2012. október 11., csütörtök

I.M. Brod – Tüske a köröm alatt

Szokás szerint tekintsük előbb elfogultságainkat!

Nem vagyok nagy kedvelője a MU-nak.
Nem vagyok nagy kedvelője a hardboiled krimiknek.
Nem vagyok kedvelője általában az E1-ben elmesélt sztoriknak.
Az írót, Brodot viszont kedvelem – világ ogréi egyesüljetek!

A Tüske a köröm alatt mindezek együtt. Including ogre. Rossz indulás. Meg nem vettem volna!
MU-t csak ingyen!
A könyvhöz úgy jutottam, hogy lenyúltam a Szefantor könyvbörzéjén.
Kíváncsi voltam Brod-ra. [1]

Minden előítélet ellenére több lett, mint kellemes csalódás. Jól szórakoztam rajta.
Ha nem is szeretem ezt az írásmódot, Lehane-t például sohasem hagyom ki – könyv mindenevőknek néha kell ilyesmi is a kiegyensúlyozott emésztéshez… Ezzel a kötettel pedig vérbeli hardboiled krimit nyúltam le, amelyre éppen annyi hangfogót szereltek, hogy fiatal olvasók is zavar nélkül élvezhessék. Vagyis a világ brutális, de azért a sarkok le vannak kerekítve, A Tüske világa nem Lehane reménytelen, kiégett Bostonja, amihez a filmesek például csak oldalazva, hunyorítva és színszűrővel mernek közelíteni, inkább a hardboiled hőskorának szelíden ocsmány, de még reményt adó atmoszférája. Igen, remény létezik még az Új Világrendben is! A bűnösök megbűnhődnek, a hős legalább életben marad, a szövegben akadnak nem egészen romlott szereplők…
Mint minden írásmód, mely elérte már a csúcsát, a hardboiled krimi is az élvezhetőség (vagyis bejáratott és elvárt figurák, szüzsék, motívumok, klisék, sőt nyelvezet egyensúlyi elegye) keskeny pallóján táncol a gépies tartalomipari termék (az előzőek egyensúlytalanság) és az önparódia (az előzőek eltúlozva) mohón szuttyogó mocsarai között. Brod szerencsére mindvégig a pallón maradt, annak ellenére, hogy az írásmód sci-fivel bolondított változata esetében a palló valójában beretvaél, a mocsár szárazanyag tartalma pedig éppen csak a kellő ragacsossághoz elegendő.

A regény mindazt profin nyújtja, amit ilyen szövegtől elvár [2] az írásmód rajongója. És valami többet is.
Nem a MU-ra gondolok, az úgyszólván leheletnyi máz csupán. A történet a jövő, az Új Világrend elképzelt kellékei nélkül is megáll annyira, amennyire egy hardboiled krimitörténetnek meg kell állnia, ráadásul hiányzik belőle a MU kamaszos, világokat romba döntő nemtörődömsége és nyeglesége is. Alig hal meg civil a történetben!
Nem a MU a többlet, hanem az ogreség. Brod csipkelődő, keserű bölcsesége, nem tolakodó filozófiája és a rengeteg hol ügyesen, hol kevésbé ügyesen elrejtett allúzió.

Természetesen vannak hibák is. Paradox módon éppen ott, ahol egyébként a szöveg a leginkább rendben van: nyelvi szinten.
Brod jól kezeli az E1-et, amennyire az író-olvasó közmegegyezés keretein belül egyáltalán kezelni lehet [3], nagy sokára, 197. oldalon még elegáns, kétszavas indokát is megadja az elbeszélésmódnak. A leírások lehetnének ugyan kevésbé szájbarágósak (néha mintha nem a kortársainak mesélne Quinlan), de nem slankítják otrombává a szöveget.
Ami bánt, az a huszadik századi MAGYAR (mű)szleng (pl. „biggán”) huszonakárhányadik századi LA szlengé átszellemülése. Hogyan? Maga a cím és rapszódikusan visszatérő forrása – tüske a köröm alatt – is ide tartozik: kevéssé valószínű, hogy a huszonakárhányadik századi LA megalopoliszban bárki is tudja, mi az a tüske. Úgy hiszem, Brod képes lett volna autentikus huszonakárhányadik századi szlenget alkotni, ha a szerkesztő kéri rá.

A védőborítót jobb lenne tán elfeledni, nem csupán a szörnyűséges tárgykultúra (építészet plusz repülő autó), hanem leginkább Quinlan csárdás kis kalapja miatt: a szövegből egyértelmű, hogy hősünk nem hord kalapot…

Egyszóval csak ajánlani tudom a könyvet mind a hardboiled krimizsáner, mind a MU rajongóinak.

Graal Könyvek Kiadó, 2006. Keményfedelű, 262 oldal

Jegyzetek:

[1] A kíváncsiság megölte a macskát. Azért voltam kíváncsi Brodra, mert egyszer, régen szépen a szemembe mondta, hogy beleolvasott a Diagnózisba, és szar. (Vedd észre a különbséget: beleolvasott, nem elolvasta!)
[2] Bár újra léteznének elvárások nélküli olvasók!
[3] Ezt a közmegegyezést a valóság épeszűbb ábrázolási módjai nevében most is elutasítom.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Es azota a csond...

Ártány kapitány írta...

Kiváncsi macska ide vagy oda, veled biztos nem a a szerénység fog végezni, mint ahogy ez a kritika is jelzi. Szerencsére Tamás nem veszi magát ilyen komolyan, Róbert pedig (most is) remek címlapot alkotott (vannak még jó grafikusok is).

balfrasz írta...

Mégse lehetsz az Ártány.
Arról az élőlényről sok szart el lehet mondani, de legalább nem reménytelenül hülye...
Rád viszont rádférne legalább egy kis vizuális kultúra szeminárium, apafej, gondolkozni úgysem lehetne megtanítani!
Egy választ engedélyezek, a többit törlöm.
Nem szerénytelenségből, hanem mert nehezen viselem a hülyéket.