2010. október 17., vasárnap

Szentmihályi Szabó Péter – 66 új mini sci-fi

A könyv bemutatóján elhangzott, hogy ezek az írások nem humorosak, mert a gúny nem humor. Azt gondolom, hogy az. Nem a legkifinomultabb fajta, de az írások zöme szépen belesimul még az esztétikai definícióba is. Ezt a kötetet egy kicsit más szemmel kell nézni: azt hiszem egy ilyen indulatos szövegnél a leghelyesebb a Chicagói Iskola elvei szerint eljárni, az egészet szemügyre venni, beleérve az író vélhető szándékait is, mivel ha a könyvet részleteiben nézzük, igen könnyen sommás ítéletet hozhatunk, és kivágjuk a francba az egészet. Egy írórtárs a bemutató est folyamán kilencszer kérte el tőlem a könyvet, belelapozott, beleolvasott aztán undorral visszaadta. Bizonyára nem tetszett a jó embernek, hogy Gy.F. elkövető neve szinte minden lapon szerepel – és sehol sem pozitív értelemben.

Pedig Gy.F. szimbólum csupán, az elmúlt nyolc esztendő szimbóluma, amely egy olyan konzervatív, nemzeti – valljuk be! – soviniszta ember számára, mint SzSzP színtiszta rémálom lehetett.

És ez a könyvecske ennek a majd’ évtizedes rémálom sorozatnak az esszenciája. Vádirat, helyzetjelentés, jóslat és segélykiáltás. Nem több, de nem is kevesebb. Ez így, ebben a formában egészében talán nem az, amit irodalomnak neveznek – biztosan nem az, amit az ún. magyar irodalmi kánon annak nevez. Az írások többnyire nyersek, rájuk fért volna a nyelvi és tartalmi csiszolás, bár egy-kettő, különösen a Galaktikában már megjelent utolsó írás és a Széchenyi időgépe kerek, jól sikerült sci-fi darabok.

Egy könyvecske ilyen hirtelen, ilyen spontán, mert nem egyéb, mint immunreakció, mellyel az író ártalmatlan burokba csomagolja és kilöki a szervezetéből a mérget. A toxin azonban toxin marad, és az ártalmatlan burkot a gúny keserű mérgévé alakítja. Nincs mit tenni, le kell nyelni, egészben, egy ültő helyben. Vagy el sem kezdeni. Természetesen lesznek, akik éppen a becsomagolt méregre immúnisak, azok, akik jól érezték magukat az író rémálom-évei alatt, netán (haszon)élvezői voltak. Nekik nem való ez a könyv.

Ha nem csak helyezetjelentést adna, hanem valamiféle program/megoldás csírát is, tekinthetnénk politikai pamfletnek is, mely a – sajnos akár lehetséges – jövőkbe löki ki a jelen fájó tendenciáit, hogy kiteljesedésükben tűzze őket a gúny céltáblájára. Talán azért nem tartják egyesek sci-finek a novellák nagy részét, mert olyan fájdalmasan gyökereznek a mában, a realitásban, és a fantasztikus elemnek kevés köze van a tudományhoz bennük. Ez így nagyjából igaz. Annyira tudományos-fantasztikus irodalom ez, mint Bradbury 451-e. De az én meghatározásom szerint egy jövőbeli világ, még ha a jelen tudományának ellent is mond, vagy akár meg sem szólítja a tudományt, de levezethető a jelenből – sci-fi. Szerencsére. Mert nem a valóság, csak egy többé-kevésbé, szerencsére egyre kevésbé valószínű lehetőség. Ha valóság lenne, mindenkinek azt tanácsolnám, azonnal hagyja el a bolygót. Az egyetlen lehetséges módon…

SzSzP ugyanis vérpesszimista jövőképeket vázol elénk. Visszatérő motívumokkal, változatos környezeti katasztrófákkal, bürokratikus, korrupt és idióta világkormányokkal, globális média agyhalállal. És mindezen világvégék közepén a magyarság megrendítő végeivel és szánalmas diadalaival. Örkény utolsó magyarjain még lehetett mosolyogni, SzSzP utolsó magyarjai a tragikumot és a komédiát egyaránt nélkülöző, szimplán szánalmas figurák. Úgy tetszik, megérdemeljük kihalásunkat. Mindehhez még szánalmasabb ellenpontul szolgál a jövőben makacsul felbukkanó írói mumus, Gy. F. diadalmas gazdagodása és optimista helyzetértékelése – saját szempontjából bizonyára igaza van. Az író, mint a régi szómágiák, a rémség kimondásával és/vagy fokozásával próbálja csökkentetni a rettenetet, azzal, hogy a rémet nevesíti, talán azt hiszi, le is győzte azt.

Jogállamban talán így is lenne…

Így azonban a szöveg talán ellentétes hatást kelt. Az egész elfogult lett, gyűlölködő, egyoldalú, paranoiás, helyenként nem is burkoltan soviniszta, mondjuk ki, joggal kapja meg a ma olyan könnyen osztogatott antiszemita jelzőt is. Már csak azért az egyszerű, de ad absurdum vitt gondolatmenetért a nyitó novellában, mely azon a talán városi legendán, talán féligazságon alapul hogy izraeliek vásárolnak titokban földet Magyarországon. Nos, SzSzP-nél az izraeli vállalkozás szó szerint megveszi a földet: a termőföldréteget, hogy a zsidó állam, hm, kissé száraz, terméketlen talaját följavítsa.

Azt mondom: kár.

Kár, hogy elmúlt húsz esztendő, azon belül is nyolc olyan év, mely a Sebezhetetlen írójából ezt a szöveget hozta ki.

2 megjegyzés:

sabbas írta...

SzSzP egyszer valami olyasmit mondott, hogy kiábrándult a sci-fiből. Szerintem sok más mindenből is, (az elmúlt 8 év miatt, de ezzel nincs egyedül)bár tavasz óta egy kicsit jobb a kedve (a Magyar Hírlapban olvasom a rovatát). Ha félre tudná tenni egy kicsit a pesszimizmusát, elfelejtené Gy. F.-et, és kevesebbet foglalkozna politikával, mindenki jobban járna.

balfrasz írta...

Az a baj, hogy a politika nem felejt el bennünket. Ahogy mi sem tudjuk Gy.F.-et. És ne is tegyük,amíg megérdemelt jutalmát nem veszi!

A sci-fiből lehet kiábrándulni, cak abbahagyni nem. :-)