2008. január 13., vasárnap

A zsoldosi életmű nagy korszaka 1.

A feladat - négyszer

A zsoldosi életmű megismerésekor két nagy problémával találja magát szembe az olvasó és az elemző. Problematikus az életmű nagysága minőségben és mennyiségben: az addig és azóta páratlan teljesítmény a magyar fantasztikus irodalomban, mely zsinórban négy kiemelkedő, megjelenése pillanatában klasszikus regényt produkált tíz éven belül; és mindössze csupán hét megjelent, többnyire kisregény terjedelmű kötet negyedszázad alatt, melyekből is egy zenetörténeti mű, mely a szerző tudományos fantasztikus munkássága szempontjából valószínűleg érdektelen. Problematikus továbbá az életmű egyenetlensége minőségben és időben: az életművet lezáró két regény irodalmi színvonala, gondolati tisztasága meg sem közelíti az előzőeket, melyek pedig A Viking visszatértől (1963) az Ellenpontig (1973) folyamatos művészeti-gondolati fejlődésen mentek keresztül; valamint a tíz-tíz év hallgatás az Ellenpont és a Holtak nem vetnek árnyékot (1983), majd az utolsó mű megírása és az író halála között. Mindezek talán magánéleti és politikai okokra vezethetők vissza, ennek az elemzésnek azonban nem tiszte a magánéleti háttér felfejtése. A problémák viszont megmutatják, hogy miért csupán az életmű kvalitásait tekintve "nagy", bár sajnálatosan kis terjedelmű első tízéves korszakával foglakozik ez az elemzés.
A "nagy" korszak négy kötete egyetlen szóra felfűzhető, mely egyben a harmadik regény címe is: "feladat" - vagy inkább: A feladat. A feladat, mely nem hangzik túlságosan bonyolultnak, sőt nagyon ősi motívuma az irodalomnak, a nyugati kultúrának: a keresés, a quest, a lovagregények kedvelt motívuma. Amiképpen az angolban a quest szó átment azon a jelentéstartalom változáson, mely a szentség keresésétől a tudományos kutásig vezetett, Zsoldos hősei is egy másféle Szent Grál után kutatnak: az elveszett emberi civilizációt keresik. A hősök azáltal teljesítik feladatukat, hogy valóban visszajutnak az emberi civilizációba és/vagy újrateremtik azt. "Mindössze" a kiindulási és a peremfeltételek változnak a négy regény során, az absztrakció fejlődésének páratlan ívét mutatva.
A Viking visszatérben ezek a kiindulási feltételek a hős, Gregor Man (beszélő név, a gregoriosz – éber jelentésű Gregor a Man – ember szóval összekapcsolva mi mást jelentene, mint egyszerűen Homo sapienst) számára a Vikingtől, az űrhajótól, társaitól való elszakadást, a civilizácóból kiszakadást, a peremfeltételek pedig az idegen bolygó ősvilági körülményeit jelentik. Gergor teljesíti a feladatot, visszatalál a civilizációba, mellesleg civilizál, tudat-nagyságrendekkel felemeli paleolit-kori barátját, Nogót.
A Viking visszatér folytatása, a Távoli tűz (1969) hőse ugyancsak Gregor Man. A kiindulási feltétel itt egyszerűen az, hogy a földi űrhajós egészségi okokból nem térhet vissza a Földre, a peremfeltételeket pedig egy, a földi civilizációtól nagymértékben elmaradott, bronzkori kultúra határozza meg. A feladat nem csupán a puszta megmaradást jelenti, hanem a földi civilizáció "megtalálását" oly módon, hogy Gregor megpróbálja újrateremteni Avanában, az ókori városállamban, a földihez hasonló kutúrát. Hogy ebben mennyire sikeres, mennyire lehet sikeres, azzal az elemzés utolsó része foglakozik. A keresés ebben a regényben újabb absztrakciós szintre emelkedik: a civilizátor munkáját nagy részben nem egyedül, hanem az idegen bolyó emberei segítségével végzi el.
A feladat (1971) cselekménye nem A Viking visszatér-Távoli tűz világában, nem azon társadalmi háttér által meghatározottan bonyolódik. Kindulási feltételként a nukleáris balesetet szenvedett űrhajó legénysége elpusztul, így képtelen teljesíteni a feladatot, visszajuttatni az expedíció tudományos eredményeit a Földre. A peremfeltételek a földi agytudomány fejlettsége és az idegen bolygó humanoid lényei. A haldoklő főhős segítségükkel mégis teljesíti a feladatot. Vagyis teljesítik az idegen bolygó értelmes lényei, emberei. Ezzel a finom és zseniális ötlettel Zsoldos eléri, hogy a történet főhőse, Gil, nagyon rövid fizikai jelenléte ellenére teremtményeiben a regény valamennyi szereplőjévé válik. Az emberi civilizáció keresése az absztrakciók szintjén így egy újabb grádicsra jutott: teljes egészében egy idegen világ emberi lényei keresik a Földet, a földi civilizációt. Mintegy mellékesen, a szereplők – végeredményben idegen lények –, az első feladat teljesítése után újabbat kapnak: a nukleáris háborúban elpusztult anyabolygón újrateremteni, fenntartani a földi civilizációt.
Az Ellenpont kiindulási feltétele a földi civilizáció összeomlása (nukleáris háború!), a peremfeltételek a Föld furcsa középkorszerű állapota, és a Plutón berendezett robot-űrállomás magasrendű technológiája. Erről a távoli állomásról indulnak el a Naprendszer belseje felé az emberiség által magára hagyott érző-értelmes gépek – robotok –, hogy megkeressék a Földet és az embert. A feladatot teljesítik, megtalálják a földi civilizáció maradékát, és segítségükkel lehetségessé válik annak újrateremtése is. Zsoldos ebben a kisregényben jut el a civilizáció keresésésének legmagasabb szintű absztrakciójáig, mivel a keresők nem hús-vér emberek, hanem az emberiség teremtményei, érző-értelmes gépek.

Automatikusan felmerül a kérdés, hogy ha különböző felállásban is, de miért ugyanaz a feladat Zsoldos nagy műveiben? Miféle elveszett emberi civilizációt keres az író? És miért?
Ezekre a kérdésekre természetesen nem adható biztos válasz. Korunkban, amikor kritikai, irodalomelemzői irányzatok tagadják szükségességét/művészi értékét annak, hogy a szerző élete, korának társadalmi viszonyai megjelenjenek/megjelennek az irodalmi műben, az elemzés további része különösen támadható. Azon meggyőződés alapján íródott ugyanis, hogy az adott író életrajzi eseményei és az adott kor, melyben az adott mű született, szükségszerűen meg kell jelenjenek a műben, sőt mindezek fokozzák annak művészi hitelességét.
Mivel magánéleti motívumokkal ez az elemzés nem kíván foglakozni, a felvetődött kérdések magyarázatát részben a "nagy" korszak történelmi-politikai-társadalmi viszonyaiban véli megtalálni.

A hatvanas évek Magyarországa a Kádári konszolidáció kora, '61-ben lezárul a megtorlások szakasza, új – igaz kényszerű –, társadalmi szerződés köttetik a lakosság és a bolsevik rezsim között. A gulyáskommunizmus még nem létezett, de a rákosista önkény véget ért. Olyannyira, hogy 1968-ban kísérlet indult a bolsevik tervutasításos gazdaságirányítási rendszer felváltására Új Gazdasági Mechanizmus néven. A kultúrában ez a Nagy Generáció kora. És az ellentmondásos techno-optimizmus kora is egyben, nálunk és világszerte. 1961. május 25-én Kennedy elnök meghirdette az amerikai holdprogramot, kezdetét vette a Moon Race. Bár 1963-ban Hruscsov még tagadott minden ilyen tervet, a Szovjetunió hivatalosan 1964-ben bejelentette a sajátját. A Concorde építését 1962-ben, szovjet párjáét, a Tu-144-ét, 1963-ban kezdték. Négy év fejlesztés után 1968-ban indult el az SRN-4 légpárnás komp a Csatornán.
Az évtized végére azonban ez az optimizmus megszürkült Kelet Európában. Az amerikai holdraszállás 1969-ben a szovjet holdprogram végét jelentette. Magyarországon 1972 az Új Gazdasági Mechanizmus lefújásának éve. Világszerte ugyanez a hetvenes évek végére következett be, bár az Egyesült Államokban a hatvanas évek végére a Vietnami Háború erősen erodálta a korábbi társadalmi optimizmust.
A technológiai optimizmus nyugaton tovább tartott: az űrsikló építése 1972-ben kezdődött, a németek 1969-ben a Transrapid mágneses lebegtetésű vasút fejlesztésébe kezdtek. Azonban ezek a fejlesztések a nyolcvanas évekre megtorpantak, megálltak.
Az évtized az ellentmondásos optimizmus kora – nevezhetnénk a pesszimizmus korának is: a Hidegháború 1962-től 1979-ig tartó második korszaka mérgezte az emberek lelkét. A gyarmati rendszerek felbomlása, új szövetségi rendszerek, katonai doktrínák létrejötte, az első olajválság ideje. A kubai rakétaválsággal ijesztő közelségbe került az atomháború. Az űrkutatás, a Moon Race, tulajdonképpen nem volt más, mint az interkontinentális rakétafejlesztések mellékterméke. A hangsebesség feletti polgári repülőfejlesztések árnyékában szuperszónikus katonai gépek készültek. Egy civil légpárnás kompra öt katonai járműfejlesztés jutott. Az automata mosógépek vezérlőrendszerei csereszabatosak voltak a rakétavezérlő rendszerekkel. Össztársadalmi szinten többszörös normaváltási kísérlet folyt keleten és nyugaton egyaránt. A magyar és cseh gazdasági kísérletek egyúttal civilizációs kísérletek is, csakúgy, mint a nyugati hippimozgalom. A hetvenes évek közepére ezek a kísérletek elbuktak: eltiporták őket vagy elveszítették lendületüket. Chile példája demonstrálja a folyamatot a legtisztábban. Valamiképpen mindenütt a konzervatív erők, a társadalom tehetetlensége győzedelmeskedett a haladóbb eszmék fölött.
Ezen kis áttekintés után nézzük, miként tükröződött a kor Zsoldos Péter "nagy" írói periódusának műveiben, hogyan jelentek meg a kor kihívásai és lehetőségei a civilizáció keresésének feladataként!

Az író gyermekként polgári létben nőtt fel, átélte a civilizáció összeomlását a világháborúban, kamaszként tanúja volt az összeomlott civilizáció újrateremtési kísérletének, melyet felnőttkorba lépésének idején az újabb összeomlás, a bolsevik hatalomátvétel követett. A hatvanas évek Magyarországának útkereső hangulta, a bolseviktól eltérő élet – civilizáció –, megteremtése lehetőségének hangulata így magyarázat lehet Zsoldos civilizáció-kereső/teremtő gondolatainak, hangulatainak irodalmi manifesztációjára. Ahogyan az idő múltával ennek a lehetőségnek a realizálása egyre inkább lehetelennek tűnik az adott viszonyok között, ahogyan a kísérletek sorra kudarcot vallanak, úgy csúszik el a keresés az absztrakció irányába, lesz egyre kevésbé bizakodó, válnak a keresők egyre különbözőbbé az embertől. Mintha az író csalódása kora emberében köszönne vissza a sorok közül. A Viking visszatér és a Távoli tűz végső optimizmusa a nukleáris háborúban elpusztult Földet ábrázoló kisregények keserű, pislákoló reménykedésébe vált, ahol a reményt mindkét esetben a jövőben visszatérő űrhajósok – csillaghajósok, a Plútó robotjai –, hozzák. Mennyire rímel ez a gondolat Hawking 2006-os kijelentésével!
A fenyegetettség légköre, mely a kor, a Hidegháború korának állandó nukleáris fenyegetettségének tükröződése, általában végigkíséri a "nagy" korszak műveit. A Viking visszatérben az ősvilági környezet, a Távoli tűzben előbb a megölt istenkirály, Mazu, szövetségeseinek, majd az abanoknak a bosszúja, később a vöröshajúak inváziójának réme jelenti a folyamatos fenyegetettséget. A feladatban és az Ellenpontban pedig a nukleáris háború lezárt, megtörtént esemény – valóság.
Az Ellenpontban érdekes módon még az első olajválság is megjelenik: a Sziget jelképezte földi világ legfőbb problémája az energiahiány.
A tudományos/technológiai forradalom áldasaiba vetett hit lankadása is világosan tükröződik Gregor Man világának optimizmusától az Ellenpont passzív, hasznavehetetlen tudomány-vallásának vagy A Feladat marakodó, karrierista tudósainak ábrázolásáig húzható negatív gondolati ívben. Ahogyan a világűr meghódításának üteme mérséklődik, Zsoldos visszahúzza csillagok közé nyújtott kezét, az Ellenpontban az emberiség már "csak" a Plutóig jut el.

A Viking visszatér még explicit módon mutatja, hogy a holdprogramról, az emberes űrutazás értelméről, hasznáról, szükségességéről Magyarországon is értelmiségi viták folytak:

"– De ha így van, ha ilyen kevés a valószínűsége, hogy sikerül, nem lehetne még egy keveset... várni?
Mintha valami gorombaságot vágtam volna a fejéhez, fölpattant.
– Várni? Mire?
– Hogy nagyobb legyen a valószínűsége a visszatérésnek – hebegtem –, amíg tökéletesebb technika... nagyobb biztonság..."

Zsoldos természetesen a program mellett foglalt állást, és az érvei, az emberi kiállás, kutatókedv mellett felsorakoztatott érvei, ma is megállják a helyüket. Igen, ma is, mert a Hold és a Mars programok kapcsán ez a vita, mely legalább annyira tragikus, mint a témában tapasztalható általános közöny – számomra érthetelen módon – újra fellángolt.
A Feladatban azonban már így beszél a nukleáris háború kirobbantóiról:

"– Ezelőtt ötvenkét évvel pár okos ember ott lent – a háta mögé intett –, úgy gondolta, legcélravezetőbb, ha érvelésüket néhány H-bombával teszik nyomatékosabbá. Az eredmény igazolta őket. Amit a bombák meghagytak, azzal végzett a szekundér sugárzás. Azután jött a mutáció, és pompás neurotrop-vírusokat teremtett. A Földről menekülők ahhoz elegen maradtak, hogy a vírus eljusson mindenfelé, ahol a naprendszeren belül még ember élt."

Érdekes, hogy bár az író hivatalos tudományba vetett hite megingott, a nagy korszakban mindvégig a tudásban, a tudományban látja és keresi a megoldást, hiszen a civilizátor Gregor Mantól, a másképpen civilizáló Gillen keresztül az Ellenpont robotjaiig a tudás gyarpodása és gyakorlati alkalmazása, a technológia hozza a megoldást. Különösen élesen jelentkezik ez az Ellenpontban:

"Amikor megjelent az a csík az égen, bár sohasem látott még hasonlót sem, tudta, hogy csak egyvalami lehet. Igyekezett nagyon pontosan megjegyezni az irányt, ahol a csíkot eltűnni látta a déli hegyek zöld háta előtt, és azonnal arra vezette tovább a csapatot. Born, az idősebbik tanársegéd dünnyögött ugyan valamit az orra alatt, hogy a parancs szerint nekik mindenképpen a Várost kell felkeresni, de Seymour úgy tett, mintha nem hallaná. Ha igaz, amit hisz – és ezen a ponton nem tudta szétválasztani gondolkodásában a reményt, a tudást és a belőlük fakadó hitet –, új korszak következik, és valószínűleg mindörökre vége ezeknek a szörnyű és alapjában véve értelmetlen látogatásoknak a Városban."

A racionalitásba, tudásba vetett mély hite az elemzés új rétegét fordítja elénk, mely szorosan kapcsolódik Zsoldos felnőtt életéhez. Ez az írónak és a kor ideológiájának, a marxizmus-leninizmusnak kapcsolata.
A szerencsés fiatalabb generációk kedvéért szükséges egy kis történelmi-filozófiai kitérő a marxizmus és a leninizmus (bolsevizmus) alapvető különbségének megmutatására. Mindkét irányzat alapjaiban kommunista, azaz a közösségi társadalom megteremtését tűzi ki céljául, világnézeti alapjuk pedig a dialektikus és történelmi materializmus. A különbség a közösségi társadalom gyakorlati megvalósításában áll: a klasszikus marxizmus a kommunista társadalom felépítését a tőkés világ legmagasabb fejlettségi fokán, világméretben tartja megvalósíthatónak, a leninizmus a leggyengébb láncszem elvén, a legfejletlenebb társadalmi berendezkedésű ország erőszakos átalakításából kiindulva próbálja elérni ezt a célt. Ez utóbbi gyakorlat a bolsevizmus, melynek "eredményeit" mindannyian tapasztalhatjuk még ma is.
A kor–ideológia e kettőssége nélkül nehezen lenne értelmezhető a kommunista jövőkép (A Viking visszatér Földje, a Távoli tűzben az idősebb testvérek – a földi ember – újabb látogatása és Gáma jövőbeni közösségi társadalma) mellett az, hogy a második regény a sorok között olvasva a bolsevizmus erőteljes kritikájának fogható föl. Gregor Man civilizációs kísérlete bukásra van ítélve, mert a társadalmi fejlődés törvényeivel nem áll összhangban – csakúgy mint a bolsevizmus kísérlete. 1969-ben ennek nyílt kimondása halálos bűnnek számított – ma történelmi tény.
Ugyanakkor kétséges, hogy a kommunista Föld megjelenése a Gregor Man regényekben csupán a cenzúra megtévesztését szolgálta volna. Véleményem szerint Zsoldos mindenképpen közösségi jövőt álmodott az emberiségnek, de nem a bolsevizmus módszerei és keretei között képzelte azt el. Bizonyíték erre a tőkés társadalom, egyáltalán a kizsákmányoló társadalmak erőteljes bírálata a regényekben, de számomra még erősebb bizonyíték a marxizmus világnézeti alapjának, a történelmi materializmusnak a folyamatos jelenléte ezekben a művekben. Nehezen tudom elképzelni valaminek az elvetését úgy, hogy közben ugyannak a valaminek az elméleti alapjai érvényben maradnak.

Fontos párhuzamok és divergenciák vonhatók a tudományos fantasztikum szovjet óriásai, a Sztrugackij fivérek és Zsoldos Péter hatvanas években megjelent művei között. Nem elsősorban a közös kommunista jövőképre gondolok, hanem a két írói világban leírt találkozásokra a földi ember és más világok a földinél fejletlenebb humanoid lényei között, a találkozások kimenetelében bekövetkező különbségekre. Zsoldos '69-ben még az idősebb testvérekről, a Tudás Folyosójáról, Gáma emberisége tudatának átformalásáról ír, Gill különösebb skrupulusok nélkül ragadja ki a consociator sisakjával a névtelen bolygó embereit saját történelmükből. A Fivérek a Nehéz istennek lenniben, de főként a Lakott szigetben ugyanekkor már teljesen elvetik az efféle beavatkozás erkölcsi lehetőségét: semmilyen néptől nem vehető el saját történelme. A Kammerer trilógia záró regényében pedig már mindennemű bevatkozást elutasítanak – az emberiség feladja a progresszorságot.

A "nagy" korszak műveinek irodalmi elemzése majd megtörténik az egyes művek esetében, jelen elemzés még egyetlen kérdéskörrel kíván foglalkozni: Zsoldos Péter és a tudomány kapcsolatával abban az értelemben, hogy mennyire hitelesen jelenik meg a tudomány az író műveiben.

Miért tartom ezt fontosnak?

Manapság egyes körökben divatossá vált a zsoldosi életmű erodálása, klasszikus értékeinek megkérdőjelezése. Ha művészileg nem megy, hát a tudományosság szintjén. Azon túl, hogy fiktív tudomány* hitelességét számon kérni egy tudományos fantasztikus művön csupán merő rosszindulat, vagy ostobaság kérdése, Zsoldos művei nemcsak, hogy virtuóz módon kezelik a fiktív tudományokat, összhangban állnak kora, sőt a jelen tudományos ismereteivel, de több esetben figyelemreméltóan előremutató tudományos sejtések tűnnek fel a regényekben.
Az emberelődök kannibalizmusa, mely megjelenik a Viking visszatérben és A Feladatban, évtizedekig vitatott kérdése volt a paleontológiának. Az emberben nótóriusan valamiféle nagyszerűt látni, láttatni akarók teljesen elvetették azt, vagy ritka vallási cselekedetté redukálták. Az utóbbi idők csimpánz-etológia vizsgálatai azonban azt bizonyítják, hogy a kannibalizmus fontos fehérjeforrás a horda számára, lehetővé teszi a nagyobb agy – az értelem – kifejlődését és fenntartását.
A Távoli tűzben pedig felbukkan az a kifejezés, melynek első hazai művelői a könyv megírásának idején kapták meg diplomájukat: a molekuláris biológia. Hogy ennek a tudománynak manapság mekkora jelentősége van, azt nyilvánvalóan nem kell részletezni.
Almár Ivánnak a Galaktikában megjelent visszaemlékezéséből tudható, hogy Zsoldos a segítségét kérte A Viking visszatér írásakor csillagászati kérdésekben. Valószínű, hogy ez egyéb területeken is megtörtént. A fotonrakéta ábrázolása, vagy az életműködés leállítása/lelassítása fagyasztás nélkül**, Geror Man avanai "felfedezései" a Gámán számomra ezt bizonyítják.
A "nagy" korszak műveiben tulajdonképpen csupán három fiktív technológia szerepel: az idősebb testvérek agymanipuláló eszköze, A Feladat consociátora és az Ellenpont robottechnológiája. Az író – bölcsen – egyik esetben sem kísérli meg működésük magyarázatát, csupán behelyezi ezeket a tudományos/technológiai eszköztár többi eleme közé, és a továbbiakban a tudomány metodológiájával kezeli. Azért elvetni a polimorfikus robotagyat, mert jelen világunk megrekedt a digitális technika szintjén, vagy a tudatmanipulálás módszereit, mert az agyról összegyűjtött jelentős, de egységes és érvényes elmélet nélkül álló jelenlegi tudáshalmaz*** birtokában nem elképzelhető, mint mondtam, merő rosszindulat, vagy ostobaság kérdése.

Zárásképpen magát az írót kell idézni, aki maga ad hihető, bár olvasóként elfogadhatatlan feleletet az életművének kurta voltát felpanaszló képzeletbeli kérdésre az Ellenpont utószavában:

"A negyedik [regény] szerénységre és alázatra int: ennyi leírt oldal után a legnaívabb tollforgatónak is rá kell döbbennie, milyen felelősséget jelentenek az egymás alá rótt, hol jobban, hol rosszabbul sikerült sorok. Ez a felelősség lassítja a munkát, ezért sorsot már akkor is kegyesnek fogom tartani, ha még ugyanennyit enged leírnom, amennyit eddig."

Ma már tudjuk, a sors nem volt ennyire kegyes hozzá, így hozzánk, olvasókhoz sem. Mi viszont tartozunk annyival az írónak, hogy megszívleljük a az írott szóval járó felelősségről megfogalmazott gondolatait. Nemcsak az olvasók. Az írók és a kritikusok is.

Jegyzetek:

* A fiktív tudomány teljesen elfogadott a tudományos fantasztikumban. Jelen tudásunk szerint nem lehetséges fénysebesség fölötti mozgás, információcsere, időutazás etc., azonban amíg ezek a fiktív technológiák a jelenleg elfogadott tudományos módszertan szerint jelennek meg a művekben, senki sem kérdőjelezheti meg létjogosultságukat, a fiktív tudomány létjogosultságát. Természetesen nem a valós tudomány fals használatáról van szó, az szigorúan üldözendő a zsánerben.

** Egy ember méretű élőlényt még cseppfolyós nitrogénben sem lehet úgy lefagyasztani, hogy ne alakuljon ki hőmérsékletgradiens, azaz elkerülhető legyen a víz kristályosodása a sejtekben, mely azok roncsolódásához vezet. A kiolvasztás megvalósítása hőmérsékletgradiens nélkül pedig egészen a fiktív technológia hatáskörébe tartozik.

*** Zsoldos korához képest nagyságrendekkel több információval rendelkezünk az agyműködés részleteiről, még molekuláris szinten is. Nincsen azonban érvényes elmélet, mely az emlékezet, gondolkodás, tudat és tudatalatti működési mechanizmusait akár csak vázlatosan is leírná. Személy szerint nagyon is elképzelhetőnek tartom az agy olyasféle újradrótozását külső eszközökkel – a consociátorral, vagy a Tudás Folyosójával –, mely bizonyítottan lezajlik a kamaszkorban.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

"Mapaság egyes körökben divatossá vált a zsoldosi életmű erodálása, klasszikus értékeinek megkérdőjelezése. Ha művészileg nem megy, hát a tudományosság szintjén."

[citation needed]

balfrasz írta...

Meghalok. A bőröm újabb és újabb rétegeket növeszt és pikkelyekben lemállik rólam. Olyan sok a pikkely, hogy atomtelet idéz elő. A világ megfagy. Mindenki meghal. Ó, mekkora zavarban vagyok!

Nem tudom, hogy a "Mapaság" szó hogyan keletkezett, de főleg azt nem, hogyan ment át annyi ellenőrzésen...

Akit érdekel a Zsoldos-fikázás, az keressen rá a neten. Nekem még eccer nincsen hozzá gusztusom.

dekoninck írta...

Le a kalappal e cikked előtt!

balfrasz írta...

Az érdem az esszé tárgyáé, nem az esszéíróé. Zsoldos nagy korszakáról írni könnyű. Éppen ezért fűtöm Odót, hogy ő viszont írjon az utolsó két kisregényről. :-)