<br />
<b>Önálló novella: –</b><br />
<br />
Mivel a történet íve magyarázat nélkül megszakad, a hajszőnyeg-témától való lehetséges elvonatkoztathatóság (agresszív, kiismerhetetlen és könyörtelen idegen technológia vs. primitív sorba süllyedt bennszülöttek) ellenére sem nem értelmezhető önálló novellaként.<br />
<br />
<b><i> 16. A visszatérés</i></b><br />
<br />
<table border="0" cellpadding="4" cellspacing="4" style="width: 115px;"> <tbody>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Fejezet</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">8,57</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">4</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">3</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">2</span><br />
<br /></td> </tr>
</tbody></table>
<br />
24 oldal.<br />
<br />
<b>Könyvfejezet: 8,57</b><br />
<br />
A táblázat szerint ezt a szövegrészt gondolati hiányosságai teszik kevéssé értékessé.<br />
<br />
Személyesen ez az egyik kedvenc fejezetem. Eschbach mintha belátta volna, hogy a hard sci-fi nem neki való, a technológia részekből nem jön ki nyereséggel, így ebben a fejezetben mellőzi őket. Inkább a jellemrajzra koncentrál, és a katonák esetében némi sematizmus árán, de élő karaktereket sikerül teremtenie.<br />
<br />
Attól azonban, hogy én szeretem ezt a részt, a regény szempontjából újabb, szinte teljesen fölösleges, ám annál hosszabb szöveggel lettünk „gazdagabbak”. Azon az áron, hogy néhány újabb, minden valószínűség szerint soha vissza nem térő szereplővel megismerkedünk, itt mindössze az történik, hogy az író elvarr néhány, a történet szempontjából egyébként is érdektelen szálat. Annak ellenére, hogy a fejezet tulajdonképpen Nillian kereséséről szól, továbbra is függőben marad az idegen pilóta sorsa. Az írót valójában eddig sem izgatta bábja sorsa – rég megtette, amiért szükség volt előrángatni a semmiből.<br />
<br />
Kapunk viszont néhány sanda célzást a hajszőnyeg galaxist feltáró admirális kisszerű motivációira vonatkozóan. Eschbach nem tagadja meg választott tematikáját: minden szereplő kisszerű és aljas, legalábbis az író által nyújtott képük ezt sugallja.<br />
<br />
Bámulatos az írói következetesség, mely szerint az első oldalon Wasra parancsnok számára végtelen rémálom a hajszőnyeg világok felvilágosítása (a császárságnak kaput, emberek!), az utolsón pedig ugyanaz a katona alig várja, hogy felkerekedjen, és más bolygók lakosainak is a képébe vágja az igazságot.<br />
<br />
Természetesen a dialógusok itt sem elevenebbek, mint a könyv eddigi részében.<br />
<br />
<b>Önálló novella: –</b><br />
<br />
Nem értelmezhető.<br />
<br />
<b><i> 17. Az örök bosszú </i></b><br />
<br />
<table border="0" cellpadding="4" cellspacing="4" style="width: 115px;"> <tbody>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Fejezet</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">10,05</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">3</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> </tr>
</tbody></table>
<br />
25 oldal.<br />
<br />
<b>Könyvfejezet: 10,05</b><br />
<br />
A táblázat legfőbb ellentmondása tartalmi: a gondolatvilág annak ellenére alacsony színtű, hogy a sci-fiben megszokott átlagnál eredetibb. Ennek három oka van: a mondanivaló sekélyessége, kisszerűsége, elviselhetetlen pesszimizmusa, a szereplők hihetetlen/hiteltelen motivációs hátteréből fakadó meglepő pálfordulások és az olvasó számára felállított rejtély otromba, szájbarágós feloldása, megmagyarázása. Nyilvánvaló, hogy irodalmi igényesség nélkül az eredetiség önmagában igen csekély értékű.<br />
<br />
Annyi pozitívumként írható az író számlájára, hogy ha már a könyv rejtélyének megoldását nem bízza az olvasóra, legalább nem szimpla leírásként tárja elénk, hanem szereplők szájába adja, akik – micsoda szerzői visszafogottság az eddigiek fényében! – nem újként előrángatott szereplők (hírnök jobbról be), hanem a történet ismerős karakterei. Megdöbbentő, hogy a krimiszüzsétől mennyire nem képes leszakadni a sci-fi: ez a fejezet gyakorlatilag a klasszikus krimik felfedési végjelenetének felel meg.<br />
<br />
Amitől a tizenkettedik fejezet óta tartani lehetett, nevezetesen, hogy az egész szöveg nem lesz egyéb, mint az emberi kisszerűség valamiféle szörny-gyűjteménye, csodapók cirkusza, liliputi színháza, végképp bizonyítást nyert. Az, hogy az író gyakorlatilag egy hajszálon múlatja milliárdok életét, vagyis az egész fekete lyukas, dimenzióbuborékos, galaxist térképről kihúzós, halhatatlanos hajszőnyeg-buli (vö. „Csavard föl a hajszőnyeget még ma éjjel!”) az előző császár bosszúja a hiúságán esett csorba miatt, még lehet a hatalom őrültségének parabolája. De mit kezdjen azzal az olvasó, hogy a következő császár ezt a gyakorlatot nyolcvanezer éven keresztül folytatja? Ez már aljasabb, mint az aljasság.<br />
<br />
Általában a szerelem pártján állok, még a valószínűségek ellenében is, de, hogy a ragyogó szépségű fiatal nő a gyakorlatilag testi-lelki szörnyszülött levéltárosba habarodjon bele, még akkor is meredek, ha a nő az idősebb férfiakhoz vonzódik. Igen gyönge magyarázat, hogy a férfi intellektusa vonzza – addig esélye sem volt (legalábbis a szövegben az író az olvasók előtt nem adott neki), hogy az intellektusa a nő előtt kibontakozzék. Inkább amolyan petricsészés történetszálnak tűnik ez is: Eschbach talán még azt is meg akarta mutatni, hogy a silányak univerzumában a szerelem is silány.<br />
<br />
<b>Önálló novella: –</b><br />
<br />
Nem értelmezhető.<br />
<br />
<b><i> Epilógus</i></b><br />
<br />
<table border="0" cellpadding="4" cellspacing="4" style="width: 115px;"> <tbody>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<b><span style="color: black;">Fejezet</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">S-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">G-E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">S</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">11,09</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">G</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">7</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="20"><br />
<span style="color: black;">E</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">5</span><br />
<br /></td> </tr>
</tbody></table>
<br />
3 oldal.<br />
<br />
<b>Könyvfejezet: 11,09</b><br />
<br />
A koordináták azt mutatják, hogy a kéretlen epilógus okosan és stílusosan zárja le a történetet, végre ívet adván neki.<br />
<br />
Kár, hogy a bevezető és záró novella közé az került, ami került. Ezért úgy tetszik, a hónaljszőr szegély értékesebb, mint maga a hajszőnyeg.<br />
<br />
<b>Önálló novella: –</b><br />
<br />
Nem értelmezhető.<br />
<br />
Miután végeztem a fejezetekkel egyenként, kíváncsiságból elkövettem az IT-vel azt, amire addig nem vetemedtem (nemigen volt értelme pályázatok esetében): valamennyi egyedi vektor-koordinátából kiszámítottam a megfelelő átlagokat, és így is meghatároztam a pontszámot:<br />
<br />
<table border="0" cellpadding="4" cellspacing="4" style="width: 227px;"> <tbody>
<tr> <td colspan="2" rowspan="2" valign="top" width="132"><br />
<br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" colspan="3" nowrap="nowrap" width="63"><br />
<span style="color: black;">Sík</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="2" width="32"><br />
<span style="color: black;">Pontszám</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<b><span style="color: black;">S-G</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<b><span style="color: black;">S-E</span></b><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<b><span style="color: black;">G-E</span></b><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" rowspan="3" width="66"><br />
<span style="color: black;">Tengely koordináták</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="66"><br />
<span style="color: black;"><b>S</b>tílus</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">6,6</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">6,6</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0,0</span><br />
<br /></td> <td align="center" bgcolor="white" nowrap="nowrap" rowspan="3" width="32"><br />
<span style="color: black;">9,12</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="66"><br />
<span style="color: black;"><b>G</b>ondolatiság</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">3,7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0,0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">4,8</span><br />
<br /></td> </tr>
<tr> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="66"><br />
<span style="color: black;"><b>E</b>redetiség</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">0,0</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">4,7</span><br />
<br /></td> <td bgcolor="white" nowrap="nowrap" valign="bottom" width="21"><br />
<span style="color: black;">4,6</span><br />
<br /></td> </tr>
</tbody></table>
<br />
Az eredmény engem is meglepett: a regény részeiből összeálló egészként viselkedett! Bár a hangsúlyok árnyalatnyit eltolódtak, az átlag alapján kapott pontszám szinte azonos az egész értékelésével adódó eredménnyel.<br />
<br />
Ez több dolgot jelent: i.) az a mennyiségi-minőségi ugrás, melyre novellaciklus esetében számítanánk egyetlen novellához képest, itt nem történt meg, mert ii.) hiányzik a részek közötti kohézió, a történetív, a vezető karakter, etc. és így iii.) hiába találunk kiváló darabokat a fejezetek között, nem azok húzzák föl a gyengébbeket, hanem fordítva, a gyengén megírt, rosszul szerkesztett fejezetek az erősek hatását is lerontják.<br />
<br />
Ha a korábban példaként felhozott Stalkerre gondolunk, a többség nyilván egyetért abban, hogy az a regény összességében egészen más minőséggé állt össze, mint az egyébként önálló novellaként is életképes és nagyszerű fejezetei.<br />
<br />
Bár a Hajszőnyegszövők kínvallatása hozott néhány ellentmondást, a három egybehangzó negatív vélemény talán mégsem véletlen. A kötet mindenesetre valóban kiválóan betölti az állatorvosi szerepét, alkalmas lelkialkatú emberek sokat tanulhatnak belőle. Aki kíváncsi arra, hogyan lehet némi lélektani mahináció és tartalmi hatásvadászat révén egy közepes művel sikert elérni, mindenképpen ismerkedjen meg közelebbről a regénnyel. Annál is inkább, mert Szélesi viszont az elkúrt lehetőségek tárházaként tekint rá. Nem mintha nem osztanám a véleményét.<br />
<br />
<br />
<br />
Metropolis Media, 2009. Puhafedelű, 272 oldal. Varga Csaba fordítása.<br />
<br />Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-25783311489002176132012-02-26T11:44:00.007+01:002012-02-26T18:08:53.075+01:00Pillantás a pokolba<p align="center"><span style="font-size:180%;"><span style="font-weight: bold;">A kötetről általában.</span></span><br /></p><div style="text-align: justify;">A <i>Pillantás a pokolba</i> antológia esetében első pillantásra talán csak cím kissé ügyetlen, minden figyelemfelhívó szerepet magáról lerázó tipográfiája, és a piros sraffozott! keretben éktelenkedő 14-es szám utalhat arra, hogy amatőr/kezdő írók antológiájáról van szó. Ez a 14-es szám, meg a kerete minden könyvészeti elvet üt az elhelyezése, megjelenése és titokzatos jelentése (most sem tudom, mit akar mondani!) okán. Az amatörizmusról a fedélgrafika is csak kevéssé árulkodik, de annyi festészet-technikai hiányosság, amennyi a képen van, bőven belefér manapság. Jobban zavar, hogy a címmel ellentétben a pillantás az ablakon keresztül inkább az Édent láttatja – viszont ennyi koncepcionális zavar is belefér a ma vizuálitásába.</div><p style="text-align: justify;">Ki tudhatja, hogy kinek mi a pokol? Már Hobo is megmondta negyedszázaddal ezelőtt: nekünk a Pokol, de neki az Éden.</p><p style="text-align: justify;">Ha belelapoz az ember a könyvbe, igényes tördelést, szép oldaltükröt talál (ebből viszont lett egy kis többletmunkája a lányomnak, de erről később!).</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Ha viszont a tartalomjegyzéket tekintjük kissé avatottabb szemmel, azonnal kiugrik, miről is van szó: az írások hossza elárulja, hogy itt bizony minden valószínűség szerint többnyire kezdőket találunk. Három-négy-öt oldalban bizony leginkább csak ötletnovellára számíthat az ember, ami önmagában általában, és különösen a sci-fiben alig baj (leginkább csak az én hátam szokott borsózni az ötletparádétól, nyilván mert nekem nincsen soha egy sem), de ha a tematika a borzongás, akkor ott bizony az atmoszférateremtés a lényeg, ahhoz pedig terjedelem kell, nincs mese, még a legnagyobbaknak is.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Nem recenzálni szándékozom a kötetet, mert nem erre kértek, hanem kissé kritikusan széjjel szedni novellánként, és persze, mivel novellák sokaságáról van szó, elhelyezni az írásokat az <a style="font-weight: bold;" href="http://terraeditorials.blogspot.com/2011/12/irodalmi-ter-novellaertekeles.html" target="_blank">Irodalmi Térben</a>. Az IT pontok alapján akár rangsor is felállítható a novellák között, de ezt én nem tettem meg. Nem ez a cél, és sok értelme sincsen bármilyen rangsornak ebben az esetben.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Az elemzési módszer másik lényeges eleme volt, hogy a kötet írásait, legalábbis a saját néven publikáló szerzők esetében, névtelenné tettem, mivel a szerzők közül várhatóan többet is ismerek már. Így, mielőtt kinyitottam volna a kötetet, a lányommal kihúzattam az összes magyar írói nevet – piszok nagy munka volt a fejlécben is elegánsan megadott szerző és cím miatt. Csak a tartalomjegyzék maradt érintetlen, hogy a végén megnézhessem, kikkel is szaporítom halálos ellenségeim gyarapodó névsorát a következő évekre.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Az elemzés három részből áll: az első részben a novellák analízise jön külön-külön, majd az IT koordinátákra vethet egy pillantást, akinek van idege hozzá, végül az előzőek fényében a kötet egészének néhány jól megfogható írástechnikai jellemzőjét is körbejárom.</p><div style="text-align: center;"><span style="font-size:180%;">1.</span><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:130%;">Boros András - <i>Éjszakai járat</i></span><br /></div><p style="text-align: justify;"> </p><div style="text-align: justify;">Jó stílusban megírt novella, melynek legfőbb gyengeségei a stiláris és tematikai eredetiség hiánya és az átgondolatlanság. Az előbbi talán nem egészen a szerző hibája: olvasottság kérdése, hogy a felmerülő szenzációs ötletet megírja-e az ember vagy nem és fiatal szerzőnél bizony elfordul, hogy nem ismeri az elődök hasonló munkáit. Az áthallások például Kosztolányihoz és/vagy László Zoltánhoz persze csupán tematikaiak – a szerző egyelőre még messze jár attól, hogy komolyan összemérhető legyen velük.<br /></div><p style="text-align: justify;">Annál is inkább, mert az írástechnikai hiányosságok, az átgondolatlanság már a terjedelemben is jelentkeznek. Ekkora (ilyen kis) terjedelemben esély sincsen a kibontakozásra a borzongás tematikában. Három oldalba alig fér bele valami jellemrajz (legalábbis csak a legkisebb erejű, az íróé), nem fér bele atmoszféra, cselekmény és motiváció, még történet sem, csak az „ötlet”. Az egészre könnyedén ráülepedhet a leírás és filozofálgatás savanyú párája. Az előbbivel azért kell vigyázni, mert irodalmi-nyelvi közhelyekre csábít, az utóbbira azért, mert önmagában fejnehézzé, didaktikussá teheti a szöveget. Minden kezdő figyelmébe: vagy legyen bátor és kitartó írni, vagy ne erőltesse korán az írást!</p><p style="text-align: justify;">Külön értékeltem egyébként hogy nem a kezdőkre annyira jellemző, indok és értelem nélküli E1 elbeszélésmódot választotta a szerző.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><b>IT: 9,39</b></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size:130%;">Christine Ardens<i> - Lili</i></span></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Ebben az esetben sem a tehetséggel van baj, hanem a bátortalansággal, a könnyebbnek tűnő út választásával és az eredetiséggel. Jó lenne, ha a szerkesztők figyelmeztetnék kezdő íróikat, hogy az Egyes Szám, Első Személy csak látszólag könnyű! Észnél kell lenni, ha használni akarja valaki! Ebben az írásban is kiderül, milyen könnyedén válik egy kretén monológjává, ha az író elmulasztja jelezni, hogy a történéseket kinek és miért mondja el a narrátor. Nem hiszem, hogy az író úgy gondolta volna, hogy szereplője önmagának kommentálja, önmagának, önmagában írja le a történéseket – csak az őrültek és a kicsi gyerekek tesznek így. Ép, érettebb elme mesél valakinek, vagy beszámolót ír.</p><p style="text-align: justify;">Ez esetben persze védhető, hogy a narrátor már előbb megbuggyant – lenne rá oka. Akkor viszont az őrületnek másképpen is sütnie kellene a szövegből – látunk majd erre kiváló példát a kötetben. Ehelyett ennek a narrátornak még közhelyes megfogalmazásokra is futja az idejéből.</p><p style="text-align: justify;">A szövegre ezen kívül az előző írásnál felsoroltak is érvényesek.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><b>IT: 9,49</b></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size:130%;">Ripp Gábor - <i>Álpadló</i></span></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Ennek az írásnak a legfőbb baja, hogy a szerző i.) nagyon irodalmi akar lenni, miközben ii.) írástechnikai hiányosságokkal küzd, de iii.) legfőképpen nem tudja, hogy mit akar a szövegével.</p><p style="text-align: justify;">Ez az – egyébként eredetinek mondható, és jó – ötlet, ez a téma regényért kiált. A választott forma viszont a lehető legrosszabb, a megvalósítás pedig kellően illik a rossz formaválasztáshoz. Ebbe a témába cselekmény, jellemek – hős! – kell. Így önmagában csak valami didaktikus terjedelmi szörnyeteg lett belőle, amely már az első födémszakadás után további több tucat oldalnyi unalom ígéretével taszít el.</p><p style="text-align: justify;">A stílus pedig…</p><p style="text-align: justify;">Értsük már meg! A magyar nyelv ékessége, hogy kerüli – ki tudja kerülni! –, sőt megveti – gazdagsága okán joggal! – a nyelvi, irodalmi közhelyeket, a hivatalnoki, gimnáziumi, zsurnaliszta fogalmazgatást. Az <i>Álpadlóban</i> hemzsegnek a közhelyek. Nem lesz tőle irodalmibb a szöveg! Csak farnehéz…</p><p style="text-align: justify;">Nem javított a benyomáson, hogy az idősíkok embereit saját nyelvükön próbálta megszólítani az író. Úgy sem, hogy jelezte, valamiféle telepátia révén hallja az elnyelt emberek hangját. Sőt így még bumfordibb az egész: a tizenhatodik századi cigányok rontott huszadik századi romungró nyelven gondolkodnának? Pannónia Provincia római polgárai huszadik századi irodalomórai szinten csevegnének?</p><p style="text-align: justify;">Bizony, sok itt az átgondolni és átírni való. Amit meg kell tenni, mert kár lenne azért a történetért, amely a szöveg mögött rejtőzik. Annál is inkább, mert a szerzőnek van bátorsága valódi sok idősíkos, sok cselekményvonalas történetet írni, nem csupán az elcsépelt flashback technikán lovagolni, mint a kötet írásainak jó része.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><b>IT: 7,55</b></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size:130%;">Sinka Dávid<i> - Csontváz a szekrényben</i></span></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Semmi baj nem lenne ezzel az írással, ha nem csupán egyetlen ötletre épülne. A terjedelem szánalmasan és eszköztelenségig kicsi, mégis dicséri a szerző ügyességét, hogy a kevéssé eredeti ötlet és stílus ellenére, csaknem sikerült a kellő atmoszférát megteremtenie a végső félelemhez.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><b>IT: 10,21</b></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size:130%;">Dana<i> - Hívatlan látogató</i></span></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Erősen közepes alkotás, ugyanazokkal a hibákkal, melyeket a <i>Lilinél </i>elővezettem. Hogy még rontson is az E1 hibás használatán, az elbeszélő meg is hal a végén. Most kinek is mesél?</p><p style="text-align: justify;">A terjedelemmel itt nem lenne probléma, csak éppen nem azzal telt meg a 11 oldal, amivel kellett volna. Nyilván, mert ehhez a témához, mely ugyan nem túlságosan eredeti, de kiaknázható, kellett volna valódi történet, vagy legalább valódi jellemrajz.</p><p style="text-align: justify;">A jó stílus ellenére így az egész közepesre sikerült.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><b>IT: 9,27</b></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size:130%;">Anonymus R. Chynewa<i> - A telefon</i></span></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Szellemes, bár nem túl eredeti és meglehetősen nehézkesen megírt történet, melyet a végső magyarázkodás még jobban elrontott.</p><p style="text-align: justify;">Az E1 jelen idő az az elbeszélésmód, mely a legtöbb önfegyelmet kívánja az írótól, és a legmélyebb hitet az olvasótól. Ez túlmegy az E1 múlt szokásos közmegegyezésein.</p><p style="text-align: justify;">És, még ha ezek a megegyezések meg is köttettek évtizedekkel ezelőtt, jelen időben, amikor a gondolkodást, a gondolatfolyamot ábrázoljuk, és párhuzamosan a külvilág történéseit is el kell beszéljük, nagyon gondos lavírozás szükségeltetik, hogy a szöveg ne hasson egy gügye monológjának. A szerző itt ilyesmire nem figyelt. Sajnos azt kel mondjam, a gügye monológja helyénvaló: a történet hőse azt sem vette észre, hogy meghalt. És ez nem paródia, ez halálosan komoly – hiszen ez a poén, ezt nem kellene észrevennie az olvasónak csak a legutolsó pillanatban. Jóval korábban észrevesszük…</p><p style="text-align: justify;">Mindezen gondolati hiányosságokat erőteljes érzelmi töltettel próbálja kompenzálni a szerző. Sajnos nálam ez sem érte el a hatást, pedig majdnem teljesen egy cipőben járok a történet hősével (én még, azt hiszem, élek).</p><p style="text-align: justify;">Azt viszont ügyesen oldotta meg az író, hogy a kockázatosan kicsiny terjedelembe történetet vigyen.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><b>IT: 9,01</b></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size:130%;">Bukros Zsolt<i> - Az emlékezet útvesztői</i></span></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Ezt már olvastam Zsolttól valahol. Nem lett jobb azóta, pedig megért volna egy alapos átgondolást, átírást. Hiába van a szerző kezében a szakma, ha hagyja magát szétmászni, elsodortatni a téma által. Ebben a sokrétegű, súlyos társadalmi mondanivalót hordozó ötletben, még, ha elemeiben nem is túlságosan eredeti, egy kisregény rejlik. Kár volt elpuffantani tíz oldalban.</p><p style="text-align: justify;">Át kellett volna gondolni, hogy egy többszörös személyiségcserén alapuló történethez az E1 elbeszélésmód a legmegfelelőbb választás-e. És, ha már valamilyen nehezen indokolható okból ezt választotta, több tucat megírt novella után tudnia illene, hogy az E1 múlt indok nélkül a semmiben lóg.</p><p style="text-align: justify;">Bár Zsolt stílusát név nélkül is felismerem, egyéni hangja ebben a szövegben inkább hiányzik.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><b>IT: 10,68</b></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size:130%;">Kovács R. Andrea<i> - Pillantás a pokolba</i></span></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Újabb, indok nélküli Egyes Szám, Első Személyű szöveg, azzal a kínos érzéssel, hogy a főszereplővel mégsem történik semmi gonoszul-angyalian misztikus – egyszerűen sült bolond.</p><p style="text-align: justify;">Pedig, ha már mindenáron E1-et akart a szerző, a kínálkozó, kézenfekvő lehetőség, a vallomás ott volt a kezében. Ez tökéletesen működött volna külső narrátoros keretben, amikor nem a főszereplő találgatná, hogy a végső dráma tanúi mit is gondolhatnak, hanem a narrátor biztos tudással közli.</p><p style="text-align: justify;">Azért bosszantó ez az amatőr választás, mert máskülönben – tematikai és stiláris kliséi ellenére – terjedelmileg és szerkezet szempontjából jól eltalált szöveg.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><b>IT: 9,49</b></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size:130%;">Chrys Cage<i> - A gyermekevő</i></span></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Újabb indokolatlan E1 elbeszélésmódú szöveg, a kötetben már unalmassá koptatott flashback technikával kiegészítve. Pedig úgy indult, mint egy valódi elbeszélés vagy vallomás, levél, napló. Sajnos a végére az indulásról mind a szerző, mind a szerkesztő megfeledkezett, így az első mondat bemutatkozása suta, ügyetlen balfogássá változott.</p><p style="text-align: justify;">Arról nem is beszélve, hogy a téma, az ötlet elbírt volna egy csavart (az ötlet és a szöveg még ebben a formában is hordozza magában), hogy valamivel eredetibb legyen.</p><p style="text-align: justify;">Csak azt tudom mondani: ha valakinek ambíciója és tehetsége is van az íráshoz, az törekedjen jóval több eredetiségre stilárisan és tematikában is. Ehhez nem árt, ha szélesebb körben olvas a választott tematikában, hogy elkerülje már vékonyra koptatott ötletek és a stiláris eszközök továbberodálását.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><b>IT: 9,95</b></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size:130%;">Tom Query<i> - „Békalány”</i></span></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Bár tematikájában nem igazán eredeti, de hatásos szöveg. Félelmetesen őrült, ugyanakkor hideg fejjel átgondolt, tetszetős szerkezetben, szinte lírai gördülékenységgel megírva.</p><p style="text-align: justify;">Az E1 választása indokolt: bármilyen idióta monológgal előjöhet a szerző, mivel a főhőse/narrátora komplett őrült. Vagy másik olvasatban a gonosz maga.</p><p style="text-align: justify;">Csupán azon kell még eltöprengeni, hogy a szerzőben spiritusz nem volt-e elég, hogy az ötletet nagyobb terjedelemben történetté változtassa, és teljesen kiaknázza, vagy egyszerűen más tervei vannak.</p><p style="text-align: justify;">A pontokat megadtam, de személyesen ilyen fokú őrülettel nem szívesen foglalkozom.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><b>IT: 11,66</b></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size:130%;">Farkas Balázs<i> - A titkos adalék</i></span></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Tetszetős és szellemes tisztelgés Poe előtt, a végén csavarral. A szerkezet, a terjedelem átgondolt, a stílus szellemes és kellemes, bár nem túlságosan eredeti, és sokszor nyelvi közhelyek is súlyosítják.</p><p style="text-align: justify;">Az E1 indok nélküli, E3-ban sokkal jobban működött volna, de úgy látszik, minden kezdő írónak magának kell elvakarni ezeket az E1 kiütéseket.</p><p style="text-align: justify;">A dialógusok sajnos fásak, a humor helyenként erőltetett.</p><p style="text-align: justify;">Kár.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><b>IT: 9,76</b></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size:130%;">Kovács R. Andrea<i> - Születés</i></span></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Ezt az írást az eddig általában felsorolt gyermekbetegségek gyötrik: főként a tematikai és stiláris eredetiség hiánya, az „irodalmiság” hajszolása, mely ily módon természetesen csupán „szép mondatok” megfogalmazásáig jut.</p><p style="text-align: justify;">Viszont hiteles, bátor és jó ábrázolása, majd bátran <i>ad absurdumig</i> vitele a félelmeknek, bizonytalankodásoknak, amelyek a születést veszik körül, mindez olyan író személyén átszűrve, aki mindezt átélve tud mesét szőni a szülés és szülőszoba rejtélyes és félelmetes misztériumáról, az anya bizonytalankodásáról még meg sem született magzata miatt.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><b>IT: 10, 21</b></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size:130%;">Tom Query<i> - Oidipusz szonáta</i></span></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">A novella még őrültebb, mocskosabb, taszítóbb, mint a szerző előző írása. Szerintem túl is lőtt a célon, a hatás visszájára fordulhat. Túl jól van megírva, <i>elhiszem</i>, hogy a narrátor nem épelméjű, így aztán az indokolatlan E1 múlt itt is tökéletesen helyénvaló.</p><p style="text-align: justify;">Ettől kezdve viszont nem is érdekel többé: az őrülettel nem áll módomban foglakozni, és nehezen tűröm, hogy a mocsok, az ocsmányság, a taszító esztétikai rangra emelkedik.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><b>IT: 11,18</b></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size:130%;">Bukros Zsolt<i> - Az új fiú</i></span></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">A mesekifordítósdi kissé már elkoptatott műfaj, de úgy tetszik, minden generáció megpróbálkozik vele.</p><p style="text-align: justify;">Pedig az ötlet jó, kedves, ambiciózus. Ez a baj.</p><p style="text-align: justify;">Ez az írás sokat akart. Szellemességben, agyafúrtságban. Sajnos túllőtt a célon. A nyelvezet nem tudott hiteles lenni – a kisfiú huszadik századi módon gondolkodik, beszél. A vége egészen mesterkélt és hatásvadászra sikeredett, mellesleg pedig az olvasóra nézve megalázóan szájbarágó a vége.</p><p style="text-align: justify;">Nem javított a helyzeten, hogy ismét indok nélküli E1-et sikerült elbeszélésmódnak választani.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><b>IT: 9,01</b></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size:130%;">Christine Ardens<i> - Tartozás</i></span></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">A kötet leérettebb írása. Kiváló stílus – a novella pontos, hihető nyelven beszél. Kiváló a szerkesztés, a szöveg terjedelmi és szerkezeti egyensúlya. Indokolt, helyén való E1: a gondolás mesél. Esetleg még több is – feszültséget hagyó befejezést kapunk.</p><p style="text-align: justify;">A tematika sajnos nem igazán engedi, hogy ebben a terjedelemben komolyabb mondanivalót elhelyezhessen az író.</p><p style="text-align: justify;">Eredeti sztorit találni, vagy a sztori eredetiségét fokozni is nehéz a tematikában, és talán csak ebben a Velencéktől hemzsegő antológiában nem értékelem eléggé a szöveg gondolati egyediségét.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><b>IT: 12,9</b></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size:130%;">Hantos Norbert<i> - Egydolláros sorsjegy</i></span></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">A sci-fi egyre nyilvánvalóbb tragédiája, hogy eredeti ötletre találni mind nehezebb. A kiút a kísérletezésen túl az egyéni írói hang megtalálása lehet. Mindkettőhöz bátorság kell.</p><p style="text-align: justify;">Itt mintha egyikhez sem lett volna elegendő.</p><p style="text-align: justify;">Az eredmény nem felemás: egyértelmű. A mikrózott ötlethez mesterkélt, nehezen hihető plot társul, melyet hasonló hitelességű figurák népesítenek be.</p><p style="text-align: justify;">Olyan érzésem volt a kissé nehézkes, szájbarágós, didaktikus szöveg olvasása közben, mintha a novella valami nemszeretem házi feladatként készült volna.</p><p style="text-align: justify;">Ehhez az ötlethez, ebben a modorban, ezekkel a szereplőkkel ez a terjedelem inkább eltúlzott.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify; font-weight: bold;">IT: 8,6</p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size:130%;">Blade<i> - Egyedül</i></span></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Az egyetlen írás, mely teljesen egyedi fantáziavilágra épül. Sajnos ezzel minden pozitívumát elő is hoztam. Egyébként mind stilárisan, mind a fantáziavilág gondolati tartalmát tekintve az átlag kellős közepe. Az E1 múlt természetesen indokolatlan, holott bőven lett volna lehetőség indokát adni – a legegyszerűbben és leghitelesebben a narrátor ezer év magányban akár meg is őrülhetett volna. Ehelyett meglehetős közhelyes nyelven fogalmazza meg saját maga számára gondolatait.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><b>IT: 9,25</b></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size:130%;">Nagy Dániel<i> - Furoris Nex</i></span></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Karinthy <i>Lógok a szeren</i>-je jut szembe: a lélek kész, a test erőtlen. A lélek ebben az esetben az írói ambíció, a test az írói tudás. Valahol a szerkesztő dolga lenne a kezdő író tudomására hozni, hogy még nem érett a publikáláshoz, a mesterségben még távol jár ettől. Hogy elegendő élettapasztalata, tudása van-e a témához, azt mindenkinek magának kellene tudni eldönteni.</p><p style="text-align: justify;">Az ötlet – zombik az ókori Rómában – nem elegendő, hiába vagyok én magam is kritikátlan zombipárti. Ehhez nagyobb lélegzet, nagyobb keret, mélyebb tárgyismeret szükségeltetne.</p><p style="text-align: justify;">Kellene egy kevésbé kimódolt, hitelesebb történet, háttér, de még kínosabban kellenének hiteles szereplők.</p><p style="text-align: justify;">Jó pont a szerzőnek, hogy az E1 indoklásáról nem feledkezett meg.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><b>IT: 9,27</b></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Az ezután következő írások, bár önálló történetívük és önálló szereplőgárdájuk van, nem (egyszerűen) novellák: valami nagyobb lélegzetű szöveg részletei. Szerkesztési hiba, hogy ebbe a kötetbe kerültek.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size:130%;">Krystohans<i> - Apaság</i></span></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Érett, kerek írás, eltalált, illő stílus. A nagyobb egészben nyilván megtalálható keretek híján viszont a szereplők a levegőben lógnak, gyökértelenek. Kissé talán sok az őrületből, elvakultságból – de ez ízlés dolga.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><b>IT: 12,46</b></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size:130%;">Krysta Hans<i> - Az otthon illata</i></span></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Szép, eltalált stílusú, keretes írás. Sajnos a keret és a belé foglalt nagyobb történet összefüggése a fantasztikus írásokban oly otthonos és tetves titokzatoskodás miatt először döccenős, csak a végén akadnak össze a fogaskerekek. Minden erénye ellenére éppen a fogaskerekek fogainak ritkás volta, vagyis a nem ismert nagyobb történet háttérben ormótlankodása miatt az információhiány még ott is titokzatoskodásnak hat, ahol nyilvánvalóan nem szándékos.</p><p style="text-align: justify;">Készüljön már el az a regény!</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><b>IT: 12.62</b></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: center; font-weight: bold;"><span style="font-size:180%;">2.</span></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Az IT koordináták alakulását lásd a végén! A kis elemzésekkel együtt mindenki számára világosnak kell lenni, hogyan is alakulnak egy-egy írás erősségei és gyengéi.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: center; font-weight: bold;"><span style="font-size:180%;">3.</span></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Adós vagyok még azoknak a jellemzőknek a statisztikai bemutatásával, melyeket az <a style="font-weight: bold;" href="http://balfrasz.blogspot.com/2012/01/kozepszer-diadala.html" target="_blank">amerikai SF antológia esetében is elemeztem</a>. Mivel ebben a kötetben sci-fi írás csak elvétve található, az összehasonlítás inkább megokolatlan – valami halovány érzés viszont csak átjön. Az összehasonlítás már csak azért sem lehet fair, mivel az amerikai antológiában az év legjobbnak vélt profi írásait válogatták össze.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Mint az elején jeleztem, a novellák terjedelme alapján már a tartalomjegyzékből tudható, hogy kezdők írásaival lesz dolgunk. Ettől kezdve már csak kellemes meglepetés érheti az embert.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Mit is jelent számszerűen ez a terjedelmi utalás: nos a novellák átlagos hossza 11 oldal. Ez nem is hangzik olyan rosszul – elsőre. Közelebbről azonban, ha a statisztikából kidobjuk az 55 oldalas óriásnovellát, az átlag 9-re jön ki, ha elvetjük a hosszú regényrészleteket is, az átlag 7. Ilyen rövid írások manapság nemigen kellenek senkinek. Még riasztóbb a helyzet, ha részletesebben vizsgálódunk: az írások 35 %-a rövidebb 5 oldalnál, a kötet húsz írásából négy csak három oldalnyi.</p><p style="text-align: justify;">Miért is baj ez? Mert azt jelzi, az íróknak nincs elég gyakorlatuk, kitartásuk, bátorságuk, eszközük kifejteni a témát, jobbára csak ötletek „írnak meg”. Az ötlet vagy egyperces novellába való, vagy nagyobb lélegzetű darabok élénkítésére – önállóan, ilyen terjedelemben kétes értékű.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">A kötet amatőr jellegét bizonyítja az E1 elbeszélésmód abundanciája is: 65 %. Ha hozzáveszem, hogy az Első Személyű narrációk hetven százaléka indok nélküli, még nyilvánvalóbb a helyzet.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">A hajmeresztő, hogy az amerikai kötetben is csaknem ezek az arányok.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Ami az elbeszélésidőt illeti, a múlt idő dominanciája kétségtelen: 90 %. Ebben nagyon együtt haladnak a magyar kezdők az amerikai profikkal.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Csakúgy, mint az amerikai kötet, a cselekményhelyszínek számát tekintve a Pillantás a pokolba novellái zömükben (70 %) kamaradarabok, egyetlen helyszínen játszódnak.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">A földrajzi helyszínek változatosabb képet mutatnak, mint az amerikai antológiában. Bár, ami abban India, itt Olaszország (20 %), és a hazai pálya 20 %-ot visz. Ez utóbbi ebben a tematikában érthető: King vagy Koonz horrorjai zömükben otthon, Amerikában játszódnak, még az is, amelyik nem.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Ha a cselekményvezetést tekintjük, a magyar kezdők kísérletezőbb kedvűnek tűnnek, mint az amerikai profik: a nemlineáris cselekményvezetés 70 %-ban reprezentált. Közelebbről – illeszkedve az E1 abundanciájához –, kiderül, hogy a nonlinearitást 64 %-ban az egyszerű flashback adja, valódi, több idősíkos cselekményt elvétve találni.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Cselekményszálakban nem bővelkednek a kötet írásai, érthetően a zömükben (70 %) tíz vagy annál kevesebb oldalnyi szövegekbe túlságosan sok szálat lehetetlen és értelmetlen belegyömöszölni.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">A történetek időtávlata meglehetősen konzervatív: 45 %-uk kortárs, de ez ezzel a tematikával teljesen rendben van. King vagy Koonz horrorjai szinte 100 %-ban kortársak. Hiányolom az űrhorrort, de azt persze igen nehéz jól megcsinálni, érthető, hogy nem akadt vállalkozó. Viszont, hogy fantasy tematikában mindössze egyetlen mű született, azért fölöttébb különös</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Mindez számomra azt mutatja, hogy nem kell szégyenkeznünk még egy ilyen összevetésben sem. Nagyjából ugyannyi közepes művet produkálunk, mint az amerikai profik, és nagyjából ugyanúgy egy kaptafára készült, kevéssé eredeti műveket. Tanulságos minden ilyesféle creative writing társulással kapcsolatban, hogy időnként oly érzésem volt, mintha ugyanaz a kéz írt volna novellákat más név alatt. Ugyanaz a hang, ugyanaz az eszköztár (eszköztelenség), ugyanúgy ötletre kihegyezett írás, a történet és jellemek hanyagolása. Gondolkodjanak el a kötet szerzői, hogy az írások 64%-ban E1 flashback-et használtak!</p><p style="text-align: justify;">Szomorú, de azért nem rettenetes, hogy remekművet egyet sem találtam. Ahhoz természetesen tízszer ennyi írás kell, hogy megjelenjen.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Írók! Alkossatok mán remekműveket!</p><p style="text-align: justify;">De egyedieket ám!</p><p style="text-align: justify;"><a href="http://fantasy.kimte.hu/" target="_blank">KIMTE antológia</a>, 2011, puhafedelű, 233 oldal.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgep_lx9c3UWrO6pwIY2DaLUFiwZ2TxlZ_3a_T6FZx6G4Nl4gnfQsaHOBRm7kPrOhmXssCXBC0Azzje741BrmG3RX59ec2nSEEHku5M7_k3jjPoxtMs9BlFNFCoXS3GuUgqaep3UYlloic/s1600/IT.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 181px; height: 400px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgep_lx9c3UWrO6pwIY2DaLUFiwZ2TxlZ_3a_T6FZx6G4Nl4gnfQsaHOBRm7kPrOhmXssCXBC0Azzje741BrmG3RX59ec2nSEEHku5M7_k3jjPoxtMs9BlFNFCoXS3GuUgqaep3UYlloic/s400/IT.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5713402974816135634" border="0" /></a>Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-83346643585751735582011-12-08T21:34:00.002+01:002011-12-08T21:37:22.695+01:00Eggyel közelebbMegint eggyel közelebb:<br /><br /><a href="http://www.sfportal.hu/konyvajanlo-ursula-k-le-guin-%E2%80%93-a-rege-the-telling-11717.scifi">Ursula K. Le Guin – A Rege (The Telling)</a>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-48341609614879143952011-11-27T16:34:00.003+01:002011-11-27T16:42:14.805+01:00UpdatesElfelejtettem, hogy az SFportálon három további ismertető/kritika is megjelent:<br /><br /><a href="http://www.blogger.com/%20http://www.sfportal.hu/konyvkritika-damien-broderick-%e2%80%93-lenni-vagy-nem-lenni-11245.scifi" target="_blank">Könyvkritika: Damien Broderick – Lenni vagy nem lenni</a><br /><br /><a href="http://www.blogger.com/%20http://www.sfportal.hu/konyvkritika-ursula-k-le-guin-%e2%80%93-a-kisemmizettek-10822.scifi" target="_blank">Könyvkritika: Ursula K. Le Guin – A kisemmizettek</a><br /><br /><a href="http://www.sfportal.hu/velemeny-szergej-lukjanyenko-%e2%80%93-vilagok-ore-csernovik-%e2%80%93-piszkozat-10781.scifi" target="_blank">Szergej Lukjanyenko – Világok őre (Csernovik – Piszkozat)</a><br /><br />Létezik szép kiállású Funtineli boszorkány:<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiICXq-BJrPng1OmN0YXbqWRAde91656almO1qg0rZZzmAee3nnJBU_EM_dxg_huGsGRk4IX2hEhWpWM77_0a1i6OvMoiXuwK4AwOhRuJhs4QLn3tiSG8LLRuxlmCKGXjXPT3_rh3LYpXI/s1600/WA+a+Funtineli+boszork%25C3%25A1ny.jpg"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 281px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiICXq-BJrPng1OmN0YXbqWRAde91656almO1qg0rZZzmAee3nnJBU_EM_dxg_huGsGRk4IX2hEhWpWM77_0a1i6OvMoiXuwK4AwOhRuJhs4QLn3tiSG8LLRuxlmCKGXjXPT3_rh3LYpXI/s400/WA+a+Funtineli+boszork%25C3%25A1ny.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5679701244033386850" border="0" /></a>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-27621132859711597762011-11-27T00:49:00.002+01:002011-11-27T00:55:35.187+01:00Wass Albert – A funtineli boszorkány<div style="text-align: justify;">Hosszú, rettenetes káromkodással kellene kezdeni, szitkokból és átkokból szőni az első bekezdést, hogy szégyellje el magát a világ. De méltatlan lenne ahhoz, amit olvastam, ahogy olvastam.<br />Mert úgy olvastam, ahogy már régen, végigvágtatva sorokon, mint a kopó a róka nyomán, csak addig félretéve a köteteket, amíg ez az ordas élet rákényszerített, hogy darab-darab időkre félretegyem, mert háromszor nyolc, az még mindig huszonnégy, mert azért élni – kell. Ha nem is mindig lehet.<br />Élni kell olvasás közben is. Utána is.<br />Jó is volt így talán, hogy három napig tartott a három kötet. Talán sok lett volna egyszerre. Aki a Funtinel boszorkányával hál, meghal az.<br /><br />Itt van ez az író, ez a Wass Albert. Nagy tehetség, nagy író. Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, Fekete István, Lengyel József sorában. Akkor is, ha legutóbbit talán maga utasítaná vissza. De akkor is: a meggyőződés: meggyőződés, az irodalom pedig: irodalom.<br />Tehát létezik egy sor. Lehetne hosszabb. Talán még nincs vége. Nem kéne.<br />Irodalmunk jegenyesora.<br />A jegenye a magyar rakétaciprus. Magas. Egyenes. Mutatja az utat. Az utat, amit többnyire nem is járunk már.<br />Ha a Közép-Dunántúlon, a hatos útról nyugatra térsz, Kaposvár felé, és megállsz a falatozónál, lenézel dél felé, tudod, mire gondolok. Miért jöttek, s maradtak a rómaiak Pannóniában. Tudták, hogy miért.<br /><br />Pózok nélküli emberséggel írni. Ennyit kell tudni. Ezt ők tudták abban a sorban.<br />Wass is tudta. Ezt a boszorkányhistóriát legalábbis így mesélte el.<br />Mást egyelőre nemigen ismerek. Mesék, novellák – kevés. Bár, ami a boszorkányhoz hozott, mégiscsak egy novella volt: <span style="font-style: italic;">A költő és a macska</span>. Gyengéd, szimbolikus, bölcs, fájdalmas kis írás. Olyan embertől, aki sokat tud a költőkről és a macskákról. És mindent a romlásról, rombolásról. Az újrakezdésről is. Ezekről én is sokat tudok, főleg a macskákról és az újrakezdésről. És ugyanúgy tudom. Kíváncsivá lettem hát.<br /><br />Szerencse nélküli ember volt ez a Wass. A balsors kivetette a hegyei közül. A politika meg behálózta, mint valami rossz szövőpók, belemart, mérget fecskendezett bele, és elevenen felemésztette.<br />Bűnös ember volt, a bűne pedig rettenetes, a legnagyobb, amit a huszadik század második felétől kezdve ember elkövethetett: szerette a hazáját, azt a darab földet, ahol született – ráadásul fennszóval hirdette is ezt.<br />Rengeteg rosszat terjesztenek róla. Azt mondják, előítéletes, nacionalista, vallási fanatikus, gőgös arisztokrata. Vas dupla vével és két essel… Anakronizmus… Talán.<br />Előítéletes lenne, aki férfi létére az ötvenes évek végén női főszereplővel eposzt ír a nőket a férfiak részéről történelmi idők óta érő igazságtalanságok ellenében? Nacionalista lenne az, aki szinte kizárólag szeretetreméltó, bölcs román hősökkel népesíti be regényét? Aki ilyen mély fájdalommal és megértéssel ír az elmagyarosodásról? Bigott az, aki az egyházak ellenében a természetisten-emberisten dualizmusát önkéntelenül követő boszorkány mellett foglal állást? Gőgös arisztokrata lenne, aki annyi empátiával, megbocsátással és megélt bölcsességgel szemléli a szegény, egyszerű embert, a havasok nincstelenjeit, és nem ritkán mély megvetéssel az úri csőcseléket? Aki évekkel a zöld gondolat manifesztációja előtt felemelte szavát az esztelen, pazarló, iparszerű természetpusztítás ellen, és a racionális, emberközpontú természetszeretetet ábrázolt a technokrata tombolás csúcsidejében bigott, anakronisztikus figura lenne?<br />Nem akarok róla ítélni, még nem…<br />Ítélet nélkül elégtételt kell adni, ki hogyan tud, bármilyen szerény eszközzel.<br /><br />Lám itt vagyok a lap közepén, régen a regényről kellene írni, de az a visszafojtott káromkodás, szitok, átok, csak nem nyugszik, horgad egyre fölfelé… Erőlködni kell, hogy elnyomjam. Nem akarnék tudatlanul igazságtalan lenni.<br /><br />Egyet tudok már, hogy egy, a legnagyobb rossz, ami a legjobban fájhatott neki – neki, az írónak –, amit azok terjesztettek életében és terjesztenek halálában is a legcsahosabb szóval, akik szemében a bűne a legnagyobb bűn, akik háborús bűnösnek szeretnék látni és láttatni, szóval, az, hogy rossz író lett volna, hát az, urak, ha minden egyéb igaz is, az az egy nem igaz.<br />Az szemenszedett hazugság.<br />Nem valószínű persze, hogy bárki a leszólói közül csak negyedannyira jó könyvet lenne képes írni, mint <span style="font-style: italic;">A funtineli boszorkány</span>, csak tizedannyi hétköznapi szépséget és költészetet, jóságot és igazságot lenne képes szavakból formálni. Ha valaki csak egyetlen ilyen szöveget kivérez magából életében, már a legnagyobbak között a helye.<br /><br />Mindig a magyar mágikus realizmus után ríttam – hát itt volt az orrom előtt. Majd tíz évvel a <span style="font-style: italic;">Száz év magány</span> előtt ez a menekülő, magányos, meghurcolt, kisemmizett, keserű ember megteremtette azt az írásmódot, amely a fantasztikum témái közül szinte egyedüliként kapott kritikai elismerést. Persze Wass nem kapott ilyesmit, és nem kap ma sem, a kritika még mindig másról szól, nem szépségről, jóságról, igazságról, mágiáról, hanem csúfságról, gonoszról, igazságtalanságról és arról, amit reálisnak mondanak (hazudnak). A Nobel díj <span style="font-style: italic;">azért</span> jár.<br />De lehet, nem is teremtett semmiféle írásmódot, csak egyszerűen továbbvitte Mikszáth vonalát, beleszőve szülőföldje és élete anekdotáit, mesevilágát és a havasok népének természetközeli bölcsességét – a mágiát. A végeredmény szempontjából – nem mindegy?<br /><br />Végigvágtattam a szövegen, vagy a szöveg vágtatott végig rajtam? Megtiport, aztán itt hagyott, valami űrrel, valami hiányérzettel és vad keserűséggel.<br />Mindegy.<br />A vége ugyanaz. Ami bennem marad, ugyanaz, ha levadászom, ha letipor. Ahogy a székely mondás tartja: „A medve nem játék”.<br /><br />Ha mágikus realizmusról beszélhetünk, ez a szülő szöveg koporsó is egyben, mert a havasi varázslat halálát meséli el, egy, a természettel együtt lélegző emberi világ eltűnését a kapzsiság, irigység, tudatlanság, elvakultság, az ún. haladás gőzereje alatt. Az emberi szövedék erőszakos szertefoszlatását, normák gyorsan hullámzó változását, az ürességet, ami azután marad, hogy az emberi világban egyetlen norma vált uralkodóvá – a pénz. A könyv végére nem marad varázslat. A funtineli boszorkány az utolsó abból az emberfajtából, aki képes kiolvasni az emberekből a múltjukat és jövendőjüket. Nem tudom, írt-e még Wass hasonlóan varázslatos szöveget, képes volt-e még feltámasztani a mágiát – kevés esélyét látom, Meséket írt, tudom…<br /><br />A regény főhősével, Nucával kislánykorától éljük végig a regény három könyvét (<span style="font-style: italic;">Az urszubeli leány</span>, <span style="font-style: italic;">Kunyhó a Komárnyikon</span>, <span style="font-style: italic;">A funtineli boszorkány</span>). A hőst pedig értsük szó szerint: Nuca kiállása önmaga és mások életéért, igazáért, nőiségéért egy durva, aljas, férfi-uralta korban, szinte hőskölteménnyé emelik a szöveget. Természetesen Nuca tragikus hős, nem is lehet más, hiszen <span style="font-style: italic;">más</span>, fájóan különbözik minden más szereplőtől. Talán nem is ember Nuca, talán a havasok megtestesülése, a természet békekövete, eleven segélykiáltás a haladás irányának megváltoztatására.<br />Hatalommal és bölcsességgel bír, és, bár foglya ő is sorsának, körülményeinek, az önbeteljesítő jóslatnak, mindemellett cselekvő, ellenálló hős, nem csupán az események, a történelem sodrába került verődő gally. Amikor pedig a jóslat beteljesedése felszabadítja, igencsak tevékeny hőssé válik – a bosszú istennőjévé.<br />Jaj nekünk, férfiaknak!<br /><br />Önbeteljesítő jóslat? Bosszú? Tragikus hősként Nuca nem jár egyedül a könyvben. Mintha a thébai mondakör sors-szövevényei tekergőznének tovább a havasi emberek között, mintha az ógörög sorstragédiák gördülnének tova a völgyek oldalában. A kórus hangját az író egyetlen szólama adja ugyan, de nincs hiányérzetem.<br />Más olvasatban Shakespeare-i királydrámákat lelünk a szövegben, a havasok királyainak drámáit, Éltető úrét (micsoda beszélő név, emberek!), a nagyúrét, akit a haladás sodor el, hiába fekszik szinte szó szerint az útjába, és a hegyi rablók vezérének drámáját, akit végül az előítéletek és a törvény furcsa szövetsége, tulajdonképpen újra csak a haladás, pusztít el.<br />Funtinel boszorkányának életéhez sodródó emberi sorsok kiegészítik azt az egyébként sem szegényes panorámaképet, amelyet Wass a havasi világról fest. Az egész textúrájából a mesterien beszőtt anekdoták, a Nuca sors csomópontjaiban felbukkanó személyes mesék váratlanul hoznak fókuszba egy-egy sorsot, és megvilágítanak egy maguknál nagyobb teret a történetből. Semmi sem marad ki, csak a falvak népét hagyja kissé homályban, ugyanúgy, ahogy Nuca számára is homályosak, értehetetlenek a havasok alján, az erdőkön kívül, <span style="font-style: italic;">kerítések mögött</span> élő emberek – még akkor is, ha máskülönben úgy olvas bennük, mint nyitott könyvben.<br />Sorsolvasó boszorkány-képességei észrevétlen és hiteles társ-elbeszélővé emelik Nucát: Wass mesterien használja ki, hogy a lány revelációival megtörje a klasszikus E3 múlt idejű elbeszélésmódot, még elevenebbé téve a szöveget. Nuca, az emberi társadalom archetípikus kívülállója, arra is kiválóan alkalmas, hogy az író a szájába adja morális, elemző üzeneteit – fenntartva a történet izgalmát és nyelvi hitelességét. Nem Márai módra, kopogó, papírszagú monológokban. Csak, hogy felidézzek egy valóban velejéig bigott, gőgös, bár nem arisztokrata figurát.<br />Azt hinné az ember, a szövegben végig a spontaneitás az úr, pedig a gondos szerkezet, egységes koncepció, fűrészfogszerű, de folyamatosan emelkedő cselekményív végig felfedezhető a szövegben. Mindhárom könyv látszólag idegen emberek anekdotáival indul, majd a fókusz hirtelen Nucára vált, és rajta is marad, és a látszólag rendszertelenanekdoták bele szervesülnek a történetbe.<br />A nyelvhasználat kissé archaikus (Nem archaizáló!), tökéletesen a regényidőhöz illő, a legszebb klasszikus magyar író nyelvi hagyomány folytatása, erdélyi ízzel. Időnként, ahol lehet és kell, lenyűgözően költői, szinte mintha prózaverset olvasnánk, és csaknem teljes egészében hiteles. Helyenként bicsaklik csupán, amikor a sors-monológokban a bőbeszédűvé váló emberek, ha nem is irodalmi közhelyekben, de kvázi irodalmi formába öntve tárják fel életüket. Akkor nem ők beszélnek, előrelép az író. De talán nem is lehetne másképpen, hiszen ezek az egyszerű emberek talán éppen azért váltak sorsuk rabjaivá, mert képtelenek voltak megfogalmazni, leírni életük ellentmondásait.<br />Gondolj csak Red Schuhart panaszára a <span style="font-style: italic;">Piknik az árokparton</span> végén!<br /><br />Nem mondok többet, mert nem szeretnék Wass szövege helyett beszélni, esetleg nagy buzgalmamban még el is árulnék valamit a történetből, amit nem is akartam.<br />Olvassa el minden magyar és nem magyar! Az előbbi azért, hogy még magyarabb legyen, az utóbbi azért, hogy egy kicsit megértsen bennünket. Bölcsességet, szeretetet tanulhatsz belőle, ablakot nyit egy olyan világra, mely szinte elveszett már, talán el is veszett, de talán újrateremthető.<br />Talán lehetséges, hogy a havasokon kívül se’ ládából ládába átmenetek jelentsék az emberi életet.<br />Talán megtanulható, hogy félig semmit sem lehet megcsinálni, hogy félig itt-félig ott nem lehet létezni.<br />Talán megfontolható, hogy a haladás iránya jó-e?<br />Hogy haladás-e egyáltalán, ahogy a világ mozdul, vagy éppen hátramenet, a pokolba?<br /><br />Ha elolvasod a könyvet, majd kérdezel magad is.<br /><br />Kráter Kiadó, Wass Albert életműsorozat, 2003, puhafedelű, I-III kötet, 230-341-211 oldal.<br /><br />PS: Nem szívesen rontottam volna el az ismertetés hangulatát, de könyvészetileg mindhárom kötet alulról veri a „Határ Xar” kategória limitjét és farba kúr minden könyvszakmai konvenciót – nem eredetiségével, hanem csak úgy egyszerűen. Ez méltatlan.<br /></div>Unknownnoreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-79222445823204322392011-08-16T22:56:00.004+02:002011-08-16T23:07:33.019+02:00Bejelentés és kijelentésekEgy kissé átgondoltam ezt a dolgot: bár recenziót írni jó, de egyszer talán majd kritikát is tudok és <span style="font-style:italic;">bírok</span> írni, nem lenne jó ide keverni, ezek közé a kedélyes semmiségek közé. Mint ahogy a fantasztikus tárgyú recenziókat sem keverem többé ide - nagyobb szükség van rájuk az SFportálon.
<br />
<br />Így a legutóbbi három recenzió már ott jelent meg. Időrendben:
<br />
<br /><a href="http://www.sfportal.hu/robert-j-sawyer-lelekhullam-velemeny-10316.scifi" target="_blank">Robert J. Sawyer - Lélekhullám</a>
<br />
<br /><a href="http://www.sfportal.hu/recenzio-%E2%80%93-diana-wynne-jones-a-tronorokos-10393.scifi" target="_blank">Diana Wynne Jones - A trónörökös</a>
<br />
<br /><a href="http://www.sfportal.hu/william-gibson-trendvadasz-%E2%80%93-antal-jozsef-recenzioja-10357.scifi" target="_blank">William Gibson - Trendvadász</a>
<br />
<br />A következő is ott jön majd. Meglepi. És olyasmi, amit halkan kritikának merek majd nevezni.
<br />
<br />Unknownnoreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-39364532414710568792010-10-21T20:21:00.002+02:002013-12-16T23:07:39.120+01:00Cory Doctorow – Kis Testvér<div style="text-align: justify;">
Vártam erre a könyvre, alapvetően, mert mindig kész vagyok a tanulásra, jobbtól tanulni meg nem szégyen, és ugyebár C. Doctorownak igazán kiváló írónak kell lenni, ha már egyesek ennyire dicsérik (vö. félisten) és persze a kiadási siker is ezt bizonyítja.<br />
Hogy a siker mennyire esetleges, manipulált és mérgező, arról már értekeztem, de ez nem zárja ki, hogy magam is ne szomjúhozzam rá. :-) Szóval tanulni akartam, megfejteni C. Doctorow sikerének a titkát – abban a reményben, hogy ez a titok pusztán az írói tehetség. Mellesleg a Doctorow-Stross jelenség és maga C. Doctorow is, már puszta említésükkel felbosszantanak, így ez az ismertetés – noha az ellenkezőjét igyekszik megvalósítani, de – minden lesz, csak elfogulatlan nem. Azt is előrebocsátom, hogy a cselekményre egy szóval sem fogok utalni, mert ez a szöveg hajlamossá tesz, hogy az általam annyira ostorozott és elvetett tematikai elemzés irányába csússzak. <a href="http://balfrasz.blogspot.com/2010/10/accidental-funeral.html" style="font-weight: bold;" target="_blank">Az Anti Doctorow, hogy Engelsre utaljak a Levelezőlapokon olvasható.</a><br />
<br />
Kissé meglepett, hogy nem lettem okosabb, illetve igen, az lettem, csak másképpen, de ezt a nehezen szerzett tudást nem tudom (nem akarom, nem vagyok képes rá, etc.) a magam írói épülésére fordítani. De erről inkább olvass amott, most lássuk a nagy művet!<br />
<br />
Sajnos azt kell, hogy mondjam, bármennyire is annak álcázták, ez nem irodalom. Legalábbis inkább a politikai pamflet és az esszéregény határán egyensúlyoz, a hangsúlyt erősen az első irányba tolva. Azt már most meg kell, hogy mondjam, csupán az összevetés végett, hogy Engelstől és Lenintől olvastam sokkal élvezetesebb pamfletet, és ettől még Márai esszéregényei is jobban izgattak… De ezek szubjektív dolgok.<br />
<br />
Ami a valóság, hogy a cselekmény és a szereplők szigorúan a szerző ideológiájának, az általa hitt mítoszoknak és személyes rögeszméinek alárendeltek, ettől kezdve tehát szinte törvényszerű, hogy a történet konstruált, klisés és lapos, a szereplők élet- és hiteltelenek legyenek.<br />
<br />
A főszereplő – hősnek inkább nem nevezem, bármennyire is szeretné az író hősként beállítani (Csitulj, dúlt elme, ez már megint a tematika irányába visz!) –, személyében C. Doctorow sikeresen ábrázolta azt a kamaszt, akit a felnőtt társadalom és többnyire kortársai egységfrontban utálnak. Nem is lehet másképpen: Marcusnak egyetlen szeretetreméltó vonása sincs. Tehetős szülei hátországával nagyképű, pimasz, modoros, pozőr, önző, lusta, gyáva, puhány, hazug, csaló és totálisan intoleráns mindennel szemben, ami saját kis körein kívül áll – egyszóval hozza a mai kamaszról alkotott kissé sztereotip képet. Állítólag okos, de ezt nem kell okvetlenül elhinni, mert okossága leginkább ravaszság és többnyire kimerül IT evidenciák (évtizedes algoritmusok és programozói fogások) kinyilatkoztatásaiban és az állítólagos kódírásban. Hogy ez a kódírás, amely a programozás csúfneve lehet, valójában mi, az nem derül ki, ami talán szerencsés is, mert esetleg arra jutna az olvasó, hogy az IT próféta író sem igazán tudja, hogy mi az. (Én még írtam gépi kódot és assembly-t is – azt nevezhetjük kódírásnak, és programoztam szinte valamennyi C előtti elterjedt jelentősebb nyelvben {ADÁban nem, kis hamis!}, szóval van némi fogalmam. De csitt! Megint a tematika mocsara felé tántorgunk…). Mindenesetre Marcus nálam halmozottan kimeríti annak a fogalmát, melyet házunk falán egyetlen szóban, gyufakorommal foglalt össze valószínűleg Marcus életkor-sortársa: KÖCSÖK. Ami önmagában nem baj, egy hitelesen ábrázolt köcsök akár érdekes, vagy legalább mulatságos lehet, azonban amikor ugyanarról a köcsökről azt akarja valaki bemesélni, hogy explicit szabadsághős, sőt, szabadságharcos, az már maga a merő hiteltelenség. Ez a „hős” ugyanis ostobaságból rendszeresen halálos veszedelembe sodor jó sok embert, köztük szerelmét és barátait is, hogy azután gyávaságból és puhányságból ott is hagyja őket, miközben önmagát biztonságba helyezi. Más időben, más földrajzi környezetben, felnőttként Marcus lelki és testi alkata a tipikus bolsevik komisszárt jeleníti meg. Ezen nem csodálkozom: Marcus minden valószínűség szerint az író tüköre, a Doctorow-féle emberfajta pedig dogmatikus, diktatórikus, toleranciát hirdet, miközben velejéig intoleráns minden más nézettel szemben, mindent jobban tud és saját meggyőződését/hitét/ideológiáját az egész világra rá akarja kényszeríteni. (Na tessék, megint elgaloppíroztam magam…)<br />
<br />
Stiláris eszközökről nincs mit mondani, mert nem léteznek, erre egyes szám első személyben egyébként is kevés a lehetőség a narráció jellegénél fogva, de C. Doctorow (vagy érdemes fordítója, nem tudom, nem ismerem az eredeti szöveget<span style="color: red;">*</span>, de erről később bővebben) még azt a keveset sem használja ki: kamasz szereplői nem kamaszul beszélnek, ahogy szinte egyetlen szereplő sem saját magának megfelelően beszél. Többnyire mindenki az író hangján szólal meg, az író álláspontját képviseli, vagy untermannként aládolgozik, hogy cáfolhassa az ellenvéleményt. Nem javít a helyzeten, hogy Marcus időről-időre hosszadalmas és avétas IT kinyilatkoztatásokat tesz, végképp tönkresilányítva a szöveget. Tulajdonképpen az irodalmi egyszerűségen két okból sem kell csodálkozni: a politikai-ideológiai kinyilatkoztatások nyelvi eszköztára a közérthetőség végett egyszerű kell, hogy legyen. Különösen, ha a célzott embercsoport még az átlagosnál is sivárabb. Emlékezz csak a példára: <b><span style="color: blue;">„Kommunizmus egyenlő szovjethatalom plusz villamosítás.”</span></b>! A könyv üzenete ennek megfelelően ennyi: <b><span style="color: blue;">„Szabadság egyenlő kamaszhatalom plusz korlátlan szélessávú internet.”</span></b>.<br />
<br />
Az sem válik a szöveg előnyére, hogy idősről-időre e-mail imitációs tipó jelenik meg benne, ezt a fogást Crichton már a hetvenes években agyonkoptatta: csak a CP hajnalán volt igazán (Irónia. Vö. Crichton jóval a CP előtt megtette.) forradalmi komputerkódnak látszó szarságokkal spékelni irodalmi szöveget. Manapság olcsó modorosság. Szinte közhely. Nem is szinte.<br />
<br />
Ha már közhely: a fordítás elkövette azt a megbocsáthatatlan hibát, melyet a magyar nyelv ellen fordítás elkövethet: a kortárs zsurnalisztáktól kölcsönvett irodalmi közhelyekkel tömte tele a szöveget – ráadásul többször még azokat is rosszul alkalmazta. Ezt nem szabad! Angolban, franciában ezek jól használva a választékos stílust jelentik, a magyarban azonban nem! Egyetlen bekezdést (265. o.) idézve:<br />
<br />
„Ezek a cserkésztáborok évente csak három-négy alkalommal KERÜLTEK MEGRENDEZÉSRE (kiemelés tőlem), amitől Darryl és én – és még sok más Live-os is – VISZONYLAG HEVES LIVE ELVONÁSI TÜNETEKKEL RENDELKEZTÜNK (kiemelés tőlem).”<br />
<br />
Mint mondtam, nem ismerem az eredetit, így nem tudom, a fordítás egyébként mennyire hiteles. Azt minden más újsütetű fordítónak is figyelmébe ajánlanám, hogy ne csak a cél és forrásnyelvvel legyen tökéletesen tisztában, hanem mindkettő kulturális viszonyaival is. Az Army Surplust például magyarra nem szó szerint illene lefordítani (katonai felesleg, 312. o.), hanem, ahogy Magyarországon mindenki ismeri, Military Shopnak, Military Butiknak, Katonai Bótnak vagy effélének..<br />
<br />
A szövegben egyébként is hemzsegnek a buta elütések, sőt, helyesírási hibák – pedig az utóbbi években a <span style="font-style: italic;">Galaktika</span> erre már sokkal jobban ügyelt. Ezek egyikére külön kitérek, mert súlyos stiláris hibával nőtt egybe. Szóval: valószínűtlen, hogy egy mai kamasz a „hadd” szót használná (különösen nem a Marcus féle köcsökök), azt mondják: „hagy”. A „hadd” így szimplán stílushiba lenne, de egy dével írva értelemzavaró és nevetséges helyesírási csőd.<br />
<br />
Világosan látszik, hogy az író sikeresen túl van <span style="font-style: italic;">creative writing</span> tanfolyamokon: a cselekmény ritmusa az ilyen kurzusokon megkívántakhoz igazodik (amikor már nagyon kell, a szereplők tessék-lássék keffentenek is egyet,mert a szüzesség elvesztése még mai kamasznak is csoda nagy misztérium – legalábbis Doctorow szerint), és nyilvánvalóan célközönség – a legrosszabb fajta liberalizmussal (vö. szabadosság, {érték}relativizmus és az igazság fogalmának egészen szabad megközelítése) megfertőzött geek kamaszok – számára íródott. Ennyit a <span style="font-style: italic;">creative writing</span> kurzusok eredményességéről.<br />
<br />
Nem ajánlom ezt a könyvet egyetlen korosztálynak sem. A felnőtteknek azért, mert hamis, ijesztő képet kapnak az ifjúságról és önmagukról, a célközönségének azért, mert hamis tudatok és mítoszok halmazával zavarja meg a fejükben éppen gőzerővel zajló neuronális újraszerveződési folyamatokat. Még esetleg örökre az agyukba drótozódik az a számos köz- és önveszélyes baromság, amelyeket a könyvben találnak. Az könyv üzenete ugyanis, melyet a <b><span style="color: blue;">„25 év felett ne bízz senkiben!” </span></b>szlogen fogalmaz meg, össztársadalmi szinten káros és veszélyes. Megfordult a fejemben, hogy paródia az egész szöveg, akkor viszont az a probléma, hogy a több mint háromszáz oldalon keresztül egyetlen mosolyt sem csalt az arcomra.<br />
<br />
Na, sikerült többnyire tartalmi utalások nélkül megúszni<span style="color: red;">**</span>. Még egyszer: ha azokra is kíváncsi vagy, <a href="http://balfrasz.blogspot.com/2010/10/accidental-funeral.html" style="font-weight: bold;" target="_blank">nézd meg a Tábori Levelezőlapokon</a>!<br />
<br />
Jegyzetek:<br />
<br />
<span style="color: red;">*</span> Tudom, hogy C. Doctorow minden cucca ingyér letölthető a netről, de megbocsáss, elég volt egyszer.<br />
<span style="color: red;">**</span> Még valami. Magam mániákus utó- és előszó gyártó vagyok, de azért túlzás, hogy egy regénynek három is legyen…<br />
<br />
Kis Testvér, Galaktika Fantasztikus Könyvek, 2010., puhafedelű. 337 oldal.<br />
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-55108740163824470382010-10-19T22:39:00.002+02:002010-10-19T22:43:37.991+02:00The Year’s Best Science Fiction 26th Annual Collection<div style="text-align: justify;">Temérdek kellemetlenségtől szabadítja meg magát az ember, ha ezeket a válogatásokat [<span style="color: rgb(255, 0, 0);">1</span>] olvassa, legfőképpen attól, hogy minden megjelenő szirszart elolvasson. A másik, hogy eredeti nyelven olvasva a fordítás gyengeségei vagy ritkább esetben brillírozásai nem torzítják az írói minőség valóságát.<br /><br />A válogató-szerkesztő [<span style="color: rgb(255, 0, 0);">2</span>] ízlésével lehet vitatkozni, mivel azonban személyük (Amerikában) évek tucatjain keresztül állandó, és mivel kénytelenek hozott anyagból dolgozni (a megjelent jó írások száma véges) az éves megjelenések összehasonlításai meglehetősen tiszta képet adnak az angolszász sci-fi novellairodalomról.<br /><br />Ehhez a képhez tartozik, hogy a kétezres évek második felének válogatásait olvasva hajlamos voltam a zsánert úgy, ahogy van megérdemelt sírjába helyezni. A mélypont a 2008-as válogatás volt a 2007-es novellákkal: én, aki minden kézbe vett könyvet végigolvasok, még a felénél sem járok a jeles kötetnek… Pedig, ellentétben a kétezerötös Hartwell-Cramer válogatással, embernőstényeket baszó, értelmes poszthumán kutya poszt-poszt-poszt novella (by Michael Swanwick) nincs is benne…<br /><br />Ezek után kissé félve kezdtem bele a tavalyi-tavalyelőtti válogatásba. És igen kellemes meglepetést ért, csupán a buszon és a budin olvasva, más egyéb írásokat notóriusan elébe helyezve, három hét alatt elolvastam ezt a terjedelmes könyvet: no more poszt CP, no more szingularitás, no more Ted Chiang – a sci-fi, mint a főnix feltámadott haló poraiból, és újra szárnyal (Ott az ékezet, te!). Nem kell persze azt hinni, hogy kényelmetlen magasságokban, az átlag olvasó számára érthetetlen és értelmezhetetlen magasirodalmi minőségekbe emelkedett: annyira nem újultunk meg. Visszatérés ez inkább a klasszikusokhoz és az új hullámhoz, a huszonegyedik század frissebb nyelvével, és tematikájával. Visszatérés az emberhez technológia fétisek és meglovagolt divattémák helyett. Majd három tucat novella mutatja ezt, és még Ian MacDonald elsőbben beszerkesztett novellája (<span style="font-style: italic;">An Eligible boy</span> – tán megjelent vagy megjelenik magyarul), mely egyenesen bosszantott az írói módszere [<span style="color: rgb(255, 0, 0);">3</span>] miatt, sem tér el ettől a tendenciától. Kiszámítható vége ellenére a maga tematikájában egészen kiváló másik McDonald nagynovellában (<span style="font-style: italic;">The Tear</span>) is az ember áll a központban.<br />A tematika sokkal szélesebb, mint az előző éviek – annak ellenére, hogy a korábbi évek divattémái szinte teljesen hiányoznak (no Ted Chiang). A közeljövőbe helyezett biológiai-társadalmi sci-fitól (Ted Kosmatka <span style="font-style: italic;">N-words</span>)<span style="font-style: italic;"></span> a távoli jövő nagyszabású űrsagájáig (<span style="font-style: italic;">The Tear</span>) szinte mindenki megtalálja a kedvére való, színvonalas írást. Annak ellenére, hogy a már említett első McDonald írást leszámítva, a szándékos (olvasócsapda) tematikus modernség (vö. a szó eredeti jelentése, ami éppen divatos) nehezen érhető tetten.<br /><br />Persze volt, ami bosszantott, mint Swanwick <span style="font-style: italic;">From Babels’s Fall’n Glory We Fled</span> már-már chiangian modoros értelme(zhete)tlensége. Greg Egan pedig a szerintem egyik legokosabb sci-fi ötletet írta agyon a <span style="font-style: italic;">Crystal Nights</span>-ban – bár az legalább izzig-vérig emberi történet maradt.<br /><br />Szóval, ha az idei-tavalyi és a jövőre-idei válogatás is ezt hozza majd, egészen optimistán kezdem nézni a zsáner jövőjét. Már csak az kellene, hogy irodalmilag valami izgalmas, eredeti bukkanjon föl végre a sci-fiben.<br /><br />Jegyzetek:<br /><br />[<span style="color: rgb(255, 0, 0);">1</span>] Boldogabb időkben volt, hogy három ilyen válogatás is megjelent adott évről – és akkor még nem egyetlen ember, hanem általában páros szerkesztésben. A gond azokkal a kötetetekkel, hogy a beléjük válogatott írások, hm, kicsit gyengécskék.<br />[<span style="color: rgb(255, 0, 0);">2</span>] Jelen esetben Gardner Dozois, akinek CP-poszt CP elfogultságai és személyes szimpátiái sokszor bántóan nyilvánvalóak, de hosszú távon ez kiegyenlítődik.<br />[<span style="color: rgb(255, 0, 0);">3</span>] Annak idején Szélesi baszott föl azzal, hogy a szövegből nyilvánvalóan kilógott a lóláb: az egzotikumra éhes olvasót tömjük meg távoli népekre, kultúrákra vonatkozó, könyvtárból kibányászott ismeretekkel – nől tőle a karakterszám, és az olvasó mintegy lenyűgözve bámulja műveltségünket, széles látókörünket és közben észre sem veszi, hogy a történetben megrövidítjük. Szélesi – hál’ Istennek! – már évekkel ezelőtt fölhagyott ezzel. McDonald nem. India, Brazilia, etc. ezekkel ámít bennünket.<br /><br /></div>Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-12667983665081163292010-10-17T21:23:00.003+02:002010-10-17T21:30:01.525+02:00Szentmihályi Szabó Péter – 66 új mini sci-fi<div style="text-align: justify;">A könyv bemutatóján elhangzott, hogy ezek az írások nem humorosak, mert a gúny nem humor. Azt gondolom, hogy az. Nem a legkifinomultabb fajta, de az írások zöme szépen belesimul még az esztétikai definícióba is. Ezt a kötetet egy kicsit más szemmel kell nézni: azt hiszem egy ilyen indulatos szövegnél a leghelyesebb a Chicagói Iskola elvei szerint eljárni, az egészet szemügyre venni, beleérve az író vélhető szándékait is, mivel ha a könyvet részleteiben nézzük, igen könnyen sommás ítéletet hozhatunk, és kivágjuk a francba az egészet. Egy írórtárs a bemutató est folyamán kilencszer kérte el tőlem a könyvet, belelapozott, beleolvasott aztán undorral visszaadta. Bizonyára nem tetszett a jó embernek, hogy Gy.F. elkövető neve szinte minden lapon szerepel – és sehol sem pozitív értelemben.<br /><br />Pedig Gy.F. szimbólum csupán, az elmúlt nyolc esztendő szimbóluma, amely egy olyan konzervatív, nemzeti – valljuk be! – soviniszta ember számára, mint SzSzP színtiszta rémálom lehetett.<br /><br />És ez a könyvecske ennek a majd’ évtizedes rémálom sorozatnak az esszenciája. Vádirat, helyzetjelentés, jóslat és segélykiáltás. Nem több, de nem is kevesebb. Ez így, ebben a formában egészében talán nem az, amit irodalomnak neveznek – biztosan nem az, amit az ún. magyar irodalmi kánon annak nevez. Az írások többnyire nyersek, rájuk fért volna a nyelvi és tartalmi csiszolás, bár egy-kettő, különösen a <span style="font-style: italic;">Galaktiká</span>ban már megjelent utolsó írás és a <span style="font-style: italic;">Széchenyi időgépe</span> kerek, jól sikerült sci-fi darabok.<br /><br />Egy könyvecske ilyen hirtelen, ilyen spontán, mert nem egyéb, mint immunreakció, mellyel az író ártalmatlan burokba csomagolja és kilöki a szervezetéből a mérget. A toxin azonban toxin marad, és az ártalmatlan burkot a gúny keserű mérgévé alakítja. Nincs mit tenni, le kell nyelni, egészben, egy ültő helyben. Vagy el sem kezdeni. Természetesen lesznek, akik éppen a becsomagolt méregre immúnisak, azok, akik jól érezték magukat az író rémálom-évei alatt, netán (haszon)élvezői voltak. Nekik nem való ez a könyv.<br /><br />Ha nem csak helyezetjelentést adna, hanem valamiféle program/megoldás csírát is, tekinthetnénk politikai pamfletnek is, mely a – sajnos akár lehetséges – jövőkbe löki ki a jelen fájó tendenciáit, hogy kiteljesedésükben tűzze őket a gúny céltáblájára. Talán azért nem tartják egyesek sci-finek a novellák nagy részét, mert olyan fájdalmasan gyökereznek a mában, a realitásban, és a fantasztikus elemnek kevés köze van a tudományhoz bennük. Ez így nagyjából igaz. Annyira tudományos-fantasztikus irodalom ez, mint Bradbury <span style="font-style: italic;">451</span>-e. De az én meghatározásom szerint egy jövőbeli világ, még ha a jelen tudományának ellent is mond, vagy akár meg sem szólítja a tudományt, de levezethető a jelenből – sci-fi. Szerencsére. Mert nem a valóság, csak egy többé-kevésbé, szerencsére egyre kevésbé valószínű lehetőség. Ha valóság lenne, mindenkinek azt tanácsolnám, azonnal hagyja el a bolygót. Az egyetlen lehetséges módon…<br /><br />SzSzP ugyanis vérpesszimista jövőképeket vázol elénk. Visszatérő motívumokkal, változatos környezeti katasztrófákkal, bürokratikus, korrupt és idióta világkormányokkal, globális média agyhalállal. És mindezen világvégék közepén a magyarság megrendítő végeivel és szánalmas diadalaival. Örkény utolsó magyarjain még lehetett mosolyogni, SzSzP utolsó magyarjai a tragikumot és a komédiát egyaránt nélkülöző, szimplán szánalmas figurák. Úgy tetszik, megérdemeljük kihalásunkat. Mindehhez még szánalmasabb ellenpontul szolgál a jövőben makacsul felbukkanó írói mumus, Gy. F. diadalmas gazdagodása és optimista helyzetértékelése – saját szempontjából bizonyára igaza van. Az író, mint a régi szómágiák, a rémség kimondásával és/vagy fokozásával próbálja csökkentetni a rettenetet, azzal, hogy a rémet nevesíti, talán azt hiszi, le is győzte azt.<br /><br />Jogállamban talán így is lenne…<br /><br />Így azonban a szöveg talán ellentétes hatást kelt. Az egész elfogult lett, gyűlölködő, egyoldalú, paranoiás, helyenként nem is burkoltan soviniszta, mondjuk ki, joggal kapja meg a ma olyan könnyen osztogatott antiszemita jelzőt is. Már csak azért az egyszerű, de <span style="font-style: italic;">ad absurdum</span> vitt gondolatmenetért a nyitó novellában, mely azon a talán városi legendán, talán féligazságon alapul hogy izraeliek vásárolnak titokban földet Magyarországon. Nos, SzSzP-nél az izraeli vállalkozás szó szerint megveszi a földet: a termőföldréteget, hogy a zsidó állam, hm, kissé száraz, terméketlen talaját följavítsa.<br /><br />Azt mondom: kár.<br /><br />Kár, hogy elmúlt húsz esztendő, azon belül is nyolc olyan év, mely a Sebezhetetlen írójából ezt a szöveget hozta ki.<br /></div>Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-17174421288201744862010-09-20T20:49:00.002+02:002010-09-20T21:01:10.149+02:00China Miéville – The City & The City<div style="text-align: justify;">Sógornőmék hoztak pár könyvet a Nagy Sátán Országából, köztük ezt, megosztom a benyomásom róla, de nem tudom, hogy magyarul mikor lesz olvasható. Ha viszont lesz, ne hagyd ki!<br /><br />Hogy ez micsoda ötlet ezzel a két várossal! Mennyi lehetőség! Mennyi Kihasznált és kihasználatlan lehetőség. Írónak, gondolkodónak…<br />Fantáziája van Miévillenek, csodálatra méltó, gazdag és kellően kitekeredett fantáziája, és mindig bíztam benne, hogy dacára a korai sikernek, egyszer rendesen írni is megtanul; a Vastanácsban nagyon biztató jelek is szóltak erről, és ez a regény is, mint egy az átlagnál jobb krimi, már a kiváló író erényeit csillogtatja. Például már van benne főhős, és ezt a főhőst akár kedvelni is lehet, drukkolni érte. Szóval létezik írói fejlődés.<br /><br />A történet azonban nem él azokkal az óriási lehetőségekkel, amelyeket az alapHELYZET tálcán kínál. Slampos, hétköznapi krimiplot lesz belőle, döbbenetesen kiszámítható befejezéssel. Ne hidd el, amit a fülszöveg ígér – Franz Kafka szelleme nincs jelen ebben a szövegben! Pedig jócskán beleférne. De nincs benne Chandler sem. Nem noire az atmoszféra, csak lepukkant, mintha a nyócker egy PC változatában indulna a nyomozás. Mintha Miéville túl sok Jo Nesbót olvasott volna… Pedig nem tesz az jót egy rendes írónak sem.<br /><br />A HELYZETből fakadó atmoszférák ábrázolása azonban kitűnő, még ha a<a style="font-weight: bold;" href="http://politeburo.blogspot.com/2010/09/kozep-europai-rezervatum.html" target="_blank"> hangulat nem is annyira közép-európai</a>, mint aminek szánták… [<span style="color: rgb(255, 0, 0);">1</span>]<br /><br />Hogy mi a HELYZET?<br /><br />Azt sajnos nem árulhatom el. A történet annyira szimpla krimi, hogy lehetetlen spoilerezni, azonban a HELYZET, amíg föl nem ismered, kellőképpen megbonyolítja a történetet, megnehezíti a főhős dolgát és életét. Az író meglehetősen sokáig jól takargatja, nagyon óvatosan csepegteti a felismeréshez szükséges információt, noha persze a HELYZET elég hamar felismerhető, ha eltöpreng az ember.<br /><br />A HELYZETet Miéville meglehetősen jól érzékelteti a nyelvezetben is, alkotott egy-két pszeudo közép-európai nyelvet, és persze az angolt bitang jól használja [<span style="color: rgb(255, 0, 0);">2</span>] a HELYZETből fakadó jelenségek, cselekedetek, történések, helyzetek leírására. Az írói teljesítmény ezen a téren nagyon magasra értékelhető.<br /><br />Amit nagyon hiányolok, hogy a szöveg nagyon hamar belefárad a HELYZETbe, nem hozza ki belőle mindazt a filozófiai, politológia, szociológiai, történelmi, pszichológiai, geográfiai gondolatiságot, amit Kafka biztosan kihozott volna. Maradt a csodaországba helyezett közepes krimi.<br /><br />Nem tudok többet írni erről a regényről, mert minden újabb szó a HELYZET felfedéshez visz közel, és ha az idő előtt felfejtődik, akkor oda a varázsa ennek a könyvnek.<br /><br />Pedig van neki, kár lenne érte, szóval bocs, de nem többet. Olvasd el!<br /><br />Ja, a város és a város legjobban Budapestről közelíthető meg. Itt vannak a szomszédban.<br /><br />China Miéville, 2009.<br /><br />Jegyzetek:<br /><br />[<span style="color: rgb(255, 0, 0);">1</span>] Sajnos a nyugati embernek semmiféle tudása nincs Kelet Európáról. Ha van, akkor hamis: vagy túl kedvező, vagy túl kedvezőtlen.<br />[<span style="color: rgb(255, 0, 0);">2</span>] Nem irigylem a fordítót. Olyan egyszerű leírni angolul „unsee”, hogy aztán azt is jelentse: szándékosan nem látni (vagyis nem tudomást nem venni róla, hanem nem látni, nem engedni a képet az agy látóközpontjáig eljutni, vagy ott blokkolni), ami ott van. Erre nekünk nincs szavunk.<br /></div>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-78174710367311386622010-09-16T00:25:00.002+02:002010-09-16T00:27:50.328+02:00Kondor Vilmos – Budapesti kém<div style="text-align: justify;">Valamikor tavaly ősszel az egyik írószövetségi találkozón sokként ért a pletyka, hogy Kondor Vilmos egy hoax, a könyveket az Agave egyik szerkesztője írja. Nem tudom, hogy ennek mi értelme lenne a kiadó részéről, és, hogy igaz-e – de nem is igazán érdekelne, ha dolog még mindig működne. Azonban nem így van, és a Budapest ciklus harmadik kötetében akadnak gyanús részletek is.<br /><br />Nem az gyanús, hogy a ciklus köteteinek színvonala egyre meredekebben zuhan. Az ilyesmi szinte természetes, ha valakit szárnyára vesz a siker és nincs erre rá felkészülve – viszont nyomás alá kerül az olvasók és természetesen a kiadó részéről, hogy minél gyorsabban és minél többet produkáljon – ha egészen rosszmájú akarok lenni, esetleg ugyanazon néven négerrel (manapság inkább szellemírónak mondjuk). A gyanús a helyenkénti szóhasználat. Az ötvenes évek első felében született Kondor Vilmos minden bizonnyal tisztában van például az „idejekorán” szó értelmével, és helyesen használja azt, ellentétben a nyolcvanas évek szülötteivel, akik éppen ellentétes értelemben használjak – mint ebben a könyvben. Megengedem: szerkesztői túlhatalom kikényszeríthetett egy ilyen változást, de annyira a szövegbe szervesült, nem tűnik utólagos javításnak…<br /><br />A Budapesti kém sajnos rendkívül érdektelenre sikeredett. Unalmas cselekmény, szürke atmoszféra és jellemek. Az atmoszféra nem azért szürke, mert a történet a szürke, háborús Budapeten, Stockholmban és Londonban játszódik, hanem mindezek ellenére.<br /><br />Annak az újdonságnak a varázsa, mely az első kötet cselekményét egy ma már kevéssé ismert, és a bolsevizmus majd a rendszerváltás évtizedei alatt hamis tudatok ködébe burkolt korba és szituációba helyezte, elillant már a második kötetre. A harmadik folytatásban valami újdonságra lett volna szükség, hogy a Budapest Noire szellemi izgalmát az író képes legyen megismételni.<br /><br />Valószínűleg rossz időpontot választott: a német megszállás előkészítése legfeljebb a történészek számára rejt akkora izgalmakat, mint maga a megszállás – egy évvel később.<br /><br />Maga a kémvonal is érdektelen, Teherán után a magyar elit különbéke tapogatózásai körülbelül annyira érdekeltek bárkit a fejünk fölött tusakodó nagyhatalmak közül, mint a könyv hősét a könyv hősnője… De erre a fájdalmas írói impotenciára később visszatérek. A huszadik század közepének magyar történelme számtalan sokkal izgalmasabb lehetőséget és szereplőket kínálna.<br /><br />A főhős, Gordon Zsigmond is érdektelen ezúttal, vagy ami még rosszabb: hiteltelen. Mintha nem létezne – az ember, aki ott volt, de minek? A történetben Zsigmond nem tud mit kezdeni élete szerelmével, de valójában az író nem tud mit kezdeni az általa kreált nőalakkal, Krisztinával. Semmilyen értelemben: sem mint jellemmel – ha feltűnik valamilyen titokzatos energiáknak köszönhetően, kizárólag csak hisztizik Zsigmondnak –, sem, mint a történet hősével – az író egyszerűen ki-kiírja a cselekményből, eldugja. Pedig az első könyvben igazán sokat ígérő, eredeti nőalaknak tűnt.<br /><br />Nem segít az érdektelenségen az egzotikus helyszínek megjelenítése. Kissé gyanús ugyan, hogy a háborús Európán keresztül-kassul röpködjön valaki, de legyek nagyvonalú: egy Reuters tudósító biztosan megtehette – és akkor mi van? De nem segített a háborús idők politikai-közéleti szereplőinek tablószerű szerepeltetése sem. Karády Katalin feltűnése a maga kémmítosz hype-jával sem tudta megfűszerezni a szöveget, sablonos, árnyszerű figurát sikerült felvázolni.<br /><br />A Budapest ciklus rajongói ne hagyják ki, de ha csalódnak, nem bennük lesz a hiba. Aki még nem olvasott a szerzőtől, ne ezzel a kötettel kezdje! A magam részéről, ha kémekre vagyok kíváncsi, Stirlitzről olvasok inkább…<br /><br />Agave Kiadó, 2010., puhafedelű, 241 oldal.<br /></div>Unknownnoreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-30575643765612426902010-09-04T00:45:00.000+02:002010-09-04T00:46:02.838+02:00Neil Gaiman – A temető könyve<div style="text-align: justify;">A könyveknek megvan a sorsuk – az enyém pár perccel azután elveszett, hogy megvettem, de ez az idő elég volt arra, hogy belelapozzak, beleolvassak, és felhúzzam magam: az Agave nyomdai trükkökkel megint felfújt egy kisregényt regényméretre, megint át akarnak baszni. Így aztán, hogy elveszett a könyv, nemigen sajnáltam. De Bori másnap, meghazudtolva mindent, amit addig tudtam róla, elment és – csodák csodája – visszakapta az elveszett holmit.<br /><br />Ha már, akkor…<br /><br />És megint megtörtént a csoda, az utóbbi ötven év egyik legnagyobb irodalmi varázslója győzött: hozzáragasztott ehhez a nem annyira ragaszkodó könyvhöz és nem engedett el, amíg végig nem olvastam. Ami persze elég gyorsan ment, lévén a könyv valóban regénnyé pumpált kisregény.<br /><br />De az első fejezet után már nem érdekelt a formátumbűvészkedés, a szövegről el-, le- és félrecsúszó (egyébként kiváló) illusztrációk (Dave McKean), csak a mese érdekelt. Ez egy meseregény, nehezen, vagy inkább túlságosan is könnyen behatárolható korosztálynak. Szerencsére Gaiman rögeszmésen hisz abban, hogy léteznek (még) olyan kiskamaszok, akiket az írott szó varázsával szőtt mesék, ilyesféle temetői történetek érdeklenek, lekötnek, így elmeséli ezeket a történeteket, olyan igényességgel, ahogy nagyon kis gyerekeknek vagy okos felnőtteknek kell mesélni. Egyértelmű, egyszerű, szép mondatokkal, nyelvi bűvészkedések és művészi pózok nélkül, ugyanakkor nehezen utánozható nyelvi gazdagsággal, játékossággal és fantáziával, helyenként a költészet szféráiba emelkedő képekkel. Pék Zoltán fordítása az első oldalak zörgése után hozzásimult a szöveghez, és megszólalt Gaiman hangja: valahogy így kellene fordítani másnak is, helyet hagyva az írónak.<br /><br />A történet nem túlságosan bonyolult: szülei meggyilkolása után egy fiú a temetőben nő fel, évezredes szellemek és még vénebb, halálos cselszövések között. Ennyi a mese, de ha az ember más szemmel nézi, a mese mögött kibontakozik a fejlődésregény, a felnőtté válás, a világba kilépés metaforikus tere. Mi vagyunk Senki Owens, a temető árvája, saját életünk temetőjébe zárva, odakint halálos fenyegetéssel, idebenn barátságos holtakkal – félelmeinkkel – és kifelé igyekvő vágyainkkal. Idebent otthon vagyunk, még ha ez az otthon néha kísérteties is, az odakinttel meg kell ismerkednünk, bele kell nőnünk, meg kell szelídítenünk.<br /><br />Van, akinek terápia lehet ez a szöveg, van akinek egyszerű, szép mese. Olvasd el, akárhány éves is vagy, ha felnőttél már, ha nem, ha fel akarsz nőni, ha nem.<br /><br />Agave Kiadó, 2010, 277 oldal, puhafedelű, Fordította Pék Zoltán<br /></div>Unknownnoreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-1113556754621673160.post-91128248120144376482010-01-14T21:48:00.001+01:002010-01-14T21:50:06.140+01:00Szolgálati közleményKedves Dwalin (vagy ki?)!<br /><br />Ha már tetten értelek :-) a blogon, nem lehetne valami hozzáférést kapnom ahhoz a távoli projecthez? Csak kíváncsi vagyok...<br /><br />Bocs a tolakodásáért:<br /><br />TonyUnknownnoreply@blogger.com0