Kell a jó lektűr!
Az olyan, amivel leülsz vagy lefekszel, vérmérsékleted szerint, és úgy nagyjából éjfélre végzel is vele, vagy olyan, amit magaddal viszel egy hosszabb vonatútra, és mire oda-vissza megjárod Miskolcot már a végére is értél. Az olyan békebeli lektűr, amelyet nem pumpálnak fel fél tégla méretűre, sem karakterszaporítással, sem nyomdai trükkökkel. Az olyan, mely nem bonyolítja agyon a cselekményt, nem tömi meg felesleges szereplőkkel lés mellékszálakkal, csupán a a téglagyár igényei szerint. Az olyan, ahol a krimi szála esélyt ad az olvasónak találgatásra, nem bújik meg minden információ szándékolt írói homály mögött, csak azért, hogy nagyobbnak mutassa a szöveget és íróját önmagánál. Az olyan, mely mentes az írói attitűdtől, önfényezés helyett a történetre és az olvasójára koncentrál. Olyan, melyből – nem mellesleg – olyan ismeretekhez juthatsz, melyeknek esetleg létezéséről sem volt fogalmad előtte.
Tudtad például, hogy a Köröndöt egy kis ideig Adolf Hitler térnek nevezték?
Én nem tudtam. Mókás érzés lesz ezután a Tuanba menni a Hitler teret átszelve…
Úgy olvashatod ezt a könyvet, mintha alternatív történelmet olvasnál, pedig mindössze az történik, hogy – az én generációm legalábbis – olyan keveset tudunk a történet idejének – a ‘30-as éveknek – Magyarországáról, hogy annak a kornak a részleteiről akárki, akármit mondana, kis megfontolás után elhinném. Kondor Vilmos azonban nem kamuzik, elvisz arra a Budapestre, a konszolidált Horthy rendszer puha diktatúrájának végére, a hazai nácizmus és fasizmus erőre kapásának idejére. Úgy tűnik igen alaposan ismeri a kort és a korba, mint borostyánba bezáródott helyet – bár nem ellenőriztem egyetlen adatát sem, megbízom benne –, és ezt az ismeretet többségében finoman adagolva ismerőssé teszi hőseinek környezetét, életét, a kor politikai és szellemi légkörét. Többségében, mert az utcanevek tekintetében sokszor bizony kevesebb is elég lett volna. Tulajdonképpen az lenne az igazi, ha könyvbe befűznek szépen egy helyes kis vázlatos Budapest térképet.
Kondor arra is gondosan ügyel, hogy a kor hangján szólaljon meg: a szerelmespár páldául magázza egymást, az “üvöltöző főnök” úgy “üvöltözik“, hogy az manapság a mindennapi beszédstílushoz tartozik, nem is tűnik igazán letolásnak…
Azt a fülszövegből megtudod, hogy a cselekmény egy fiatal zsidó lány halála köré szövődik, ennek apropóján azonban éles, sarkított fény vetül a zsidó asszimiláció kérdéseire, a befogadó nemzet és a nemzetbe lépő neofita “magyar“ motivációira és tetteire. Az események hátterében majdnem az elejétől ott derengett előttem Radnóti egész sorsa. Abban az évben boldog, ifjú házas, s közben a Járkálj csak halálraitélt kötet, két év múlva megkapja első munkaszolgálatos behívóját...
Mellesleg Kondor következő könyve, a Bűnös Budapest az azt követő évben játszódik…
A történetből árulnék el, ha mélyebben belemennék, tehát csak ajánlom, hogy olvasd el, ha érdekel az ilyesmi, vagy csak úgy, ha egy jó krimire vágy, mérsékelt izgalmakkal, de kiváló atmoszférával és szerethető hősökkel.
Agave Kiadó, 2008. Puhafedelű, 193 oldal.
PS: Nem akarván ünneprontó lenni, csak ide írom. Egy kicivel alaposabb szerkesztés ráfért volna a szövegre, máskülönben nem kerül bele abba a szövgerészbe, ahol a pontos időnek jelentősége van, az a baki, hogy az 52. Oldalon 10 órát mutat hősünk órája, a 55.-en pedig ½ 10 múlt pár perccel… Ennyire azért nem haladunk visszafelé az időben.
Az olyan, amivel leülsz vagy lefekszel, vérmérsékleted szerint, és úgy nagyjából éjfélre végzel is vele, vagy olyan, amit magaddal viszel egy hosszabb vonatútra, és mire oda-vissza megjárod Miskolcot már a végére is értél. Az olyan békebeli lektűr, amelyet nem pumpálnak fel fél tégla méretűre, sem karakterszaporítással, sem nyomdai trükkökkel. Az olyan, mely nem bonyolítja agyon a cselekményt, nem tömi meg felesleges szereplőkkel lés mellékszálakkal, csupán a a téglagyár igényei szerint. Az olyan, ahol a krimi szála esélyt ad az olvasónak találgatásra, nem bújik meg minden információ szándékolt írói homály mögött, csak azért, hogy nagyobbnak mutassa a szöveget és íróját önmagánál. Az olyan, mely mentes az írói attitűdtől, önfényezés helyett a történetre és az olvasójára koncentrál. Olyan, melyből – nem mellesleg – olyan ismeretekhez juthatsz, melyeknek esetleg létezéséről sem volt fogalmad előtte.
Tudtad például, hogy a Köröndöt egy kis ideig Adolf Hitler térnek nevezték?
Én nem tudtam. Mókás érzés lesz ezután a Tuanba menni a Hitler teret átszelve…
Úgy olvashatod ezt a könyvet, mintha alternatív történelmet olvasnál, pedig mindössze az történik, hogy – az én generációm legalábbis – olyan keveset tudunk a történet idejének – a ‘30-as éveknek – Magyarországáról, hogy annak a kornak a részleteiről akárki, akármit mondana, kis megfontolás után elhinném. Kondor Vilmos azonban nem kamuzik, elvisz arra a Budapestre, a konszolidált Horthy rendszer puha diktatúrájának végére, a hazai nácizmus és fasizmus erőre kapásának idejére. Úgy tűnik igen alaposan ismeri a kort és a korba, mint borostyánba bezáródott helyet – bár nem ellenőriztem egyetlen adatát sem, megbízom benne –, és ezt az ismeretet többségében finoman adagolva ismerőssé teszi hőseinek környezetét, életét, a kor politikai és szellemi légkörét. Többségében, mert az utcanevek tekintetében sokszor bizony kevesebb is elég lett volna. Tulajdonképpen az lenne az igazi, ha könyvbe befűznek szépen egy helyes kis vázlatos Budapest térképet.
Kondor arra is gondosan ügyel, hogy a kor hangján szólaljon meg: a szerelmespár páldául magázza egymást, az “üvöltöző főnök” úgy “üvöltözik“, hogy az manapság a mindennapi beszédstílushoz tartozik, nem is tűnik igazán letolásnak…
Azt a fülszövegből megtudod, hogy a cselekmény egy fiatal zsidó lány halála köré szövődik, ennek apropóján azonban éles, sarkított fény vetül a zsidó asszimiláció kérdéseire, a befogadó nemzet és a nemzetbe lépő neofita “magyar“ motivációira és tetteire. Az események hátterében majdnem az elejétől ott derengett előttem Radnóti egész sorsa. Abban az évben boldog, ifjú házas, s közben a Járkálj csak halálraitélt kötet, két év múlva megkapja első munkaszolgálatos behívóját...
Mellesleg Kondor következő könyve, a Bűnös Budapest az azt követő évben játszódik…
A történetből árulnék el, ha mélyebben belemennék, tehát csak ajánlom, hogy olvasd el, ha érdekel az ilyesmi, vagy csak úgy, ha egy jó krimire vágy, mérsékelt izgalmakkal, de kiváló atmoszférával és szerethető hősökkel.
Agave Kiadó, 2008. Puhafedelű, 193 oldal.
PS: Nem akarván ünneprontó lenni, csak ide írom. Egy kicivel alaposabb szerkesztés ráfért volna a szövegre, máskülönben nem kerül bele abba a szövgerészbe, ahol a pontos időnek jelentősége van, az a baki, hogy az 52. Oldalon 10 órát mutat hősünk órája, a 55.-en pedig ½ 10 múlt pár perccel… Ennyire azért nem haladunk visszafelé az időben.