Bár a borító egy hangyabokányit
barátságosabb a szemhez, mint az első köteté, ha nem tudnám, mit rejt a
fertelmes bőr, a kezembe nem venném ezt a könyvet sem.
Olvasván sem ért meglepetés –
ugyanazt mondhatnám, minta A Jane Eyre ügy-ről, így – bár ismétlés a tudás
anyukája, az önismétlés viszont az érdeklődés gonosz mostohája – nem fecsegek
sokat.
„Az egyik legszellemesebb alternatív
történelmi regényt kötötték ebbe a nevetséges bundába, ráadásul kiváló
stílusparódiája is a Doyle-tól Rankinig tartó brit krimiirodalomnak (és a Guy
Ritchie-utáni angol krimi-mozgóképnek), és maga az alternatív valóság is
összemosódik egyfajta mágikus megnyilvánulásokkal. Szóval: alternatív mágikus
realizmus, vagy mi a fene!?”
Ebben a kötetben az alternatív
történelmi vonulat – sajnos – árnyalatnyit kisebb koncentrációban van jelen.
Emiatt azonban a fantasztikum rajongóit bőven kárpótolhatja az olvasásmágia
szál megerősödése.
A könyv humora merészebb, a
fordítás még elengedettebb, szellemesebb lett: a könyvet nem biztonságos
nyilvános helyen, tömegközlekedés közben olvasni, mert aki magéban hangosan
röhög, azt azért még a mai el- és fölszabadult, okostelefonos világban is
hülyének nézik.
További ömlengés helyett
elmesélem, hogyan jártam a könyvvel az adóhivatalba menet. Ez az adóhivatal az
isten háta mögött van, a Gvadányi utcában,
és oda troli visz ki. Odafelé simán is ment, olvastam a könyvet, néha hangosan
felröhögtem, leszálltam, ahol kell, intézkedtem, mintegy, és dolgom végeztével már a megállóban olvasni kezdvén,
felszálltam az éppen érkező trolimra. Olvastam, olvastam, időnként felröhögtem, azután
egyszerre csak időhurokban éreztem magam. A troli abban a megállóban állt az út
túloldalán, ahová egy órával azelőtt megérkeztem. Hát persze, hogy hurok! Csak
nem idő, hanem az istenverte másik troli vonal hurka! Másodszorra már jobban
figyeltem, na!
Hát így lehet elveszni egy jó könyvben, ahogy a regény eredeti címe mondja.
Ajánlom a könyvet mindazoknak,
aki könnyed, de szellemes, a műveltséget próbára tevő szórakozásra vágynak. Még
a borító is megbocsátható…
2013.
Papírfedél
401 oldal
Fordította Tóth Tamás Boldizsár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése