A.O.Esther: Összetört glóriák – Elveszett lelkek 1. kötet (Vendégoldal)

A vendég: egyelőre ismeretlenségben marad, de aki ismeri a szerzőt, úgyis tudja, kié

Darálós előszó:

Valamikor évekkel ezelőtt tettem magamnak egy ígéretet, hogy rossz könyvről nem írok a Darálón. A rossz könyv nagyjából egyelő a nem irodalommal Barthes-i értelemben, mert nem újraolvasható. Egyszer is alig. Tudom, mert én is olvastam. Egyébként minden egyéb köret és híresztelés ellenére ez magánkiadás. Csak, hogy tudjuk, honnan induljunk.
Három okból publikálom mégis itt ezt a vendégoldalt:

1. Mert a kötet (regényfolyam!!!!) kiadója botrányt kavart, jogi eljárásokkal fenyegetőzőtt e máshol már megjelent kritika miatt és,

2. mert e kritika: KRITIKA. Bár a módszertana a kritikáról alkotott elképzelésemmel nem mindenben egyezik, mégis valódi kritika és alapos műelemzés. Ráadásul olyan alkotás, mely az elemzett művet, és nem az elemzés szerzőjét állítja középpontba, nem az íróval személyeskedik, negatív szándékok nélkül, sőt segítő szándékkal íródott.

3. Amikor a kiadói érdek (mindegy, hogy pénz vagy szerelem vagy a kettő tetszőleges arányú elegye áll mögötte) képes gumicsizmával szarba tiporni az esztétikai érvelést, valami nagyon durva és veszélyes dolog kezdődik el, aminek idejekorán elejét kell venni. Legjobb erre az őszinteség.

Ítélje meg mindenki, hogy mennyire "gyűlöletbeszéd" ez az írás! 

A kiadó pedig pörölget a Google-lel!

Tehát:

 Ez itt a szöveg hűlt helye törlés után.

Darálós utószó:

Mindig van lejjebb. Az írónő egy gyalázatosan manipulatív levélben megkérte a szerzőt, hogy vegyük le az elemzést, a szerző pedig megkért enngem, hogy töröljem. Megtettem. Mostantól tehát, nem a kiadó fenyegetése, hanem a szerző kérése okán az elemzés nem lesz fent a Darálón, csak a hűlt helye. Az előszót és ezt az utószót viszont fenn hagyom. Sok tanulság van, vonjátok le magatok!