Jasper Fforde – Egy regény rabjai

Bár a borító egy hangyabokányit barátságosabb a szemhez, mint az első köteté, ha nem tudnám, mit rejt a fertelmes bőr, a kezembe nem venném ezt a könyvet sem.

Olvasván sem ért meglepetés – ugyanazt mondhatnám, minta A Jane Eyre ügy-ről, így – bár ismétlés a tudás anyukája, az önismétlés viszont az érdeklődés gonosz mostohája – nem fecsegek sokat.

„Az egyik legszellemesebb alternatív történelmi regényt kötötték ebbe a nevetséges bundába, ráadásul kiváló stílusparódiája is a Doyle-tól Rankinig tartó brit krimiirodalomnak (és a Guy Ritchie-utáni angol krimi-mozgóképnek), és maga az alternatív valóság is összemosódik egyfajta mágikus megnyilvánulásokkal. Szóval: alternatív mágikus realizmus, vagy mi a fene!?”

Ebben a kötetben az alternatív történelmi vonulat – sajnos – árnyalatnyit kisebb koncentrációban van jelen. Emiatt azonban a fantasztikum rajongóit bőven kárpótolhatja az olvasásmágia szál megerősödése.

A könyv humora merészebb, a fordítás még elengedettebb, szellemesebb lett: a könyvet nem biztonságos nyilvános helyen, tömegközlekedés közben olvasni, mert aki magéban hangosan röhög, azt azért még a mai el- és fölszabadult, okostelefonos világban is hülyének nézik.

További ömlengés helyett elmesélem, hogyan jártam a könyvvel az adóhivatalba menet. Ez az adóhivatal az isten háta mögött van, a Gvadányi utcában, és oda troli visz ki. Odafelé simán is ment, olvastam a könyvet, néha hangosan felröhögtem, leszálltam, ahol kell, intézkedtem, mintegy, és dolgom végeztével már a megállóban olvasni kezdvén, felszálltam az éppen érkező trolimra. Olvastam, olvastam, időnként felröhögtem, azután egyszerre csak időhurokban éreztem magam. A troli abban a megállóban állt az út túloldalán, ahová egy órával azelőtt megérkeztem. Hát persze, hogy hurok! Csak nem idő, hanem az istenverte másik troli vonal hurka! Másodszorra már jobban figyeltem, na!

Hát így lehet elveszni egy jó könyvben, ahogy a regény eredeti címe mondja.

Ajánlom a könyvet mindazoknak, aki könnyed, de szellemes, a műveltséget próbára tevő szórakozásra vágynak. Még a borító is megbocsátható…

Cor Leonis kiadó
2013.
Papírfedél
401 oldal
Fordította Tóth Tamás Boldizsár

Jasper Fforde – A Jane Eyre eset

A hazai könyvszakma nyomorúságos állapotát minősíti ez a regény is. Bárminemű hírverés híján olyan észrevétlenül tűnt volna el a címek tengerében, hogy a szemem elé sem kerül. De még ha oda is kerülne, ezzel az erősen ifjúsági művekre hajazó borítógrafikával, pláne a fertelmes tipográfiával [1], kezembe nem venném. Azonban a tavalyi Szefantoron Józsi barátunk buzgón olvasta, és meglehetősen szűkszavú minősítése („Jó.”) felkeltette az érdeklődésemet – pláne, mert akkortájt végezvén a Dühös nemzedékkel, kellett valamibe kapaszkodni, hogy végleg el ne veszítsem az irodalomba vetett hitemet. Plusz feleségem Eyre mániás. Szóval, hamarjában megvettem, és el is elolvastam.

Igencsak kellemes meglepetés ért.

Az egyik legszellemesebb alternatív történelmi regényt kötötték ebbe a nevetséges bundába, ráadásul kiváló stílusparódiája is a Doyle-tól Rankinig tartó brit [2] krimiirodalomnak (és a Guy Ritchie-utáni angol krimi-mozgóképnek [3]), és maga az alternatív valóság is összemosódik egyfajta mágikus megnyilvánulásokkal. Szóval: alternatív mágikus realizmus, vagy mi a fene!?

Az írónak származása okán [3] valószínűleg a génjeiben van az angol nyelvű irodalom és ehhez még hozzá is olvasott, így aztán allúziókból, utalásokból, irodalmi poénokból nincs is hiány – éppen ezért nem lehet ez ifjúsági irodalom: a poénok felét nem érti még egy brit kamaszgyerek sem, egyszerűen, mert ideje nem volt annyit olvasni, hogy találkozzon velük.

Mint alternatív történelemi regénytéma, nem is annyira a máig tartó Krími háború és ennek következményei (például Wales bolsevik államként kivált Nagy Britániából) a leginkább megragadóak, hanem, hogy ebben az alternatív világban milyen nagy társadalmi presztízse is van a művészeteknek, az irodalomnak. Természetesen a művészetnek ebben a kellemes befogadói korszakában a szuperbűnözők is művészeti szuperbűnöket igyekeznek elkövetni, így a titkosszolgálatban is alapítottak ilyen témákra szakosodott ügyosztályokat.

A KSZ-27 (Irodalmi Detektívcsoport) ügyosztályon dolgozik például a regény hősnője, Thursday Next. A lány krími veterán, természetesen egy elcseszett háború veteránjaihoz illő magánéleti problémákkal: a veteránélményhez pedig Fforde meglepően kevés, de meglepően jól működő eszközzel valamiféle „vietnami háború brit módra” atmoszférát teremtett meg. Az osztályon unatkozó Thursday-nek váratlanul egy olyan szuperbűnözővel kell felvenni a küzdelmet, aki egyenesen az irodalmi hősök életére tör…

A cselekményből többet fölfedni bűn lenne, legyen elég annyi, hogy Thursday szerethető figura, akiért végig lehet és érdemes izgulni, és természetesen a nagy regény szerelmesei is egymásra találnak.

Ahogy meg van írva.

Ajánlom a könyvet mindazoknak, aki könnyed, de szellemes, a műveltséget próbára tevő szórakozásra vágynak. Még a borító is megbocsátható…

CorLeonis kiadó, 2013.
Papírfedelű
373 oldal.
Fordította Tóth Tamás Boldizsár

Jegyzetek:

1. A hazai kiadó mentségére legyen mondva, ez az izé a könyv eredeti bőre.

Ha megkeresed szegény Fforde többi köteteét, megdöbbenéssel szembesülhetsz, hogy az egész sorozat ilyen. Broáf! Az Úristen bocsássa meg azoknak a (öncenzúra)oknak és/vagy (öncenzúra)áknak, akik erről így döntöttek!
2. Nem megyek most abba bele, hogy ki a brit, a skót, az angol, a velszi vagy az ír. Cöncögjön ezzel, akiben fölösleges hormonok buzognak! Mind angolul beszélnek, fanyar humoruk és jó sörük van – ennyi elég.

3. Valaki szereti Jasper Ffrode-t. Van magyar Wiki szócikke!

4. Úgy képzelhető el, mintha az Egyesült Államok rövidebb-hosszabb tűzszünetekkel még mindig a Santa Ana-i Mexikóval háborúzna Texasban.