2007. október 16., kedd

Raana Raas – Csodaidők Első könyv: Az ogfák vöröse

Nehezen találtam jelzőt erre a kötetre, azután előjött megfelelő: női könyv.
Két okból is húzódzkodom a regény megjelöléstől: egyrészt óvatosan kell bánni a „női regény“ szókapcsolattal (erről még emitt olvashatsz), másrészt ugyanaz a bajom a könyvvel, amiért az idén (2007) a Zsoldos díj zsűrije nem volt hajlandó értékelni azt: ez a kötet nem regényciklus, sorozat nyitó kötete, de nem is önállóan értelmezhető darab. Ez a kötet egyszerűen sem az önálló kötetetek, sem a sorozatok szabályai szerint sincs befejezve. Még a suspense esetleg megkérdőjelezhető eszközének használata sem indokolja ezt a befejezetlenséget, mert feszültségről szó sincsen az egész könyvben. Ezt itt, így abbahagyták. A többes szám szándékos: nem tudható, hogy a kiadó vagy a szerző vagy mindketten döntöttek úgy, hogy itt megállnak (még akkor is, ha esetleg a szövegből jóval több is készen állt volna), és a szöveget első könyvnek nyilvánítják. Azt sem tudom, hogy mekkorára tervezi a szerző a kész regényt, vagy regényfolyamot, de amit kiadtak belőle, abból szerkezetileg, történetileg úgy tűnik, mindössze a bevezetés első felét? olvashattuk, a történet kibontakozására, ha az ebben a tempóban halad, talán a harmadik-negyedik kötetben, ha sor kerül majd.

De nem terjedelme-terjengőssége okán állítom csupán, hogy ez női könyv, hiszen írója nő, szerkesztője nő, várható közönsége női közönség (mint az interneten felbukkanó rajongói bejegyzések, ismertetések zöme is ezt bizonyítja), szereplői a női könyvek megszokott szereplői, témái elsősorban a nőket érdeklő témák (család, gyermekek felnövekvése/nevelése), társadalom és jövőképe a konyhaablakból látható távlat, technológiája-tudománya szóra sem érdemes, érintőleges.
Női könyv annyiban is, hogy a férfiak ábrázolása a megszokott módon sematikus, a női ideák mentén mozog, valójában nem akad a férfiszereplők között egyetlen épkézláb, valóságos, „normális“ férfi sem. Zsarnoki pátriárka-sablon, lázadó, kelekótya, de értékes/géniusz fiú sablon, nagypapa/nagybácsi sablon, áramvonalas-géniusz hős sablon…

A terjedelmet azért hangsúlyoztam a bevezetőben és utána is, mert ez az első fantasztikus könyv, melynél teljes jogúnak érzem azt az alzsáner megjelölést, amely Wilson Tucker rosszízű space opera bon mot-jából származik. Tucker természetesen nem a zenedrámákra gondolt, amikor ezt a kifejezést alkotta, hanem a rádiós-televíziós szappanoperákra*.
Mert ennek a könyvnek a története úgy nyúlik, mint a televíziós szappanoperáké, a szereplők körülbelül olyan valóságosak, a környezet olyan hiteles, mint azoké. Azzal is a szappanoperák rokona, hogy családtörténetet mond el, mint amazok. Még az a didaktikus düh is tetten érhető benne, amely a magyar szappanoperák (Szomszédok, etc.) sajátja.
A történet megoldásai is a szappanopera jelleget erősítik, a történet folyását elősegítendő, vagy a főhősök motivációs hátterének biztosítására a szerző teljesen önkényesen tüntet el – fizikailag elpusztít –szereplőket. Minden nagyon klappol, „ki van találva“, mint a sakktáblán. A halál mindig kapóra jön. Csak az élet hiányzik. A jellegzetes időhúzó szappanopera dramaturgiai fogások és konfliktusforrások is bőségesen jelen vannak:
  • félinformációkból, felületességből származó félreértések,
  • az, hogy a szereplők betegesen nem figyelnek egymásra – lehetőleg a kritikus pillanatokban a legkevésbé** -, viszont mindenki más véleménye fontosabb számukra, mint az ún. szeretteiké,
  • vagy vélt félelmek, illúziók miatt hallgatnak el fontos információkat.
Nyilvánvaló a kötelező jellemfejlődés forrása és az eljövendő morális tanulság.

Másfelől a könyv kulcsregény. Nagyon is mai problémákat lő ki a távoli jövőbe, és sajnos nem kerüli el a kulcsregények csapdáját: a kulisszákat, díszleteket nem sikerül élettel megtölteni, a történet szempontjából mindegy lenne, hogy a szereplők lovas kocsit hajtanának, vagy űrkompot, a „politika“ tanyaközpont vagy csillagközi méretű játszmákat játszik***. A szerző meg sem kísérelt jövőbeli problémákat, témákat, konfliktusokat kijelölni: saját mindennapi, földi nyomorunkkal találjuk szembe magunkat - a csodaidőkben.

Mert a kötet rendkívüli ambíciókról tanúskodik. Már a címben is fellehető a szájbarágós igyekezet, mellyel a könyv nagyszerűségére kívánják felhívni a figyelmet, melyet azután tovább fokoz a történések szempontjából teljesen indifferensnek és feleslegesnek ható előszó, mely szerzőjének neve azonos az író pen-nevével.
Ambíciózus a jövő csillagközi társadalma ábrázolásának szándéka, bár teljesen sikertelen. Nem véletlenül: reális csillagközi méretű gazdasági-társadalmi hajtóerők nélkül a dolog még gondolatkísérlet szintjén sem hiteles – működőképes.

Még nagyobb, már-már tolkieni ambíció a jövő egyik lehetséges nyelvének megalkotása, és kétségtelen, hogy a szerző ebből a szempontból sikeres. Azt ne firtassuk, hogy egy kevert, angol-latin nyelv (nitan – kissé gyenge rövidítés) hogyan alakulhat ki egy gyarmatosító populációban, amelyben vélhetőleg nem klasszika-filológusok teszik ki a legénység döntő hányadát, és azt se firtassuk, hogy a jelenkori tendenciák fényében a nyelv éppen a bemutatott irányba fejlődik-e. Ez a könyv legtisztábban fantasztikus része, és a leginkább értékelhető teljesítmény, még ha a megvalósítás hagy is kívánnivalót maga után.
Mire gondolok?
Az idegen nyelvi részek dramaturgiailag és a narráció szempontjából is teljesen indokolatlanul és redundánsan jelennek meg, sőt tolakodnak elő, az idegen kifejezések értelmetlen, és unalmas ismételgetése mintha csak ugyanazt a célt szolgálná, mint a cím: hogy tudniillik belesulykolja az olvasóba milyen nagyszerű is az, amit olvas! Ráadásul a szerző kihagyott egy nagyszerű elehetőséget nyelvészeti ambíciói kiélésének szervesebb beillesztésére. Az idegen gyerek közösségbe illeszkedésének folyamatában ezt kevésbé bántóan, sokkal több indokkal és egészen elegánsan meg lehetett volna tenni. Csak gondoljunk arra, ahogyan Crichton ezt az ügyet kezeli a Tizenharmadik harcosban! Mellesleg ezzel a fogással a kislány zsenialitását a szájbarágásnál sokkal hatékonyabban kidomboríthatta volna. Ehelyett idegen nyelvű betéteket és lábjegyzetes fordításokat kap az olvasó.

A narrációs fegyelemmel ezen kívül is gondok vannak. Még akkor is a mindentudó narrátor magyaráz az olvasónak, amikor a szereplők gondolataiban járunk, akik rendre elmagyarázzák maguknak a kisgyerekkoruk óta magától értetődő dolgokat.

Természetesen sommás ítélet lenne annyival elintézni ezt a könyvet, hogy egy bizonyos közönség számára íródott, és azok valószínűleg remekül is fognak szórakozni rajta, más pedig jobb, ha fenntartásokkal kezeli.

Tehát a fenntartások figyelembevétele mellett, bizony igyekezzen minden olvasó végigkövetni a könyv nyelvi, társadalmi gondolatkísérleteit, és mindenekelőtt azt, ami a kulcsregényt kulcsregénnyé teszi: a mának szóló üzenetét.

Ha a politikai fejtegetéseket a maguk súlyával is tekintem, számomra a könyv alapkonfliktusa mindenekelőtt Izrael állam létének alapkonfliktusával állítható párhuzamba. A könyv a vallásos közösségek jelentette kihívásokról szól a modern társadalom és a közösségek tagjai számára, a hagyomány és modernség összeütközéséről, a közösségi és generációs határvonalak mentén élők dilemmáiról. Mindezt sajátos női szemszögből tárgyalva, melyre érdemes odafigyelni még akkor is, ha argumentumait nem szilaj kalandok és végsőkig sarkított konfliktusok tüzével, hanem a házitűzhely otthonos fényével világítja meg.
Érdekes és eredeti gondolat, hogy a zárt közösség tagjai életét a nagyobb társadalmi tér történései természeti erő-szerűen befolyásolják, hogy a tradicionális közösségből valójában lehetetlen a kiszakadás.

Nagyon remélem, hogy a ciklus folytatódik, egészségesebb szerkesztőelvek szerint rendeződik majd kötetekbe, és köteteit egy jövőbeli Zsoldos-díj zsűri érdemei szerint majd valódi regényként ítélheti meg.

Animus kiadó, 2006. 447 oldal, keményfedél

Jegyzetek:

* Ha a Zsoldos zsűri jelen állapotában ítélte volna meg a könyvet, az olyan lett volna, mintha a Dallast valaki az első három epizód után értékelné. Pedig hol van még onnan Pamela álma!

** Egyetlen példa. Giin kudarca a fiatal Yaannal egyetlen egyet mutat: a férfi tökéletesen és eredendően alkalmatlan a társadalomban betöltött szerepére. Természetesen ez a viselkedés a szappanoperai dramaturgia és az elvárt jellemfejlődés kötelező gyakorlata szempontjából tökéletesen indokolt, csupán a karakter hitelességét rengeti meg alapjaiban.

*** Felmerülhet, hogy sci-fi-e egyáltalán, nem merő science faketion, de ennek boncolgatása most messzire vezetne.

27 megjegyzés:

Névtelen írta...

Húha, bátor vagy, Balfrász Tony!
O.

Unknown írta...

Bátor? Talán csak vak.

gyalogbagoly írta...

Női könyv, konyhaablakból látható távlat? Amúgy se volt jó napom, de ettől a hímsoviniszta dumától aztán tényleg ekkora lett a fejem. Ilyet csak egy igazi mintafarok ír le. A férfiak ábrázolása valószínűleg azért nem tetszik, mert nem eléggé taplók. Sebaj, nézz csak végig magadon, Te egy valódi díszpéldány vagy!

Balfrász írta...

Cáfolj meg, kis hölgy, hogy nem női könyv és a távlata nem konyhaablaki távlat!
Mutass rá mennyiben hitelesek a regény férfialakjai!
Ismerj meg, azután azután válogass a jelzők között.

Névtelen írta...

Kedves Tony!
Azt hiszem, a Csodaidők nem női könyv. Én például olvasás közben nem éreztem semmi ilyesmit. (Létezik egyáltalán "női könyv"????)
A távlatokról annyit, hogy van, aki biokémikus, és akkor a biokémiáról ír. Más pedig nyelvész, teológus, ő ekkor a nyelvről és a (jövőbeli) vallásos közösségekről ír.
Most akkor az egyik rosszabb, mint a másik? Miért?

És végül egy javaslat: ne rombolja le a magáról kialakult képet azzal, hogy eljátssza a Csodaidőkkel ugyanazt, ami miatt Ön hónapokon át vagdalkozott az rpg.hu-val.

Balfrász írta...

Kedves mohicane,

(remélem a kisbetű szádékos a ninckben), Nem tudom, hogy az Ogfák vörösének melyik recenziójáról beszél, mert amit én írtam, abban szó sincsen arról, hogy bármiféle téma is előbbrevalóbb lenne a másiknál (legfeljebb valakit személyesen nem érdekelnek bizonyosak), sőt ellenkezőleg, azt írtam, bizonyára a szokott érthetetlenséggel, hogy a könyv legerősebb része éppen a nyelvi téma.

Az rpg.hu-s Diagnózis "kritikák"ból sütő személyes gyűlölet és élő fába belekötés is hiányzik ebből a szövegből, legalábbis hiányozni akart, mert Görgey Etelkát nincs szerencsém személyesen ismerni így gyűlölni. Óvakodtam például ehelyt megemlíteni a könyv körül történt, számomra visszatetsző dolgokat.

A női irodalomról akad néhány fejegetés az anya - hímsoviniszta taplózók kedvéért: apa - blogban.

Egyébiránt a törődést köszönöm, de a rólam kialakult kép ezzel már nem lesz negatívabb, ha azt sikerül lerombolnom, az eredmény csak pozitív lehet.

Névtelen írta...

Tiszteletem minden kedves olvasónak!
Ahogy olvasom a kritikát, folyamatosan az jön le, hogy "ez egy rossz könyv, ne olvassa el senki, nem éri meg". Sajnos nem vagyok jártas a kritikaírásban, mégis úgy érzem, hogy úgy kéne írni a jellemzést, hogy a kritikus ne CSAK a saját véleményét fejtse ki. Természetesen ez az alapja a kritikáknak, mégsem ez lenne a fő motívum. Be kéne mutatni a könyvet, a főbb szereplőkről pár mondat, ilyesmi...
Férfi vagyok, mégsem éreztem azt, hogy ez egy női könyv lenne. Abban igaza van Balfrász Tony-nak, hogy kicsit fránya a szereplők gondolkodásában felvonultatott világmegismertetés, nem oda kellett volna írni ezeket a gondolatokat, ismertetést, hanem külön bekezdésbe.
Olvastam az írónőtől más művet is (nem tudom, hányan vannak tisztában a ténnyel, hogy a Csodaidők előtt Harry Potter fanfiction-okat írt, és talán nem tévedek, ha azt írom, hogy elég széles körben elismert e témában), és ott úgy oldotta meg a hosszabb hangvételű továbbírás regényeinél (Boldog napok a pokolban trilógia) a főhős gondolatait igazán hosszan, de külön bekezdésekbe szedte. Ebből a szempontból egyetértek.
Abból a szempontból viszont, hogy a fő téma az "Új Világ" leírása, ilyesformán a nyelvi-társadalmi-hierarchikus berendezkedés megismertetése, (szerintem) nem elítélendő.
Bár az írónő stílusa egyértelműen a szereplők elmélkedése, saját érzéseiknek a változása, alakulása leírása, ez megszokható.
Gondoljunk bele: ez a könyv "elmélkedős" stílusban van megírva, van amelyik könyv (persze más íróktól) tájleírás szinte végig. Lehet, hogy a természetemnél fogva vagyok fogékonyabb az "elmélkedős", "szereplők gondolatai által történős" művekre, de azt gondolom, nem ha nem tetszik a történet (akár az írásmódja, akár a témája), akkor nem kell elolvasni.
(Remélem érthetően fogalmaztam, hiszen volt már rá példa nem is egyszer, hogy abból amit leírtam semmi nem volt érthető mások számára. Ez teljes mértékben az én hibám, úgyhogy ha így történt most is, elnézést kérek, hogy ilyen bután fogalmazom meg a mondandómat.)
GeoPeti, avagy WaZUpP (ki hogyan ismer)

Balfrász írta...

Kedves GeoPeti,

hol is van ebben a recenzióban az, hogy ez egy rossz könyv? Mutass rá, kérlek! Arra is, hogy hol ítéli el/bélyegzi meg/kicsinyli a "fő téma" választását.

Hogy is tehetném, hogy sci-fi íróként a sci-fit, mint témát kicsinyelljem?
Ebben az esetben a "fő témának" a megvalósítása nem tetszik, méghozzá a könyv váalsztott nézőpontjai, szempontjai - az "altémák" - miatt, mert szappanopera lett miattuk a történet, másrészt, ha már az írónő ezt választotta, az elszalasztott lehetőségek okán.

Ha valaki elolvassa az ezen a blogon fellehető recenziókat, az tapasztalhatja, hogy maximálisan meghagyom az olvasónak a könyveket. Minimális plot és karakter ismertetés. Itt nincs spoiler. Ilyen vagyok. Ha valaki ezeket olvassa, a személyes véleményemet találja, se többet, se kevesebbet. Azt viszont soha, hogy ne olvassák el ezt vagy azt a könyvet. Legfeljebb megjelölöm, hogy érzésem szerint kinek fog tetszeni, kinek nem.

Névtelen írta...

Tisztelt Balfrász Tony!
Igazad van, nem írtad így le, tömören, nyilvánvalóan: "rossz a könyv, ne olvassa le senki!"
Tényleg nem írtad így le, de a fogalmazásodból, stílusodból nekem ez jött le, és ahogy látom, nem csak nekem. Bocsáss meg, ha csak úgy simán megvádoltalak, de én ezt így éreztem, "se többet, se kevesebbet".
Ezenkívül a személyes véleménybe, kritikába szerintem nem kéne beleírni, hogy kinek fog tetszeni, és kinek nem. Ezt mindenki döntse el maga, ha a könyv végén, miután elolvasta jön rá, hogy nem tetszik akkor akkor jön rá, ha a könyv közepén-, vagy az első húsz oldal után, akkor akkor jön rá.
De amíg rájön, miközben olvassa, hogy nem tetszik neki a könyv, addig is olvasott valamit. Lehet, hogy ezenkívül mostanában nem is olvas könyvet, ezt szerette volna elolvasni, de mivel látta a Te kritikádat, ezért nem is olvassa el, mert az általad megjelölt "valószínű, hogy XY-nak nem fog tetszeni a mű". Az XY alatt természetesen nem konkrét személyt értek, hanem tulajdonságot, olyant aki úgy érzi, hogy ő olyan, amilyeneknek Te nem ajánlod a Csodaidőket.
GeoPeti
("Egyébként Karthagót el kell pusztítani.")

Névtelen írta...

Minden tiszteletem Tony kritikusi tevékenységének, de azért kicsit eltúlzottnak érzem azt az aggodalmat, amely akkora befolyást tulajdonít értékelésének, sőt, bárki irodalmi bírálatának, amely "lebeszélné" a reménybeli olvasókat az adott mű elolvasásától. Ami nem mellesleg szvsz etikátlan is lenne. Egy kritika kétségkívül szubjetív véleménynyilvánítás, de sokkal inkább orientációként szolgál, szerepe semmiféleképen sem az olvasó direkt befolyásolása, eltanácsolása a bírált mű elolvasásától (amiről Tony írásában szó sem volt).
Dixi. O.

Balfrász írta...

Még egyszer. Sem ebben, sem a többi rencenzióban nem tanácsoltam el senkit a könyvek elolvasásától. Az olvasó magára veheti, hogy úgy érzem, neki tetszeni fog vagy nem az illető mű, de ez már akkor eldől, amikor elolvassa a fülszöveget. Régen a Walhalla mindig rárakta a gerincre az alzsáner megjelölését, a választás tehát már ekkor, ez alapján megtörténhetett. Azt pedig egyáltalán nem hiszem, hogy az én véleményem bárki más ítéletét befolyásolná. Legfeljebb a negálás szintjén.

Más részről: ezek nem kritikák. Könyismertetések, vagy még azok sem, mert a benyomásaimon túl nemigen lehet megtudni konkrét dolgokat a könyvekről. Persze van egy-két kivétel, ahol a szétgyalázás okán még részletek is vannak, de azok rendre külön linken, hogy ne zavarjanak ott.

Névtelen írta...

Nekem ez a tipikus férfi felfogás nem tetszik egyedül a recenziódban. Női könyv? Ezek szerint akkor kategorizáljunk? Vannak a nők, és a férfiak a világon, és ezek véletlen sem összevonható fogalmak? Akkor nem az emberek olvasnak, hanem a nők, és a férfiak? Kérlek, mondd meg nekem, akkor ez most fiataloknak vagy időseknek való? "Beteg" könyv, vagy nem? Ez a beteges elkülönítés, véletlen se említsük egy lapon a nőket a férfiakkal-dolog idegesítő. Igen, bármilyen cinikusan vágtál is vissza gyalogbagolynak, ez egy hímsoviniszta szemléletmód. Lehet, hogy emiatt én meg, mint egy védekezőreakcióként elmegyek feminista irányba, de... Elsősorban nőket érdeklő témák? Mert a férfiak, úgy általánosságban nem érdekeltek a család ügyeiben? Konyhaablakból látható távlat? Istenem, csak nevetni tudok ezen. Mi ez, ha nem hímsovinizmus? Az a fajta férfi lehetsz, aki legszívesebben visszaszorítaná a nőket a csak szoknya viseletre, és még mindig úgy gondolkozik, hogy egy nőnek a háztartásban a helye.

A férfiak ábrázolása sematikus a könyvben, azt írod. A férfiak, az emberek (igen, a nők is!) sematikusan ábrázolhatók. Van egy-egy általános modell, amiknek megfelelnek. Kategorizálhatók. Ez úgyis kedvenc. Miért ne lehetne ezeket a sablonokat könyvekben is megjelentínei? Arról nem is beszélve, hogy férficentrikus olvasásmódodon látszik, hogy észre sem vetted: nem csak a férfi karakterek ábrázolása sematikus, ugyanígy megtalálható a történetben a Hamupipőke-effektus, a családirányító, bölcs nagymama, stb. Véleményem szerint ez nem baj, hiszen ha a mű élethű, valós akar lenni egyértelmű, hogy az életben megszokott modelleket adja vissza. Legalábbis az én tipikus női gondolkozásomnak egyértelmű.

Néhány dologban egyetértek veled, még sok dologban pedig nem, de ezeket nem kívánom kifejteni. Egyik sem váltott ki belőlem olyan erőteljes ellenreakciót, mint ez.

Üdv: Ananke

Balfrász írta...

Kedves Ananke,

Azt hiszem van itt egy kis (szinte állandó) tévedés, amikor azt mondom, hogy női irodalom, akkor nem szakmai minőséget értek alatta sem pozitív sem negatív irányban, és nem az úgy nevezett női regényeket.

Nem kívánhatja senki, hogy egy rövid ismertésbe oda nem illő művészetfilozófiai eszmefuttásokat zsúfoljak. Hogy mit tartok női irodalomnak, és mi a véleményem az ember egységességéről, arról ezekben a blogbejegyzésekben olvashatsz. Ismételni nem akarom magam.

http://balfrasz.blogspot.com/2007/09/other-fucking-literary-niches.html

http://balfrasz.blogspot.com/2007/10/libert-egalit-fraternit.html

Egyelőre férfi vagyok, és férfiszemmel nézem a világot. Ha női szemmel nézném, nos, az messzire vezetne...

Nem az a bajom az Ogfák vörösével, hogy női irodalom, hanem hogy ebben nem tud, és vagy nem akar túllépni a szappanoperák eszköz és stílustárán.

A férfialakok sematikusságára, talán elhibázottan, röviden a sablonosságot hoztam fel, de valójában ez a sematizmus mélyebb: a férfialakoknak nincs férfilelkük. Egyiküknek sem sikerült férf-motivációt adni, az alapsémákon túl egyikben sem sikerült bonyolultabb személyiséget kiépíteni. Az ember, még a,legprimitívebb ember sem fekete-fehér.
Ha úgy vesszük, igazad van: a nőalakok sem sikerültek, mert nincsenek jelen nőként. Az író bábjai.

Névtelen írta...

Tisztelt Balfrász Tony!
Talán azért érzed úgy, hogy a női alakok az írónő bábjai, mivel csak Judy női főszereplő, de Ő, szerintem rendesen ki van dolgozva, van személyisége.
A többi női szereplő nem annyira fontos, hogy egy teljesen új mindenben egyedi személyisége legyen, mivel minek? felesleges. Ezért érezheted úgy talán, hogy sematikusak, bábok a női szereplők.
A férfi szereplők személyiségét pedig hogyan is tudná tökéletesen kidolgozni egy nő? (Már úgy értem, egy nő nem tud teljesen férfi fejjel gondolkozni, és ugyan így van fordítva is.) Az a "normális", ha egy nő, női fejjel gondolkodik, és egy férfi, férfi fejjel. Ha egy nő férfi fejjel gondolkozik, akkor az a természet elég fanyar humora, hogy egy (saját példámhoz ragaszkodva) férfi gondolkozásmódú ember, női testbe van bezárva.
Tehát, a lényeg-a lényegben: lehet, hogy a mélyen tisztelt szerzőnő nem tud annyira azonosulni a férfi gondolkozásmóddal, mint mondjuk J.K. Rowling.
Ezt is vedd figyelembe!
GeoPeti

Névtelen írta...

Ha most itt lenne olyan, hogy véleményezd a kritikát, hát én 10ből egyet se adnék rá.
Azt hiszem, te tényleg nem értetted meg a könyvet. Ajánlanám, hogy olvasd el újra, mielőtt ilyeneket írsz.
A fölöttem szólókkal pedig teljes mértékben egyetértek.

Balfrász írta...

Tehát velem is egyetértesz. Kösz.

Tréfát félre: itt a lehetőség, hogy felvilágosíts egy olyan korlátolt alakot, mint én, hogy mit kellet volna megérteni benne! Mi újat hozott mondanivalóban, üzenetben, irodalmi kifejezésmódban etc., amelyeket nem voltam képes felfogni.

Ezen a blogon nincs spoiler, ha nem vetted volna észre. A tartalomról tehát kussolok. Nem azért mert nem fogom föl, hanem mert nem azt tartom az ismertés lényegének. E a könyv cselekményét és üzenetét tíz mondatban össze lehet foglalni. Elolvasná akárki utána?

Gyerünk! Várom a megvilágosodást.

Balfrász írta...

Ejnye! Nahát! Ma is hülyén fekszem le...

Balfrász írta...

Meg ma is...

Balfrász írta...

Nemkülönben...

Névtelen írta...

és azóta is? XD

Névtelen írta...

Ha még valaki megnézi egyáltalán ezt a cseppet sem naprakész és mostanra gyakran vagy egyáltalán látogatott topicot akkor itt a hozzászólásom: a probléma a "női regény" kifejezésnél és a regény szájbarágását utánzó szájbarágós leszólásnál kezdődik. De a fő probléma hogy a hímsovinizmussal jön valaki aztán meg: "akkor világosíts fel" meg stb. Ez a baj. Nem a másik nemét vagy ellenkező nemű karakterek alkotásában produkált eredményeit kell leszólni!Amúgy az "ismertető" ha ellenzem is a módszert és néha a szóhasználatot és nem is értem mindig attól még nagyon jó lett. Ízléses, de ugyanakkor néha modortalan és a nőkkel nem mindig megfelelően bánó vagy őket pusztán nemük miatt lekezelő ember ember tűnik ki a sorok közül. De értékelhető, értékelendő a beletett pozitív tartalom is. Másrészt pedig a mai világ a pénzre megy ki. Ha a szádba rágja hogy ez jó el fogod hinni és egyre többen olvassák amiből neki több pénze lesz. Ez ilyen egyszerű. De nem azért mert nő! Ismerek olyan női írót, bár amatőr de ígéretes tehetség, aki tesz gyilkosságokat az írásaiba, ömlengő férfi karaktereket alkot, de egyúttal a legjobban az értelmes, okos férfi karaktereket szereti, nyílván mert ilyenre vágyik. Tehát nem kell "fikázni" egy író női vagy férfi voltát, mert nem az a meghatározó.

Balfrász írta...

A probléma ott kezdődik, hogy szándékosan nem használtam a a könyvre vonatkozóan a "női regény" kifejezést.

A probléma ott kezdődik, hogy egyesek nem óhajtanak tudomást venni a nemek között meglévő nyilvánvaló mentális különbségekről, és aki valamiféle idealizált "ember" helyett férfiről és nőről mer beszélni, az megkapja hímsoviszta bélyeget. (Meg mintafarok, tapló, bunkó etc.)

A probléma ott kezdődik, hogy egy szappanopera dramaturgiával, karakterekkel és témával megírt könyvet az évtized sci-fijeként promotálnak minden létező helyzetben.

A probléma ott kezdődik, hogy hála a női szerzőknek és olvasónak sikeresen megkezdődött a fantasztikum egészének szappanoperásítása. Ha a díszleteket és kellékeket kicserélem, nem látok sok különbséget a Szigetvilág varázslója, az Ajtó az óceánba és a Csodaidők első könyve között témában, dramaturgiában, jellemekben. Az igazán nagy különbség, hogy ennek ellenére le Guint-t élvezet olvasni.

"De a fő probléma hogy a hímsovinizmussal jön valaki aztán meg: "akkor világosíts fel" meg stb."

Kérdésre válaszolni illenék, s mint Szókratész, a kérdezést tartom a gondolkoddás fejlesztése legjobb eszközének. Ha valaki annál jobbra tartja a könyvet, mint amit leírtam, az érveljen! Engem meg lehet győzni. Erre kísérlet sem történt.

"Nem... ...ellenkező nemű karakterek alkotásában produkált eredményeit kell leszólni!"

A ténymegállapítás nem leszólás. Megint csak kérdezni tudok: miért is írunk? Csak mert van papírunk és szabad időnk? A hiteles karakterábrázolás nem lenne követelmény? Hihető az egész, ha a férfi hősökről nem hiszi el az olvasó, hogy tesztoszteron kering az ereikben, és hímtag lóg a lábuk között?

"nőkkel nem mindig megfelelően bánó vagy őket pusztán nemük miatt lekezelő ember ember tűnik ki a sorok közül."

Nemhogy a nőket, de még az intelligens majomembereket sem kezelem le. Lekezelem viszont az ostobákat, érdemük szerint. Erről viszont itt szó sem volt.
Az egyéni problémám, hogy a női irodalom témái és karakterei többnyire nem érdekelnek. Vakfolt. Nincs rá receptorom. Vagyunk így egy páran.

"De nem azért mert nő!"

Megbocsáss, éppen azért. Az a kép, amelyet évtizedeken át alkottam magamban a nőkről, az "újnők" - vagyis azok a kívülről nőnek látszó lények, akik férfiakat megszégyenítő magabiztossággal és gátlástalansággal nyomulnak -, erősen erodálják.
Régimódi vagyok, a nő nekem nőiességet jelent. Megint le Guin anyót tudom felhozni. Lehet valaki jó író és nőies nő egyben. Még vasorrú bába korában is.

"Tehát nem kell "fikázni" egy író női vagy férfi voltát, mert nem az a meghatározó."

Női voltot nem fikáztam. Tipikus női íróságot azt talán igen. Bár magát a fikázást kellene visszautasítanom.

Névtelen írta...

Hm, elolvastam a recenziót, és (bár közben helyenként elfutott a pulykaméreg,) most megpróbálom kultúráltan ősszefoglalni a véleményem.

Először is: nő vagyok, és ilyen szempontból is olvastam a könyvet. És mivel íróNŐről van szó, aki lassa már anya is, természetes, hogy saját nemét jobban ismeri, mint a férfiakat, így hát ezeket a karaktereket jobban fel is építette.

Yaan sablonosságával kapcsolatban szerintem tévedsz, talán a kislánynál is összetettebb, nehezen érthető figura, egy valóságog kamasz, tömérdek ellentmondással.

Nem ez volt az első alkotás, amit Görgey Etelka kiadott a kezei közül, s szerintem nem véletlen, hogy több nagysikerű (és kicsit sem női szemléletű, sőt!) fanfiction után egy saját világ építésébe kezdett. Nyelvészeti és vallásos ismeretekkel a háta mögött kézenfekvő volt a témaválasztás.
Tény, hogy ez nem egy valós skifi, nem is szükséges, hogy az legyen, attól, hogy a jövőben játszódik.
Egyszerűen szükséges volt egy semleges (s pont ezért a kitalált jövőben létező) terep, ahol a mai, tegnap, régebbi problémákat egy idősíkra lehetett vetíteni, felnagyítani, és a szereplőkön keresztül megvizsgálni.
Pont ebben rejlik a regény (első kötetének) érdekessége. Az ember gondolatban nem csukja be a könyvet, mikor végzett az olvasással, hanem eltöpreng a dolog mai vonzatán.

Lehet, hogy talán épp' ezért nevezted ,,női" könyvnek? Ma is, a globalizált világban, valóban a nők gondolatai jobban a család, az otthon körül forognak. Hisz ez van genetikailag belénk programozva, s a történelem évszázadai is ezt súlykolták belénk. A témában számomra pont az az izgalmas, hogy egy ,,kis" közösség szempontjából mutatja be a ,,nagypolitikát". Nem mellékes az sem, hogy mindemellett szórakoztat is.

Balfrász írta...

Bocsánat, a blogmotor megint elfelejtette értesíteni a hozzászólásról. Grrr.

Pulykaméreg ide, pulykaméreg oda, magad adtad meg a választ. Nőként olvastál egy női szöveget - és tetszett. Nincs ebben semmi csodálatos. Ezt úgy hívják, rétegirodalom.

Ami a fő bajom volt ezzel a könyvvel, hogy ezzel szemben a század remekművének kiáltozták ki.

A kisebbik bajom pedig, az abbahagyottsága. A feszültség fenntartására a folytatáshoz ott a jól bevált eszköz, a suspense. Itt viszont éppen ott hagyódott abba a történet, ahol le is ült. Antisuspense. És ezt nem menti akármekkora írói múlt sem.

Nem kicsinylem a női témákat és konyhaablaki távlatot, mindössze nem érdekel. Ugyanazt nagyobb ívben is el lehet mondani. Momndjuk az pedig a hölgyek többségét nem érdekli.

Névtelen írta...

mellőzöm az udvariaskodást.

két problémát látok a könyvvel való kapcsolatodban: elolvastad az író nevét, ezután betetted a művet az oly sokat emlegetett "női könyv" skatulyába, és ilyen szemlélettel olvastad végig; nem adtad meg a lehetőséget, hogy tetsszen belőle bármi is.

ezzel emberileg semmi gond nincs. a gond a "konyhaablaki távlatok"-nál kezdődik. szerintem teljesen feleslegess tagadni ennek a kijelentések a hímsoviniszta mivoltát. de hogy a karakterek - főleg a férfiak - sablonosak lennének? találkoztál te már tőled különböző érdeklődési körű, neveltetésű, viselkedésű férfiakkal? csak mert nem úgy tűnik. képzeld, egy férfit is érdekelhet a család. sőt, milyen meglepő!, az éttermek konyháinak ablakán javarészt férfiak bámulnak ki a világra.

ennél a műnél szerintem jelentős mértékben meghatározza a karakterek ábrázolását a teremtett világ társadalmi berendezkedése. nyilván te sem így gondolkodnál a nőkről, ha egy kaveni nagycsaládban azt tanultad volna egész életedben, hogy a nők azonos jogokkal és lehetőségekkel rendelkeznek, mint a férfiak.

a távlatokról pedig annyit, hogy az író a szöveg alapján széles látókörű, igen humánusan gondolkodó, sokrétű ismeretekkel rendelkező személy és csak másodsorban nő.

látod, ez a baj az emberekkel: az intelligencia néhányaknál csak annyit jelent, hogy cirkalmas mondatokba bújtatják beszűkült véleményüket.

~nara

Balfrász írta...

Imádnivaló,

hölgyem, hogy idejőve azonnal negáljátok valamennyi mítoszt a női toleranciáról és hasonlókról.

Nem ismersz, nyilvánvalóan, de még arra sem veszed a fáradságod, hogy elolvass más ismertetést ehelyt, mondjuk olyan könyvről melyet szintén női író írt, ámbár remek, de zsigerből ítélkezel. Elmondanám, hogy a könyvhétre jön ki egy regényem, mely az írót eszámítva tipikus női cucc lesz. Legalábbis remélem.:-)

Esetleg meg lehetne próbálni egy szöveget nem csupán az eszement PR és rajongótábor-mentalitás szemszögéből megtekinteni.
Ajánlom - ugyan csupán egy másik férfi -, Vásárhelyi Lajos az Új Galaxis 14. számában a könyvhétre megjelenő véleményét a Csodaidők immár két kötetéről. Nem én írtam, nem is sugalmaztam, mindössze helyt adtam neki. Az egyezések a véleményeinkben talán nem a véletlen művei.

Talán elhihető (meggondolható), hogy férfi létemre jobban ismerem a férfiakat, és érdemben nyilatkozhatom arról, hogy mennyire hitelesek a regény férfialakjai.

Tudom, nehéz bevallani, hogy a nők legalább annyira nem ismerik a másik nemet, mint amennyire ezt a férfiakról állítják. Karinthy legalább bevallotta... De persze ő is csak buta, hímsoviniszta disznó volt.

Névtelen írta...

Hello,nice post thanks for sharing?. I just joined and I am going to catch up by reading for a while. I hope I can join in soon.