Ez az elemzés a Magyar Írószövetség SF Irodalmi Szakosztályának Tortúra sorozata nyitó estjére készült. Ezeken az esteken egy-egy ismert művet vonunk kínpadra. Eschbach regényére Szélesi Sándor javaslatára került sor, aki a művet temérdek írói hibája miatt afféle állatorvosi lóként kifejezetten alkalmasnak tartotta ilyen elemzésre – hibákból illik és lehet tanulni. A véletlen úgy hozta, hogy hárman (Sárdi Margit, Szélesi és én), háromféle nézőpontból (Az álközépkor működésképtelensége, az elmulasztott irodalmi lehetőségek és a szöveg elhelyezése az Irodalmi Térben) hasonló negatív végkövetkeztetésekre jutottunk. Elemzésekkel természetesen lehet vitázni, ebben a vitában azonban a magam részéről a tetszik-nem tetszik „érvrendszert” nem fogadom el – tulajdonképpen válaszra sem méltatom. Éppen azért választottam az Irodalmi Tér megközelítést, mert unom a hadakozást érzetekkel és szubjektív véleményekkel.
Ha a módszer ellen bármilyen kifogásod van, akkor itt hagyd abba az olvasást, mert az esetleges egészségkárosodásért felelősséget nem vállalok.
Az elemzés az első kísérlet arra, hogy az Irodalmi Tér elvét regényre alkalmazzam, így a sutaságokért elnézést kérek.
Mivel az IT koncepció eredetileg novellapályázatok anyagának értékelésre született, regények esetén azzal a megszorítással alkalmazható, hogy a szövegnek többnyire olyan fejezetekből kellene állnia, melyek akár önálló novellaként is olvashatóak lennének. A Hajszőnyegszövők teljesíti ezt a megszorítást.
A fejezetek így egyesével is elhelyezhetők az irodalmi térben, az írástechnikai lokalizálást, vagyis a Stílus-Gondolatiság síkon fekvő vektor ábrázolását azokkal a szempontokkal kiegészítve, hogy miként teljesít adott szövegrész a regény egésze szempontjából.
Sajnos a blogger teves motorja aljasul bünteti a táblázatot, de remélem a szétesőnek tűnő oldalkép/reménytelen scrollozás nem veszi el a kedvedet!
A regény a maga teljességében az IT-be helyezve így jellemezhető:
Sík | Pontszám (eredővektor hossz/2) | ||||
Stílus- Gondolatiság | Stílus- Eredetiség | Gondolatiság- Eredetiség | |||
Tengely koordináták | Stílus | 6 | 6 | 0 | 9,27 |
Gondolatiság | 3 | 0 | 7 | ||
Eredetiség | 0 | 5 | 5 | ||
Az Irodalmi Tér közepe, azaz a minden síkban ötös-ötös koordinátákkal megadható vektor (nem lebecsülendő teljesítmény ez sem: minden tekintetben közepesnek lenni) pontszámban (az eredővektor hossznak fele) 8,66-ot ad. Eszerint a Hajszőnyegszövők a közepesnél kissé élvezhetőbb, bár kevéssé eredeti stílusban íródott, írástechnikai megvalósítása inkább átgondolatlannak nevezhető, mondanivalója (gondolatisága) súlyos, bár nem túlságosan eredeti.
Röviden úgy is mondhatnám, fejnehéz a szöveg. Ha majd a részelteket nézzük, látni fogjuk, ezt még árnyalni lehet és kell: a mondanivaló, az üzenet ugyan értékes és mély, de a megvalósításban, a részletekben, a világ és szereplők megalkotásában az író súlyos ostobaságokat követ el.
A novellaciklus forma 272 oldalnyi terjedelemben megfelelően kitölthető: nagyjából másfél tucat átlagos hosszúságú (15 oldal) novellára lehet számítani – ennyi fejezetet találunk, természetesen nem hajszálpontosan 15-15 oldalnyi terjedelemben.
Amikor novellaciklust regénnyé szerkesztünk nagyon oda kell figyelni a szövegrészek egyensúlyára, és a szerkesztés általános elveire. Például, ha bizonyos szövegrészeket összekötő szövegnek szánunk, vagyis nem kívánalom, hogy a regényen kívül is értelmezhetők legyenek, nagyon kell ügyelni, hogy ne hassanak idegen testként, beerőszakolt magyarázatként. Kiváló példa a helyes megvalósításra Bradbury Marsbéli krónikákja.
A novelláknak illik valamiféle cselekményívre felfűződniük; nem követelmény ugyan, hogy minden novellának azonos szereplőgárdája legyen, illik azonban közöttük személyi átvezetéseket hagyni. Ezt kiválón valósítja meg Asimov az Alapítvány trilógiában, de a Sztrugackij fivérek Stalkere is ugyanezt tudja.
Óhatatlan, hogy a fejezetekként használt novellák és összekötő szövegek színvonala egyenetlen, a szerkesztésnél tehát illik figyelembe venni az antológiáknál bevált fogásokat.
Az első és utolsó fejezetet leszámítva a fejezetek átlagos hossza 15 oldal, mely kitűnő novellaterjedelem – el is mondható általában, hogy a regény átlagos hosszúságú fejezetei önálló novellaként, a hajszőnyeg világon kívül is megállnának.
Nyilvánvaló, hogy az első, mindössze hatoldalas novella terjedelmileg és tartalmilag is inkább prológusnak felel meg. A szerző viszont láthatóan szerelmes ebbe az első fejezetbe/novellába, a regény erre a poénra épül, a szövegrész önálló címét adta az egész kötetnek, így minden ordító prológus-jellege ellenére a fejezet megtartotta eredeti novella-címét. Pedig epilóg prológ nélkül – otrombaság.
Általában, szinte ökölszabályként elmondható erről a regényszerkezetről, hogy a tíz oldalnál rövidebb szövegek önálló novellaként nem értelmezhetők, viszont összekötő tartalomként is igen gyengék, többnyire feleslegesek, a regény egésze szempontjából nem visznek előre. Mintha velük a szerző valamilyen nemszeretem kötelességet tudott volna le.
Íme a fejezetek értékelései!
1. A hajszőnyegszövők
Fejezet | S-G | S-E | G-E | Pontszám | Novella | S-G | S-E | G-E | Pontszám |
S | 8 | 8 | 0 | 13,01 | S | 8 | 8 | 0 | 13,01 |
G | 7 | 0 | 8 | G | 7 | 0 | 8 | ||
E | 0 | 5 | 9 | E | 0 | 5 | 9 |
6 oldal
Könyvfejezet:
Hajszőnyegszövők nyitófejezete: 13,01
Bármilyen más regény nyitófejezete: 11,56
A táblázatból látszik, hogy jó, bár nem igazán eredeti stílusban megírt, gondolatilag erős és eredeti szöveg.
Mint a Hajszőnyegszövők című regénynek az első fejezete, igen erős indítás. A szöveg gondolatisága igen mély, eredetisége nagyon jó. A gyengesége a stílus enyhe nehézkessége, közhelyessége, lényeges stiláris hiba az archaizálás az utolsó bekezdésben, az egész összefüggésében ez így stílustörés, mert ilyen mértékű archaizálás többé nem fordul elő a szövegben.
Mint általában egy más könyv első fejezete, gyengébb, mert az első fejezet végén kiveszi (megöli) a potenciális főszereplőt, a lázadót a történetből. (Vö. Luke Skywalkert ledurrantják a buckalakók, amikor R2-t keresi, Paul Atreidest megeszi a homokféreg a szökés jelenet végén…)
Ablon áldozata teljesen hiábavaló, nem mártír, csak balfék, mert halála nem válik (válhat) valamiféle ellenállás jelképévé
Önálló novella: 13,01
Önálló novellaként nagyon erős.
A stílusra ugyanaz mondható, mint a regény első fejezetére, viszont ebben a nézőpontban a stílustörés nagyon is helyénvaló, a meseszerű szöveget a Biblia szintjére emeli, vallásos szöveggé, a mítosz megalapozójává teszi. Nem számít, hogy Ablont lehenteli az apja, ő itt áldozat, jelkép, nincs rá szükség a továbbiakban, mert elvileg nincsen tovább.
2. A hajszőnyegkereskedők
Fejezet | S-G | S-E | G-E | Pontszám |
S | 6 | 6 | 0 | 8,77 |
G | 3 | 0 | 5 | |
E | 0 | 5 | 5 |
13 oldal
Könyvfejezet: 8,77
A táblázat szerint az írói tudatosságban akadnak hiányosságok – írástechnikailag és koncepciójában átgondolatlan szöveg.
Átlagosan megírt fejezet, még közhelyesebb, mint az első, az egyetlen élő részlet a leányvásár leírása.
Különösebb szerepe nincs, mint, hogy összekötő szöveg legyen (teljen a papír), ugyanis a potenciális újabb főszereplőt, Ablon szerelmét, akitől várható lenne, hogy kereskedő apja elleni bátor lázadás után tovább viszi a lázadást, a fejezet végén az író talonba teszi. Pedig Dirilja magja lehetne egy nagy lázadásnak, visszaadva Ablonnak a mártír szerepet, vagy levezethetne egy lokális lázadást Ostován házában.
Az író a kereskedő bevonulásakor merényletet követ el saját regénye ellen: annyira sematikus, klisés a jelenet, hogy önmaga paródiájába fordul.
Az író nem képes stílusban maradni, hol tárgyilagos, hol meseszerű. Ez utóbbi egyre jobban visszaszorul, később alig jelenik meg.
Önálló novella: –
Nem értelmezhető.
3. A hajszőnyeprédikátor
Fejezet | S-G | S-E | G-E | Pontszám | Novella | S-G | S-E | G-E | Pontszám |
S | 7 | 7 | 0 | 9,29 | S | 7 | 7 | 0 | 9,71 |
G | 2 | 0 | 5 | G | 4 | 0 | 5 | ||
E | 0 | 5 | 5 | E | 0 | 5 | 5 |
18 oldal
Könyvfejezet: 9,29
A táblázat alapján ugyanaz mondható el, mint az előző fejezetről, bár a stílus kissé élvezhetőbb.
A könyv fejezeteként átlagos helykitöltő, a világbemutatás átgondolatlan része, mert nem tudhatunk meg lényeges dolgot a hajszőnyegszövő világokról, csak újabb kis színes részletet. Ráadásul az újabb potenciális lázadó hőst megint csak lehenteli az író a végére, áldozata ugyanúgy hiábavaló és kiszerű marad, mint Abloné. A fejezetcím (magyarul) szenzációhajhász, erőltetett (mindenhová be kell suvasztani, hogy hajszőnyeg?) és ostoba, a „hajszőnyegprédikátor” szó egyszerűen értelmetlen (Prédikáló hajszőnyeg? Hajszőnyegekről prédikáló valaki? A hajszőnyegek ellen prédikáló valaki. Vö. „Gobelint sző, de hajszőnyeget prédikál.”)
A stílus elevenebb, mint az előző fejezeté, bár a nyelvi közhelyesség megmaradt. A szereplők is életszerűbbek, mint az előző fejezetben, a motivációik világosabbak.
Lassan megmutatkozik miben erős Eschbach: a negatív emberi viszonyok ábrázolásában.
Hiteltelen, hogy a végig lázadó tanár éppen a halála pillanatában tér meg. Így még a mártíromsága is elvész, ő is csak balfék marad, akit könnyedén megölet a többi ostobával egy kisstílű gazember.
Önálló novella: 9,71
Önálló novellaként megáll, az átlagosnál kicsivel jobb, a vallási fanatizmus, és a mögé rejtőző gyilkos indulatú aljasság bármi más is lehetne. Novellaként leginkább a terjedelme problematikus, kissé túlsúlyos.
4. Az elveszett hajszőnyeg
| Fejezet | S-G | S-E | G-E | Pontszám | Novella | S-G | S-E | G-E | Pontszám |
S | 8 | 8 | 0 | 11,18 | S | 8 | 8 | 0 | 11,18 |
G | 5 | 0 | 7 | G | 5 | 0 | 7 | ||
E | 0 | 5 | 5 | E | 0 | 5 | 5 |
14 oldal
Könyvfejezet: 11,18
A táblázat szerint ez a szöveg kifejezetten jó stílusban íródott, a mesterségét értő, és fogásait alkalmazni tudó, de nem brillirozó szerző által. A gyengeség inkább a stiláris és tartalmi eredetiségben van.
Az átlagnál sokkal jobban megírt, feszesebb, elevenebb stílusú szöveg, tartalmi és terjedelmi egyensúlyban. A szövegrész hozzátesz a történet egészéhez, és a bevezetett új szereplő sem csak úgy, átmenetileg, kis színesként került bele, mivel sorsa bizonytalan marad, nem egyértelmű a „kiírása” a szövegből.
A vezető karakter, ha negatív figura is, de legalább él. Nagyon is ismerős emberi gyengeségei vezetik.
Ismét csak negatív emberi tulajdonságok felerősített ábrázolásán kapjuk az írót.
Önálló novella: 11,18
Önálló novellaként is megáll, ugyanolyan értékben, mert a hajszőnyegszövést bármely nagy és értelmetlenbe hajló munkával helyettesíthetjük.
5. A vándorkereskedőnő
Fejezet | S-G | S-E | G-E | Pontszám |
S | 6 | 6 | 0 | 8,06 |
G | 1 | 0 | 3 | |
E | 0 | 5 | 5 |
9 oldal.
Könyvfejezet: 8,06
A táblázat szerint közepesnél kissé jobb stílusban, de írástechnikailag tökéletesen megokolatlanul szerkesztett szöveg. Gondolati tartalma az átlagosnál gyengébb – semmitmondó, azt is rosszul tudja.
Kifejezetten gyenge töltelékszöveg. Nem tudunk meg a világról többet vagy mást, újra csak a felszín árnyalódik egy újabb szürkével. Megtörténik az idegen bevezetésének első kísérlete, de róla aztán nem jutunk semmiféle lényeges információhoz. Az idegen potenciálisan akár főszereplővé is előléphetne, de ehhez ez a felvezetés túlságosan semmitmondó.
A stílus ennek megfelelően kevésbé eleven, különösen a dialógusokban hajmeresztően merev és mesterkélt, a vándorkereskedőnő abszolút egyszerhasználatos, súlytalan és hiteltelen papírkarakter. A szexualitása még egy német szerzőtől is hajmeresztő.
Önálló novella: –
Nem értelmezhető.
6. A messziről jött ember
Fejezet | S-G | S-E | G-E | Pontszám |
S | 5 | 5 | 0 | 6,56 |
G | 3 | 0 | 3 | |
E | 0 | 3 | 3 |
17 oldal
Könyvfejezet: 6,56
A táblázat mutatja, hogy a szöveg minden értékelési síkon gyöngén teljesít. Stílusa gyenge közepes, az eredetiség minden szikrája nélkül, írástechnikailag átgondolatlan, az egész gondolatilag felszínes és klisés.
Az egyik leggyengébb fejezet. Az író sem a karakterekkel, sem a technologizált társadalomhoz illő stílusváltással nem tud mit kezdeni. A technológiai leírások anakronisztikusak mind magát a technológiát nézve, mind a mai sci-fi állását – ilyesmit magára valamit is adó kezdő sem ír már le. Amikor valódi sci-fit kellene írni – azaz a technológiáról – Eschbach súlyos bajba kerül, elővillan felszínes és klisés gondolkodása.
Tartalmilag az átgondolatlanságból fakadó hiteltelenség a jellemző: két ennyire alkalmatlan embert egyedül felderítésbe küldeni csak egy teljesen alkalmatlan parancsnok tudna – de erről nincsen szó. Emiatt már a felütés abszolút mesterkéltté válik.
Önálló novella: –
Nem értelmezhető.
7. Az adószedő
Fejezet | S-G | S-E | G-E | Pontszám | Novella | S-G | S-E | G-E | Pontszám |
S | 7 | 7 | 0 | 11,09 | S | 7 | 7 | 0 | 11,09 |
G | 7 | 0 | 7 | G | 7 | 0 | 7 | ||
E | 0 | 5 | 5 | E | 0 | 5 | 5 |
14 oldal.
Könyvfejezet: 11,09
A táblázat alapján a szövegrész mindhárom IT síkon a közepesnél jobban teljesít. Jól szerkesztett, írástechnikailag is rendben lévő szöveg, erős gondolati töltettel. A probléma újra csak az eredetiséggel van.
Jól megírt fejezet. Annak ellenére, hogy a hajszőnyeg rejtélyhez, a világ megértéséhez semmivel sem visz közelebb, legalább az idegen sorsáról megtudunk valamit. Az adószedő karakterének erőteljes ábrázolása viszont a szöveget is feléleszti.
Megint csak emberi negatívumok kihegyezése látszik lényegesnek az író számára.
Az olvasóban itt még él a remény, hogy lesz hőse a könyvnek: a lázadó idegen.
Önálló novella: 11,09
Önálló novellaként is szerepelhetne, az adószedő karakter más felütéssel tetszőleges bürokratizált környezetben működik.
8. A hajszőnyegek elrablói
Fejezet | S-G | S-E | G-E | Pontszám |
S | 6 | 6 | 0 | 7,35 |
G | 1 | 0 | 5 | |
E | 0 | 4 | 2 |
15 oldal.
Könyvfejezet: 7,35
A táblázatban látható, hogy a szövegrész két értékelési síkon is igen gyöngén teljesít. Bár a sítlus a közepesnél jobb, a szerkesztés átgondolatlan, az írástechnika gyönge. Az eredetiség erősen megkérdőjelezhető, a gondolati sík öt pontja valami nagy oktalanságot jelez.
Megint olyan töltelékszöveg, amellyel az író sem tudott mit kezdeni, a klisés helyzeteket és szereplőket közhelyes stílusban ábrázolja. A regény szempontjából az egyetlen többlet információ, hogy az űrhajós él.
Gondolati balfogás, hogy a kereskedő amint ráébred, hogy az addigi élete értelmetlen hazugság volt, az élete helyett mégis inkább a rohadt szőnyegeket védi.
Bár még lebeg az idegen kiszabadításának lehetősége a rablók által, de az olvasóban erősödik a sejtelem, hogy az űrhajós további sorsa ettől kezdve lényegtelenné vált az író számára, újabb potenciális hőstől szabadult meg.
Önálló novella: –
Nem értelmezhető.
9. Fuvolaujj
Fejezet | S-G | S-E | G-E | Pontszám | Novella | S-G | S-E | G-E | Pontszám |
S | 7 | 7 | 0 | 9,97 | S | 7 | 7 | 0 | 10,74 |
G | 3 | 0 | 6 | G | 6 | 0 | 6 | ||
E | 0 | 5 | 6 | E | 0 | 5 | 6 |
14 oldal.
Könyvfejezet: 9,97
A táblázat jól mutatja a különbséget, ha a szöveget a regény fejezeteként vagy önálló novellaként értelmezzük. Bár a stílus és a gondolatiság ugyanaz, a regényíró írástechnikai gyengesége a novellistáéval szemben kiugró.
A hajszőnyegszövő birodalom megismerése szempontjából újabb felesleges fejezet, nem tudunk meg semmi újabbat, legfeljebb a társadalom működésképtelenségének megmutatásához újabb erőteljes adalék – mely nem lehetett írói cél, ha egyszer 80 000 és 250 000 éve stabil rendszerről írt. A szöveg egésze, mint regény itt már közelít a saját feleslegességének bizonyításához.
Feltűnt egy újabb potenciális hős, a fuvolás fiú. Szökése után itt még nem tudjuk él-e vele az író, de sejtjük, hogy nem fog. Innentől kezdve nagyjából bizonyos, hogy a teljes szöveg az emberi kiszerűség himnusza lesz.
Önálló novella: 10,74
Mivel az elvakult, zsarnoki külső hatalom akármi más is lehetne a társadalmi hajszőnyeg-rögeszmén kívül, önálló novellának is értelmezhető – sőt novellaként sokkal jobb, mint a regény részének.
A tehetségeket, erőforrásokat pazarló totalitárius-bürokratikus rendszer ábrázolása mellett a művészi jellem, önzés és csőlátás kiváló bemutatása is.
10. A császári emlékek őrzője
Fejezet | S-G | S-E | G-E | Pontszám | Novella | S-G | S-E | G-E | Pontszám |
S | 7 | 7 | 0 | 10,36 | S | 7 | 7 | 0 | 10,36 |
G | 5 | 0 | 8 | G | 5 | 0 | 8 | ||
E | 0 | 5 | 3 | E | 0 | 5 | 3 |
14 oldal.
Könyvfejezet: 10,36
A táblázat szerint sem a stílussal, sem a gondolatisággal nincs baj, átlagosnál jobb teljesítményt látunk. Az írástechnikai hiányosságok elsősorban a dialógusok merevségében, a jellemek kialakításában és ábrázolásában jelentkeznek, bár azt hiszem, ez utóbbi inkább a gondolati sekélyesség/írói tapasztalatlanság eredménye. Ami egyértelműen hiányzik, az a stiláris és tartalmi eredetiség
A regény átlagánál jobb fejezet, bár idegesítően sematikus szereplőkkel. A forradalmárok papírfigurák, az Archívum őre hiteltelen és hihetetlen, bár az eddigieknél élőbb. Az első emberi karakter, akinek köze is van a történethez. És a fejezet előre is viszi a történetet. Megerősíti az információt, hogy a hajszőnyegszövés a császárság területén ismeretlen. A rejtély megoldásához nem visz közelebb semmivel sem, viszont a titkolózó óvodás színvonalán jelzi, hogy van megoldás, és ő (az archívumőr, vagyis az író) tudja – az olvasó viszont főjön csak tovább a saját levében, egy betűnyi információt sem kap, hogy maga kerüljön közelebb a megfejtéshez.
A szituáció abszurd: a halhatatlanság technológiája képtelen működőképes nyilvántartási rendszert kifejleszteni 250 000 év alatt.
A terjedelem mindenképpen túlzó, a dialógusok fásak, mesterkéltek, hiteltelenek.
Önálló novella: 10,36
Önálló novellaként is értelmezhető az alapséma, a rendszerváltó ifjak és a régi rend maradványának konfliktusának leírása a Hajszőnyeg univerzumon kívül is értékes, bár a megvalósítás minden eredetiséget nélkülöz.
11. Jubad
Fejezet | S-G | S-E | G-E | Pontszám |
S | 7 | 7 | 0 | 9,03 |
G | 3 | 0 | 4 | |
E | 0 | 5 | 4 |
6 oldal.
Könyvfejezet: 9,03
A koordináták jó, bár közhelyes stílust, gyenge írástechnikát, és mély, ámbár nem túlságosan eredeti átgondolatlanságot mutatnak.
Ez a fejezet is szinte felesleges, egyetlen célja lehet, a következő felvezetése.
A szöveg az író által felvillantott rejtély – a hajszőnyegszövés értelme – megoldáshoz nem visz közelebb egy fikarcnyit sem.
Az újabb, ügyetlen, óvodás stílusú célozgatás, ezúttal arra, hogy Jubad nem egészen az, akinek tartják, kezd idegesítő lenni. A hős betegségének valós (elfogadható és indokolt) magyarázata és funkciója nincs.
A jellemábrázolásnál nem maga az ábrázolás bajos, hanem az ábrázolt jellem kiválasztása. A fejezet olvasása idején az olvasó még nem tudhatja, hogy Jubad tökéletes szürkeségének (írói) célja és értelme van. Az olvasás jelen szakaszában a befogadó csak kételkedik, hogy ilyesféle antihős minként válhatott a forradalom legendás, ikonikus alakjává.
Önálló novella: –
Nem értelmezhető.
12. A császár és a lázadó
Fejezet | S-G | S-E | G-E | Pontszám |
S | 6 | 6 | 0 | 7,81 |
G | 2 | 0 | 4 | |
E | 0 | 5 | 3 |
19 oldal
Könyvfejezet: 7,81
Bár a táblázat szerint a stílus közepesnél jobb, az írástechnikai hiányosságok, és a elfogadhatatlan-ellentmondásos koncepció taszítóvá teszi a szöveget.
A szöveg nehézkes, dialógusai rettenetesen mesterkéltek és didaktikusak.
Magyarázatot kapunk Jubad szürkeségére, bár talán boldogabbak lennénk e magyarázat nélkül.
A halhatatlan, szinte isteni hatalmú császár jelleme nagyjából megfelel egy elkényeztetett óvodásfiú jellemének, aki a hangyaboly abajgatásával szórakoztatja magát. Csak míg a kisfiúk általában egy-két év után megunják ezt a játékot, a császárnak erre 250 000 év kellett…
Eszmeileg ez a fejezet a könyv mélypontja: nyilvánvalóvá válik, hogy Eschbach univerzumának emberisége – halhatatlan, szinte isteni hatalmú császárostul – kisszerűségben alulmúlhatatlan.
Lehet vitázni vagy egyetérteni az író emberiségről alkotott véleményével, az az írói módszer viszont, mely a szerző prekoncepciójának demonstrálására egy mesterséges világot épít föl, mindenképpen csalás. Ezt a csalást általában elnézzük az írónak – ha a mesterséges világot hitelesnek érezzük. Eschbach világa azonban nyilvánvalóan működésképtelen.
Önálló novella: –
Nem értelmezhető.
13. Keserű viszontlátás
Fejezet | S-G | S-E | G-E | Pontszám | Novella | S-G | S-E | G-E | Pontszám |
S | 5 | 5 | 0 | 5,94 | S | 5 | 5 | 0 | 5,74 |
G | 2 | 0 | 3 | G | 1 | 0 | 3 | ||
E | 0 | 3 | 1 | E | 0 | 3 | 1 |
19 oldal.
Könyvfejezet: 5,94
A táblázat koordinátái alapján igen gyenge szöveg. Stilárisan közepes, de írástechnikailag és stiláris-gondolati eredetiségét tekintve a szinte értékelhetetlen kategóriába esik. A kötet többi fejezetével ellentétben tartalmilag is jóval átlag alatti.
Minden tekintetben a kötet mélypontja ez szövegrész: fejezetként és önálló novellaként is.
Hogy fejezetként egy picivel magasabbra értékeltem, mint novellaként, csupán annak köszönhető, hogy legalább nem regény ellen dolgozik, mint néhány korábbi rész.
A szerző végre olyan pozícióba manőverezte magát, hogy az olvasónak támpontot adhatna a hajszőnyeg rejtély önálló megoldásához, de ez a lehetőség ismét kimaradt.
Helyette a történetbe újabb szereplőket emel, akikről a korábbi tapasztalatok alapján már nem várunk semmi különösebb izgalmat, emberi nagyságot, azt, hogy legalább egyikük vezető karakterré nő majd – és nem is csalódunk, az író is rövid úton megszabadul tőle. A novella benépesítői zökkenő nélkül becsatlakoznak Eschbah morális szubhumán menazsériájába. Az unalmasságánál is jobban bosszant ez a sugalmazott emberkép, és elgondolkodik az ember: vajon mi érte ezt a szerzőt, hogy ilyen reménytelenül elítélő az emberről alkotott véleménye. És vajon, magát az emberiséghez tartozónak vallja-e vagy egy felsőbbrendű faj tagjának? Volt már ilyen.
A felsőbbrendűségről csak annyit, hogy az általam értékelt hat, független, magyar kezdők számára kiírt novellapályázatban összesen (ez 200 fölötti írást jelent) nem találkoztam ennyi önmagában is gyenge, hozzá gyengén megvalósított/kompilált sci-fi klisével, elfásodott dialógussal, mint ebben a szövegrészben.
Önálló novella: 5,74
Mint önálló novella, ez az írás az értékelhetetlenség határán egyensúlyoz: ennyire elcsépelt szöveggel a huszonegyedik században már szinte a filmeken felnőtt, gyér olvasmányélmény-háttérre építkező kamasz szerzők esetében sem sokszor találkozunk. Különösen bosszantó az a megmagyarázhatatlan/indokolatlan, indokolhatatlan technológiai szakadék (fekete lyuk, mint szállítóeszköz használata – ócska, szinte huszadik századi űrtechnológia), mely egyazon birodalmon, sőt űreszközön belül kiválóan demonstráltatik ebben a novellában.
14. A Könnyek Palotája
Fejezet | S-G | S-E | G-E | Pontszám | Novella | S-G | S-E | G-E | Pontszám |
S | 6 | 6 | 0 | 8,37 | S | 6 | 6 | 0 | 9,01 |
G | 3 | 0 | 3 | G | 5 | 0 | 4 | ||
E | 0 | 5 | 5 | E | 0 | 5 | 5 |
5 oldal.
Könyvfejezet: 8,37
A tábla mutatja, hogy szövegrész a regény szempontjából kevésbé értékes, mint önálló novellaként, de mindkét esetben az átlagosnál alig élvezhetőbb stílusról kell beszélni. Az írástechnikai sivárságon és közhelyességen túl leginkább az vethető a fejezet szemére, hogy benne ismét technológiai ellentmondásokat vázolt föl az író.
Ez az a fejezet, ahol Eschbach úgy gondolta, valamiféle támpontot ad az olvasónak a hajszőnyeg rejtély felfejtésére. Ez sajnos nem úgy oldotta meg, ahogyan a kötet eddigi logikája megkövetelte volna, nevezetesen, hogy a császárságot megszüntető forradalmárok kíváncsiságuktól hajtva eljussanak a Könnyek Palotájába, és az ő tapasztalataikon keresztül ismerjük meg. Eschbach a könnyebb és otrombább utat választotta. Beiktatott a regénybe, egy tökéletesen leíró fejezetet. Így aztán, kiiktatva az emberi kíváncsiságot, tovább rejtélyeskedhetett, tovább fenntarthatta a mesterségesen szított kíváncsiságot – nem árulta el, kit néz a halhatatlanná tett áldozat, ki a legyőzője. A nagyszabású bosszúaktus hátterében nagyszabású, emberfeletti okot sejtet az író – az olvasó ezentúl már erre az okra is kíváncsi. Azt viszont annyi csalódás után csak remélni lehet, hogy a választ meg is kapjuk, és a kisszerűségnek ebben az univerzumában máltó lesz várakozásunkhoz.
A leírás ráadásul annyira ügyetlen, hogy valójában nem tudjuk, hol vagyunk. Csak azért sejtjük, hogy a hajszőnyeg rejtély megoldása közelében, mert a szöveg éppen ebben a regényben van.
Önálló novella: 9,01
Éppen a fentiek miatt áll meg önálló novellaként is ez az egyébként arra alkalmatlannak tűnő írás. Puszta leírásként is bemutatja ugyanis az elvakult, megbocsátásra képtelen, túlzásában abszurd bosszú végeredményét. A leírás ugyan sokszor ügyetlen és szinte minden mondatában hatásvadász, de a lehetséges tétek sejtetése továbbgördíti a bombasztikus fogalmazásba belefáradó olvasást.
15. Ha majd újra látjuk a csillagokat
Fejezet | S-G | S-E | G-E | Pontszám |
S | 6 | 6 | 0 | 8,28 |
G | 4 | 0 | 3 | |
E | 0 | 5 | 5 |
10 oldal.
Könyvfejezet: 9,18
Az IT koordináták megint csak azt mutatják, hogy a gondolati tartalom alul maradt a hatásvadász trükkökkel szemben, a stílus és a tartalom inkább klisés.
A szövegrész éppen annyira visz közel bennünket a megoldáshoz, amennyire az előző fejezet. Azt megtudjuk, hogy a Könnyek Palotájának bolygóján vagyunk, és sejtjük, hogy a primitív bennszülöttek valamiképpen ugyannak a bosszúnak az áldozatai, mint a trónhoz szögezett valaki, de a megoldáshoz egy hajszálnyival sem jutottunk közelebb. Számtalanszor láttuk már a technológia és a primitív társadalom összeütközését, számtalanszor sokkal kevesebb klisével és hatásvadászattal. Úgy értékelem, az író ekkora már rájött, hogy csak a kretén rejtélyeskedéssel (a sci-fi örök rákfenéjének tűnik a krimiszüzsé oktalan követése, akár bűntény, bűnüldözés és nyomozás nélkül is), és a szívbemarkoló bennszülött romantikával képes eljuttatni az olvasót a végkifejletig. Az egyenesen otrombaság az olvasóval szemben, hogy a történetív goromba megszakításával függőben marad, hogy a csillagok a valóságban is visszatértek, vagy a harcos halálközeli víziójában látja őket. Bár meglehet, írói baki csupán, a belső és külső leírás ügyetlen összemosása.
A téteket a modern sci-fiben divatos nagyságrendekbe emeli (a csillagok kioltása, a bolygó legyalulása etc.), de az eddigiek alapján félő, hogy a vajúdó hegyek még egeret sem szülnek.
Önálló novella: –
Mivel a történet íve magyarázat nélkül megszakad, a hajszőnyeg-témától való lehetséges elvonatkoztathatóság (agresszív, kiismerhetetlen és könyörtelen idegen technológia vs. primitív sorba süllyedt bennszülöttek) ellenére sem nem értelmezhető önálló novellaként.
16. A visszatérés
Fejezet | S-G | S-E | G-E | Pontszám |
S | 7 | 7 | 0 | 8,57 |
G | 4 | 0 | 3 | |
E | 0 | 5 | 2 |
24 oldal.
Könyvfejezet: 8,57
A táblázat szerint ezt a szövegrészt gondolati hiányosságai teszik kevéssé értékessé.
Személyesen ez az egyik kedvenc fejezetem. Eschbach mintha belátta volna, hogy a hard sci-fi nem neki való, a technológia részekből nem jön ki nyereséggel, így ebben a fejezetben mellőzi őket. Inkább a jellemrajzra koncentrál, és a katonák esetében némi sematizmus árán, de élő karaktereket sikerül teremtenie.
Attól azonban, hogy én szeretem ezt a részt, a regény szempontjából újabb, szinte teljesen fölösleges, ám annál hosszabb szöveggel lettünk „gazdagabbak”. Azon az áron, hogy néhány újabb, minden valószínűség szerint soha vissza nem térő szereplővel megismerkedünk, itt mindössze az történik, hogy az író elvarr néhány, a történet szempontjából egyébként is érdektelen szálat. Annak ellenére, hogy a fejezet tulajdonképpen Nillian kereséséről szól, továbbra is függőben marad az idegen pilóta sorsa. Az írót valójában eddig sem izgatta bábja sorsa – rég megtette, amiért szükség volt előrángatni a semmiből.
Kapunk viszont néhány sanda célzást a hajszőnyeg galaxist feltáró admirális kisszerű motivációira vonatkozóan. Eschbach nem tagadja meg választott tematikáját: minden szereplő kisszerű és aljas, legalábbis az író által nyújtott képük ezt sugallja.
Bámulatos az írói következetesség, mely szerint az első oldalon Wasra parancsnok számára végtelen rémálom a hajszőnyeg világok felvilágosítása (a császárságnak kaput, emberek!), az utolsón pedig ugyanaz a katona alig várja, hogy felkerekedjen, és más bolygók lakosainak is a képébe vágja az igazságot.
Természetesen a dialógusok itt sem elevenebbek, mint a könyv eddigi részében.
Önálló novella: –
Nem értelmezhető.
17. Az örök bosszú
Fejezet | S-G | S-E | G-E | Pontszám |
S | 7 | 7 | 0 | 10,05 |
G | 5 | 0 | 3 | |
E | 0 | 5 | 7 |
25 oldal.
Könyvfejezet: 10,05
A táblázat legfőbb ellentmondása tartalmi: a gondolatvilág annak ellenére alacsony színtű, hogy a sci-fiben megszokott átlagnál eredetibb. Ennek három oka van: a mondanivaló sekélyessége, kisszerűsége, elviselhetetlen pesszimizmusa, a szereplők hihetetlen/hiteltelen motivációs hátteréből fakadó meglepő pálfordulások és az olvasó számára felállított rejtély otromba, szájbarágós feloldása, megmagyarázása. Nyilvánvaló, hogy irodalmi igényesség nélkül az eredetiség önmagában igen csekély értékű.
Annyi pozitívumként írható az író számlájára, hogy ha már a könyv rejtélyének megoldását nem bízza az olvasóra, legalább nem szimpla leírásként tárja elénk, hanem szereplők szájába adja, akik – micsoda szerzői visszafogottság az eddigiek fényében! – nem újként előrángatott szereplők (hírnök jobbról be), hanem a történet ismerős karakterei. Megdöbbentő, hogy a krimiszüzsétől mennyire nem képes leszakadni a sci-fi: ez a fejezet gyakorlatilag a klasszikus krimik felfedési végjelenetének felel meg.
Amitől a tizenkettedik fejezet óta tartani lehetett, nevezetesen, hogy az egész szöveg nem lesz egyéb, mint az emberi kisszerűség valamiféle szörny-gyűjteménye, csodapók cirkusza, liliputi színháza, végképp bizonyítást nyert. Az, hogy az író gyakorlatilag egy hajszálon múlatja milliárdok életét, vagyis az egész fekete lyukas, dimenzióbuborékos, galaxist térképről kihúzós, halhatatlanos hajszőnyeg-buli (vö. „Csavard föl a hajszőnyeget még ma éjjel!”) az előző császár bosszúja a hiúságán esett csorba miatt, még lehet a hatalom őrültségének parabolája. De mit kezdjen azzal az olvasó, hogy a következő császár ezt a gyakorlatot nyolcvanezer éven keresztül folytatja? Ez már aljasabb, mint az aljasság.
Általában a szerelem pártján állok, még a valószínűségek ellenében is, de, hogy a ragyogó szépségű fiatal nő a gyakorlatilag testi-lelki szörnyszülött levéltárosba habarodjon bele, még akkor is meredek, ha a nő az idősebb férfiakhoz vonzódik. Igen gyönge magyarázat, hogy a férfi intellektusa vonzza – addig esélye sem volt (legalábbis a szövegben az író az olvasók előtt nem adott neki), hogy az intellektusa a nő előtt kibontakozzék. Inkább amolyan petricsészés történetszálnak tűnik ez is: Eschbach talán még azt is meg akarta mutatni, hogy a silányak univerzumában a szerelem is silány.
Önálló novella: –
Nem értelmezhető.
Epilógus
Fejezet | S-G | S-E | G-E | Pontszám |
S | 7 | 7 | 0 | 11,09 |
G | 7 | 0 | 7 | |
E | 0 | 5 | 5 |
3 oldal.
Könyvfejezet: 11,09
A koordináták azt mutatják, hogy a kéretlen epilógus okosan és stílusosan zárja le a történetet, végre ívet adván neki.
Kár, hogy a bevezető és záró novella közé az került, ami került. Ezért úgy tetszik, a hónaljszőr szegély értékesebb, mint maga a hajszőnyeg.
Önálló novella: –
Nem értelmezhető.
Miután végeztem a fejezetekkel egyenként, kíváncsiságból elkövettem az IT-vel azt, amire addig nem vetemedtem (nemigen volt értelme pályázatok esetében): valamennyi egyedi vektor-koordinátából kiszámítottam a megfelelő átlagokat, és így is meghatároztam a pontszámot:
Sík | Pontszám | ||||
S-G | S-E | G-E | |||
Tengely koordináták | Stílus | 6,6 | 6,6 | 0,0 | 9,12 |
Gondolatiság | 3,7 | 0,0 | 4,8 | ||
Eredetiség | 0,0 | 4,7 | 4,6 | ||
Az eredmény engem is meglepett: a regény részeiből összeálló egészként viselkedett! Bár a hangsúlyok árnyalatnyit eltolódtak, az átlag alapján kapott pontszám szinte azonos az egész értékelésével adódó eredménnyel.
Ez több dolgot jelent: i.) az a mennyiségi-minőségi ugrás, melyre novellaciklus esetében számítanánk egyetlen novellához képest, itt nem történt meg, mert ii.) hiányzik a részek közötti kohézió, a történetív, a vezető karakter, etc. és így iii.) hiába találunk kiváló darabokat a fejezetek között, nem azok húzzák föl a gyengébbeket, hanem fordítva, a gyengén megírt, rosszul szerkesztett fejezetek az erősek hatását is lerontják.
Ha a korábban példaként felhozott Stalkerre gondolunk, a többség nyilván egyetért abban, hogy az a regény összességében egészen más minőséggé állt össze, mint az egyébként önálló novellaként is életképes és nagyszerű fejezetei.
Bár a Hajszőnyegszövők kínvallatása hozott néhány ellentmondást, a három egybehangzó negatív vélemény talán mégsem véletlen. A kötet mindenesetre valóban kiválóan betölti az állatorvosi szerepét, alkalmas lelkialkatú emberek sokat tanulhatnak belőle. Aki kíváncsi arra, hogyan lehet némi lélektani mahináció és tartalmi hatásvadászat révén egy közepes művel sikert elérni, mindenképpen ismerkedjen meg közelebbről a regénnyel. Annál is inkább, mert Szélesi viszont az elkúrt lehetőségek tárházaként tekint rá. Nem mintha nem osztanám a véleményét.
Metropolis Media, 2009. Puhafedelű, 272 oldal. Varga Csaba fordítása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése