Megkésve kaptam meg a könyvet, évekkel a megjelenés után, és egyetlen szándéktól vezéreltetve olvastam el egyáltalán: egy trilógia záródarabja.
Fura volt ez előzmények után évtizedes kihagyással olvasni egy történet folytatását, és visszahelyezkedni abba a világba, amely már eredetileg is idegen volt. Szerencsére a könyv megértése nem igényli az előzmények mély ismeretét, bár a főhősök megegyeznek azokéval, ebben a könyvben mintha egészen más karakterekké váltak volna.
Sajnos, azt kell mondjam, ez a regény a trilógia, de az általam olvasott Gibson művek leggyengébbike. A történet egészében súlytalan, olyan érzése van az embernek, mintha a szerző már szabadulni akarna saját védjegyeitől, a történettől és a szereplőktől. Egy kiüresedett témavilág és stílusirányzat hattyúdala.
Ez a cyberpunk történetének ismeretében nem meglepő, annál inkább az viszont, hogy Gibson, aki a cyberpunk manifesztátumok szellemének megfelelően az önismétlést nem számítva nemigen tett minőségi engedményeket, ennyire alacsonyra vitte a szintet.
A regényben nincs motivációs háttér, a karakterek, bármennyire is igyekszik (nem igyekszik) külsőségekkel színesíteni őket az író, szürkék, haloványak, élettelenek, sok esetben feleslegesek, előrángatottak, majd elejtettek. A történet önmaga igyekszik felépíteni saját mítoszát, nagyszabású eseményeket előrevetítve – hogy a végén valójában ne történjen semmi egy langy, deus ex machina szerű megoldásban, a biztonság kedvéért nyitva hagyva bizonyos szálakat, hátha, valamikor, valamiért folytatná…
Ha a szokott klisék, és eszközök (bár a szokottnál kisebb számban) nem lennének, gyanakodnék, hogy a könyvet nem Gibson írta. Olyannyira széteső, fegyelmezetlen még a narráció is: a fejezetekben teljesen ötletszerűen váltakozik a jelen és a múlt idő. Először azt hittem, aszerint a logika szerint, hogy a főbb szereplők blokkjait jelenben írta meg, de később ezt kénytelen voltam elvetni. Azután azt hittem, hogy a jelenidő gyorsító erejét használja, ahol az események gyorsulnak. Sajnos ez sem igaz. Valójában ahogy esett – úgy puffant. Első könyves szerzőnél, gyakorlatlan kiadónál ez megeshetne – így még stílusértéke sincs.
Nem segít a szövegem a magyar fordítás sem. Pék Zoltánt talán nem lehetne tapasztalatlan fordítónak nevezni, mégis olyan blődliket pakolt a szövegbe, melyeket manapság már nem illene. A blődliken kívül azonban még inkább zavarók, ahol a fordító úgy érezte, magyaráznia kell Gibson világát, az angol nyelvet, és minden tisztelet nélkül beleszúrt a szövegbe. Ezt nem szabad! A fordítás legszebb tökvirágait megláthatod itt.
A kötet egésze a gondozatlanság benyomását kelti. A fedéltipográfia nemcsak a betűtípus kiválasztásában katasztrofális, összbenyomásában is olcsó. A gerincen pedig remekbe sikerült leitnerjakab, "A holnap tAgnapja" olvasható. És lefogadom, ez az impozáns font-választásból ered. A szöveg belül sem mentes az elütés és tördelési hibáktól. Egészében a regény a színvonalához illő külsőben jelent meg.
A könyv legfajsúlyosabb része Bruce Sterling, a cyberpunkról szóló, utószóként beillesztett kis tanulmánya. Köszönet érte!
Egészében ajánlatos ezt a kötetet mind a CP rajongóinak, mind ellentáborának elolvasni: didaktikus értéke van. Nem ajánlom viszont a tudományos fantasztikummal, pláne a cyberpunkkal most ismerkedőknek. Nagyjából olyan, mintha a dicki életművet VALISon keresztül próbálná megismerni, megszeretni valaki. Vagy a Fivéreket a Hotel a halott alpinistához-ból.
Galaktika Fantasztikus Könyvek, Metropolis Media, 2006, 200 oldal, puhafedelű. Fordította Pék Zoltán, az utószót fordította Németh Attila.
Fura volt ez előzmények után évtizedes kihagyással olvasni egy történet folytatását, és visszahelyezkedni abba a világba, amely már eredetileg is idegen volt. Szerencsére a könyv megértése nem igényli az előzmények mély ismeretét, bár a főhősök megegyeznek azokéval, ebben a könyvben mintha egészen más karakterekké váltak volna.
Sajnos, azt kell mondjam, ez a regény a trilógia, de az általam olvasott Gibson művek leggyengébbike. A történet egészében súlytalan, olyan érzése van az embernek, mintha a szerző már szabadulni akarna saját védjegyeitől, a történettől és a szereplőktől. Egy kiüresedett témavilág és stílusirányzat hattyúdala.
Ez a cyberpunk történetének ismeretében nem meglepő, annál inkább az viszont, hogy Gibson, aki a cyberpunk manifesztátumok szellemének megfelelően az önismétlést nem számítva nemigen tett minőségi engedményeket, ennyire alacsonyra vitte a szintet.
A regényben nincs motivációs háttér, a karakterek, bármennyire is igyekszik (nem igyekszik) külsőségekkel színesíteni őket az író, szürkék, haloványak, élettelenek, sok esetben feleslegesek, előrángatottak, majd elejtettek. A történet önmaga igyekszik felépíteni saját mítoszát, nagyszabású eseményeket előrevetítve – hogy a végén valójában ne történjen semmi egy langy, deus ex machina szerű megoldásban, a biztonság kedvéért nyitva hagyva bizonyos szálakat, hátha, valamikor, valamiért folytatná…
Ha a szokott klisék, és eszközök (bár a szokottnál kisebb számban) nem lennének, gyanakodnék, hogy a könyvet nem Gibson írta. Olyannyira széteső, fegyelmezetlen még a narráció is: a fejezetekben teljesen ötletszerűen váltakozik a jelen és a múlt idő. Először azt hittem, aszerint a logika szerint, hogy a főbb szereplők blokkjait jelenben írta meg, de később ezt kénytelen voltam elvetni. Azután azt hittem, hogy a jelenidő gyorsító erejét használja, ahol az események gyorsulnak. Sajnos ez sem igaz. Valójában ahogy esett – úgy puffant. Első könyves szerzőnél, gyakorlatlan kiadónál ez megeshetne – így még stílusértéke sincs.
Nem segít a szövegem a magyar fordítás sem. Pék Zoltánt talán nem lehetne tapasztalatlan fordítónak nevezni, mégis olyan blődliket pakolt a szövegbe, melyeket manapság már nem illene. A blődliken kívül azonban még inkább zavarók, ahol a fordító úgy érezte, magyaráznia kell Gibson világát, az angol nyelvet, és minden tisztelet nélkül beleszúrt a szövegbe. Ezt nem szabad! A fordítás legszebb tökvirágait megláthatod itt.
A kötet egésze a gondozatlanság benyomását kelti. A fedéltipográfia nemcsak a betűtípus kiválasztásában katasztrofális, összbenyomásában is olcsó. A gerincen pedig remekbe sikerült leitnerjakab, "A holnap tAgnapja" olvasható. És lefogadom, ez az impozáns font-választásból ered. A szöveg belül sem mentes az elütés és tördelési hibáktól. Egészében a regény a színvonalához illő külsőben jelent meg.
A könyv legfajsúlyosabb része Bruce Sterling, a cyberpunkról szóló, utószóként beillesztett kis tanulmánya. Köszönet érte!
Egészében ajánlatos ezt a kötetet mind a CP rajongóinak, mind ellentáborának elolvasni: didaktikus értéke van. Nem ajánlom viszont a tudományos fantasztikummal, pláne a cyberpunkkal most ismerkedőknek. Nagyjából olyan, mintha a dicki életművet VALISon keresztül próbálná megismerni, megszeretni valaki. Vagy a Fivéreket a Hotel a halott alpinistához-ból.
Galaktika Fantasztikus Könyvek, Metropolis Media, 2006, 200 oldal, puhafedelű. Fordította Pék Zoltán, az utószót fordította Németh Attila.
2 megjegyzés:
Legalább a papír minőségi félfamentes?
Megnéztem. Már kezd sárgulni, kb. mintha a húszéves lenne. És száraz is, hamraosan töredezni fog. Hajrá! :-)
Megjegyzés küldése