2010. szeptember 20., hétfő

China Miéville – The City & The City

Sógornőmék hoztak pár könyvet a Nagy Sátán Országából, köztük ezt, megosztom a benyomásom róla, de nem tudom, hogy magyarul mikor lesz olvasható. Ha viszont lesz, ne hagyd ki!

Hogy ez micsoda ötlet ezzel a két várossal! Mennyi lehetőség! Mennyi Kihasznált és kihasználatlan lehetőség. Írónak, gondolkodónak…
Fantáziája van Miévillenek, csodálatra méltó, gazdag és kellően kitekeredett fantáziája, és mindig bíztam benne, hogy dacára a korai sikernek, egyszer rendesen írni is megtanul; a Vastanácsban nagyon biztató jelek is szóltak erről, és ez a regény is, mint egy az átlagnál jobb krimi, már a kiváló író erényeit csillogtatja. Például már van benne főhős, és ezt a főhőst akár kedvelni is lehet, drukkolni érte. Szóval létezik írói fejlődés.

A történet azonban nem él azokkal az óriási lehetőségekkel, amelyeket az alapHELYZET tálcán kínál. Slampos, hétköznapi krimiplot lesz belőle, döbbenetesen kiszámítható befejezéssel. Ne hidd el, amit a fülszöveg ígér – Franz Kafka szelleme nincs jelen ebben a szövegben! Pedig jócskán beleférne. De nincs benne Chandler sem. Nem noire az atmoszféra, csak lepukkant, mintha a nyócker egy PC változatában indulna a nyomozás. Mintha Miéville túl sok Jo Nesbót olvasott volna… Pedig nem tesz az jót egy rendes írónak sem.

A HELYZETből fakadó atmoszférák ábrázolása azonban kitűnő, még ha a hangulat nem is annyira közép-európai, mint aminek szánták… [1]

Hogy mi a HELYZET?

Azt sajnos nem árulhatom el. A történet annyira szimpla krimi, hogy lehetetlen spoilerezni, azonban a HELYZET, amíg föl nem ismered, kellőképpen megbonyolítja a történetet, megnehezíti a főhős dolgát és életét. Az író meglehetősen sokáig jól takargatja, nagyon óvatosan csepegteti a felismeréshez szükséges információt, noha persze a HELYZET elég hamar felismerhető, ha eltöpreng az ember.

A HELYZETet Miéville meglehetősen jól érzékelteti a nyelvezetben is, alkotott egy-két pszeudo közép-európai nyelvet, és persze az angolt bitang jól használja [2] a HELYZETből fakadó jelenségek, cselekedetek, történések, helyzetek leírására. Az írói teljesítmény ezen a téren nagyon magasra értékelhető.

Amit nagyon hiányolok, hogy a szöveg nagyon hamar belefárad a HELYZETbe, nem hozza ki belőle mindazt a filozófiai, politológia, szociológiai, történelmi, pszichológiai, geográfiai gondolatiságot, amit Kafka biztosan kihozott volna. Maradt a csodaországba helyezett közepes krimi.

Nem tudok többet írni erről a regényről, mert minden újabb szó a HELYZET felfedéshez visz közel, és ha az idő előtt felfejtődik, akkor oda a varázsa ennek a könyvnek.

Pedig van neki, kár lenne érte, szóval bocs, de nem többet. Olvasd el!

Ja, a város és a város legjobban Budapestről közelíthető meg. Itt vannak a szomszédban.

China Miéville, 2009.

Jegyzetek:

[1] Sajnos a nyugati embernek semmiféle tudása nincs Kelet Európáról. Ha van, akkor hamis: vagy túl kedvező, vagy túl kedvezőtlen.
[2] Nem irigylem a fordítót. Olyan egyszerű leírni angolul „unsee”, hogy aztán azt is jelentse: szándékosan nem látni (vagyis nem tudomást nem venni róla, hanem nem látni, nem engedni a képet az agy látóközpontjáig eljutni, vagy ott blokkolni), ami ott van. Erre nekünk nincs szavunk.

Nincsenek megjegyzések: